Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. tosítják. Ezzel a résszel azonban most nem akarok részletesen foglalkozni. Azt mondják, hogy ezek az emberek igényeket tanulnak^ külföldön. Hozzám jött egy ilyen Németországból és Ausztriából hazatért munkás és megmutatta a kérges tenyerét: tessék megnézni, milyen munkát végeztem, olyan a tenyerem, mint a jármos ökör nyaka; rengeteget kellett dolgoznunk, de szívesen végeztük a munkát, mert kereseti lehetőség volt. A magyar munkás nem politikáért megy külföldre, A magyar munkásnak lehet igénye, és igényt lehet is benne támasztani, csak tudjunk neki lehetőséget adni, megfelelő munkát teremteni, hogy igényeit ki is elégíthesse. De azt is mondják, hogy 10.000 vagy 20.CÛ0 embernek idegenben való foglalkoztatása ebben az országban esetleg munkáshiányt idézhet elő. Méltóztassék megengedni, hogy egy példára hivatkozzam. Egy faluban, amelynek 1600 lakosa van, ahol 1924-ig semmiféle ipartelep nem volt, — az egész falu lakossága a mezőgazdaságból élt a község 3000 holdas határában, amely jórészt kisgazdák kezében van, akik az ott élő mezőgazdasági munkásokat is foglalkoztatni tudták, — 1924 óta egy kis gyártelep létesült 120 munkással. Ez az 1600 lakosból álló község egymaga 80 munkást ad ennek a gyártelepnek, a mellett a környék mezőgazdasági munkája is egészen zavartalan és pontos ellátáshoz jut. Amikor tehát a község lakosságának 5%-át ez a gyártelep kivonta a mezőgazdasági munkából, akkor a meglévő mezőgazdasági munkaerők még mindig százszázalékig biztosítani tudták az illető falu mezőgazdasági munkájának folytonosságát. Országos átlagban ez azt jelenti, hogy ha az ország mezőgazdasági lakosságának 5%-át, ami 225.000 ember volna, — természetesen nem akarok erről mint eshetőségről beszélni — vagy legalább is ennek a 225.000-nek egy jelentős részét külföldön foglalkoztatnánk és így juttatnánk keresethez, akkor még semmiféle fennakadás nem állana be a mezőgazdasági munka ellátásában. T. Ház! A munkaadónak kétségtelenül joga van ahhoz, hogy a maga tőkéjét és a maga lehetőségeit kamatoztassa. Az országnak gondoskodnia is kell arról, hogy a földbirtok megmunkálásában, a termelésben fennakadás ne legyen. De én kérdezem, nincs-e Savanyú Józsefnek joga a megélhetéshez, (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) nincs-e Savanyú Józisefnek joga ahhoz, hogy a maga és öttagú családja részére a mindennapi megélhetést biztosítsál (Farkas István: Annyi joga van, mint a 10.000 holdasoknak!) Kétségtelen, hogy ha munkaadónak, a tőkének, a földbirtoknak joga van terhet viselni, joga van ahhoz is, hogy termeljen és keressen. De ha neki joga van ahhoz, hogy termeljen és keressen, akkor ugyanolyan joga van a munkásnak a maga tisztességes megélhetéséhez. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Csakhogy ez nem jogi kérdés, hanem hatalmi kérdés!) Hivatkozom arra, t. képviselőtársaim, amit egy szomszédállam vezető államférfia mondott a múlt hetekben, ha ez a két érdek, a tőke és a munkás érdeke ütközik és ha a kettő között választani kell, hogy kinek van több joga és kinek a jogát kell érvényesítenem, akkor mindig a munkás kell, hogy az legyen, akinek több joga van és akinek a jogát érvényesítenem kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. —- Malasits Géza: ülése 1988 március 4-én, pénteken. 45 Nálunk a nagybirtok meg a nagykapitalizmus érvényesül!) T- Ház! Itt állunk ezzel a javaslattal, amikor kétségtelen, hogy ennek az országnak hárommilliónyi lakossága fizikai, testi leromlottságban és lerongyolódottságban él. (Farkas István: Ötmillió!) Mi igen szerények vagyunk még a megállapításaink terén is. Itt vagyunk egy javaslattal, amely elismerem, azon a rongyos ruhán, amelyet az a 3 millió ember visel, egy új foltot jelent, de nem többet, mint egy új foltot. (Malasits Géza: Nagyon szerény szürke foltocska ez!) Ez a 3 millió ember azonban jogot szerzett magának arra, hogy a maga lerongyolódottságában ne csak foltot, hanem új ruhát, fizikai leromlottságában és megélhetésében komoly segítséget kapjon. (Farkas István: Nem három millió koldus van itt! öt millió! Nyolc millióból!) Olyan intézkedésekkel jöjjünk tehát, amelyek nemcsak az öregséget teszik elviselhetővé, hanem a mindennapi megélhetést is biztosítják. Én azt szeretném, ha ez a törvényhozás a maga törvényeivel ezeknek az embereknek a számára a mindennapi életet is könnyebbé, jobbá, elviselhetőbbé tenné és ha ezt látnám, akkor nyugodtan fogadnám el azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány idehoz. Ez a törvényjavaslat egy kis lépés a segítés terén, — igazságos akarok lenni, egy kis lépés— (Esztergályos János: Csigalépés!) de engem nem elégít ki és éppen ezért nem is vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: vitéz Martsekényi Imre képviselő urat illeti a szó. vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! Horváth Ferenc előttem szólott igen t. képviselőtársam olyan megrázó képet festett a magyar állapotokról, hogy elöljáróban magam is mindenekelőtt kénytelen vagyok talán nem is annyira az előttünk fekvő törvényjavaslat betűivel, részleteivel, mint inkább — ha meg méltóztatnak engedni — a törvényjavaslat szellemével, azokkal a körülményekkel, azzal a légkörrel foglalkozni, amelyben ezt a törvényjavaslatot a kormány ide hozta, amelyben ez a törvényjavaslat napvilágot látott. Én politikai kérdésekkel nem igen foglalkoztam a Ház nagy nyilvánossága előtt és inkább szaktémákhoz nyúltam hozzá. Ennek okán legyen szabad azt remélnem, hogy a Ház elfogadja azt a megállapítást, hogy ha a politikai atmoszféráról akarok beszélni, nem fogok túlmenni az objektivitás határán. Attól az időtől kezdve, hogy szerencsém van ennek a Háznak tagja lenni, az 1935. évtől kezdve, valahogy mindig úgy éreztem, — nem tudom, úgy vannak-e vele a képviselőtársaim is — hogy bármilyen téma került légyen ide, bármilyen témával foglalkoztunk itt, vagy a népgyűléseken és egyéb politikai összejöveteleken, mindig volt egy mellékzönge, mindig volt bizonyos visszatérő refrén, bizonyos »ceterum censeo«, még a legszakszerűbb témák mellett is: mi lesz ia titkos ] választójoggal? (Farkas István: Elég rossz lesz! — Esztergályos János: Ha lesz! — Malasits Géza: Választójog lesz, csak választók nem lesznek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Aki mindig- kizárólag szaktémával foglalkozott, az rendszerint csakugyan nem tapasztalt nagy érdeklődést, mert ezek a mellékzöngék, ezek & ceterum censeo-ik, ezek a refrének, igen sokszor sokkal erősebbek voltak, mint