Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

548 Az országgyűlés képviselőházának déshez, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amely alkalmul szolgálhatna .a belügyminiszter úrnak arra, hogy jóvátegye ennek a tör vény javaslatnak egyik legnagyobb igazságtalanságát, egyik legkirívóbb jogfosztását. Vonatkozik e:z újból arra a bizonyos- hatévi egyhelybenlakásra. Ez a szakasz kimondja, hogy a hatévi egyhelybenlakás kötelezettsége alól a képviselőkön kívül kivétetnek bizonyos kategóriák, törvényhatóságok, íközségek, közintézetek, ^/közalapok, tanintézetek, állami, törvényhatósági közüzemek alkalmazottai. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Amikor azt kérjük, hogy a munkásokra vonatkozólag általában ejtsiék el ezt a, szakaszt, akkor a belügyminiszter úr nem hajlandó ezt a kérést meghallgatni és teljesíteni. Kérdezem, miért ejtik el az említett kategóriáknál a hatévi egyhelybenlakás (követelményét, amikor a murikáskategóriára minden kapaeitáció ellenére, minden erővel általában fenn .akarjak tartani? Nem akarom feltételezni azt, hogy a miniszter úr, illetve a törvény kodifikátorai ennél a szakasznál olyan kategóriát állapítottak meg, amelyről azt szokták mondani, hogy ezeket minden kormány leltári szavazóknak tekinti. (Kéthly Anna: Majd meglátjuk a titkosnál!) Nem akarom ezzel — hogy úgy mondjam — gyanúsítani a kormányzatot. (Lányi Márton előadó: Nem is lehet!) Ha nem lehet, akkor méltóztassék nekem mélyen t. előadó úr, csak egyetlenegy argumentumot felsorolni arra vonatkozólag, hogy ha ezeknél nem kell a hatéves helybenlakás, akkor miért tetszik követelni a munkásoknál? Tessék megmondani, hogy ha a munkásoknál szükséges a hatéves helybenlakás, akkor miért nem szükséges ezeknél? Nem akarom feltételezni, hogy a kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy ahol körülbelül neki már biztosított vagy mint az előbb mondtam, leltári szavazói vannak, ott ettől a súlyos nyaktilótól, ettől a jogfosztó paragrafustól eltekint, de mégis szeretném tudni, mi az oka, mi a magyarázata annak, hogy a kormány a törvényjavaslatban ilyen különbséget statuál. Felteszem, hogy a kormány attól a — mondjuk — méltányosnak nevezhető indoktól vezetteti magát, hogy itt közalkalmazottakról, vagyis olyan kategóriáról van szó, akik szolgálati érdekből kénytelenek költözködni. Rendben van. De kérdezem, hát az a munkás, amikor elmegy valahová munkát keresni, amikor Őt sorsa elviszi az egyik községből a másikba, az egyik városból a másikba, nem szolgálati érdekből teszi ezt? Van-e annál az érdeknél súlyosabb és fontosabb, mint amikor munkás kénytelen elhagyni lakhelyét, mert csak másutt kaphat munkát? Azt hiszem, ennél fontosabb és súlyosabb szolgálati érdek nincs és el sem képzel- j hető. Hiszen, ha a munkás ezt nem teszi, nem , néz munka után, akkor a társadalom terhére válik, koldulásra kell magát adnia, adóját nem tudja megfizetni, szóval számkivetettje lesz az egész társadalomnak. És ha ettől meg akar menekülni, akkor a törvény azzal bünteti, hogy elveszi tőle a választójogot. Ez olyan igazságtalanság, amelynél nagyobb igazságtalanságot nem lehet elképzelni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Utalok egy történelmi analógiára. Széll Kálmán, egykori miniszterelnök idejében készült egy törvénymódosítás, egy novelláris mó29 U. ülése 1938 április 5-én, kedden. dosítás, amely arra vonatkozott, hogy fel kell venni a választói névjegyzékbe azokat, akikre adót kivetettek, bár adójukkal hátralékban vannak. Feltételezte az akkori illető kodifikátor azt, hogy a társadalomnak az a tagja, aki dolgozik, s kit olyannak ismertek el, hogy adózásra is köteleztek, jogosult szavazni. Megelégedtek ennek megállapításával és felvették. m a választói névjegyzékbe az illetőt még akkor is, ha azt az adót ténylegesen nem tudta beszolgáltatni. Ez olyan méltányosság, amelyet köteles tanúsítani minden olyan állam és kormányzat, amely adófizető alanyainak, polgárainak nem jogfosztójává akar válni, hanem igenis, atyai gondoskodásban akarja részesíteni őket. Amit 40 esztendővel t ezelőtt Széll Kálmán idejében el lehetett érni, mint a jognak, a törvénynek és az igazságosságnak _ egyik feltételét, azt Széll József belügyminiszter úr idejében sem volna szabad megtagadni az állampolgároktól. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Csoór Lajos: Más idők, más emberek!) Méltánytalannak tartom az egész rendelkezést. T. Ház! Fel lehetne tételezni azt is, hogy a kormányzat, amikor a törvényjavaslatba ezt a kategorizálást beiktatja, abból indult ki, hogy talán valamelyes intellektuális,, értelmiségi fokozata különbség van azok között a munkások és alkalmazottak között, akikről ebben a szakaszban szó van és a többi munkások között. De ez a feltevés is elesik, mert itt voltaképpen nem magasabban kvalifikált tisztviselőkre valósul meg ez a kivételezés, hanem a 21. $ szerint igenis az egyszerű alkalmazottakra, vagy ilyen kategóriákban dolgozott, vagy alkalmaztatásban élt nyugdíjasokra és így^ tovább. Ha tehát — ismétlem — ezeknél érvényesül ez a méltánylás, nem tudom elképzelni, mi az oka annak a makacskodásnak, hogy a munkásoknál nem veszik figyelembe azt a legtermészetesebb tényt, hogy a munkás kénytelen munka után járni, ami költözködéssel jár, de semmiképpen sem járhat azzal, hogy a munkás ezért,, ezen az alapon és ennek következtében jogát elveszítse. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az indokolásban, valamint a belügyminiszter úrnak az általános vitát bezáró beszédében is újból csak azt hallottuk erre a szakaszra vonatkozólag és ennek megindokolása során, hogy aki hat évig lakik egy helyben, mégis csak inkább kapcsolódik, vagy 'kapcsolód-hátik be a közügyekbe,, mint akinek ez a hatéves helybenlakása nincs meg. A további konzekvenciákban azonban mégis megfosztják ezt az embert attól a lehetőségtől, hogy ezekbe a viszonyokba bekapcsolódhassék. Kérdem tisztelettel: mi a módja, vagy a kritériuma annak. hogy valaki hat év alatt bekapcsolódjék a közügyekbe? Az csak nem lehet kritérium, hogy hat éven keresztül — mondjuk — egy és ugyanazon fűszeresnél vásárol? Mert egyéb funkciót nem igen végezhet ez alatt a hat esztendő alatt. Pedig a közügyekbe való bekapcsolódásnak az lenne az egyetlen lehetősége és módja, hogy résztvehessen a szavazásban, ettől azonban megfosztják. Hogy hol van ebben a logika, az igazságosság, azt igazán nehéz volna elképzelni. T. Ház! Ismétlem, az egész törvényjavaslatnak nincs^ még egy ilyen igazságtalan szakasza. Méltóztassanak figyelembe venni, mii történik itt voltaképpen. Ebben a törvényjavaslatban, mint ahogyan a régiben is voltak és vannak bizonyos kisegítő jogcímek.