Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

546 Az országgyűlés képviselőházának megáll egy osztály (határán. Az, hogy valaki választójogot kap annak ellenére, hogy sem saját vagyona, sem 'önálló keresete nincs, hanem otthon a háztartásban yégea valamiféle munkát, nein, vonatkozik a proletárnő're, hanem inkább azokra vonatkozik, akiknek szerencsésebb vagyoni helyzete megengedi, àogy ne kelljen kereső munkát vállalniuk. Az egyetemen, vagy imiás főiskolán tudori, vagy képesítő oklevelet szerzett nő választójoga helyett már a feöaépiisíkolát végzett nőnek választójoggal való felruházása pedig szintén nem azt jelenti, àogy egy nagy, arra érdemes nőréteget felruháznánk ,a választói joggal. Amikor helyeslem, hogy akármilyen módon kitágítani próbálják ezt :a kálódat, ugyanakkor sokkal helyesebbnek tartanám, ha az alapelv sokszoros áttörése helyett magát az alapelvet változtatnák meg, amely hallgatólagosan és eltitkoltan annyit jelent, àogy a munkásnőnek pedig nem akarunk választójogot adni. Azonkívül ez a rengeteg jogcím azt fogja jelenteni, àogy a választói jog (kümérése egészen egyszerűen az összeírok személyére bízatik. (Ügy van! balfelől.) A nagy tömegek nem tudják majd, hogy kinek jár választójog. Emlékszem egy központi választmányi ülésre a fővárosnál, ahol a /égi, alapjában véve egyszerű és áttekinthető választójogi feltételekkel is az volt az eljárás, hogy azokat, akiknek megvolt a főjogcímük, tehát az állampolgárság, a helybenlakás és a korhatár, felvette a reklamációk után a központi választmány a névjegyzékbe, a többi mellék jogcímet, kisegítő jogcímet azonban egyszerűen nem vette figyelembe és az illetőket a felvétel iránti kérésükkel elutasította. Ez a további bizonyítás, a mellékjogcímek bizonyítása, ha a központi választmány elutasítja az illetőket, szaladgálást jelent az okiratok után, jelenti a munkaidőnek ilyen haszontalan dologra való fordítását, jelenti azt, hogy a tömegek jelentős része nem fog okiratai, vagy bizonyítékai után szaladgálni, részben, mert nem ér rá, részben, mert elkeseredik ettől a zaklatástól és így ismét az összeírok szeszélyére bízatik, hogy ez a rengeteg mellékjogcím, kisegítő jogcím hogyan fog érvényesülni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha jogkiterjesztést csinálunk, ha újabb jogcímeket állítunk be a módosítások során, mint most az előadó úr tette ezzel a két módosítással, ezekből nem lehet csak egy csoportnak, egy osztálynak, egy rétegnek előnye, hanem igenis terjesszük ki ezeket az előnyöket azokra is, akiktől — szerintem egészen indokolatlanul — féltik a választói jogosultságot. Az általános tárgyalás során és a 20. §-nál elmondottam a női választójogi feltételekre vonatkozó észrevételeimet. Itt egy külön komplikációra akarom a figyelmet felhívni, amit már ezekben az említett felszólalásaimban is el kellett volna mondanom. Ez a megjegyzésem az írni-olvasni tudó, három vagy több gyermeknek életet adott nőre vonatkozik, akinek a gyermekei közül az összeírás pillanatában legalább három életben van. Tegyük fel, hogy egy nő 22 éves korában férjhez megy és 22 éves korától 30 éves koráig négy gyermeknek ad életet. Ez olyan teljesítmény, amely minden elismerésre méltó. De lehet, hogy e közül a négy gyermek közül éppen azok az írni-olvasni tudók, akik a legrosszabbak gazdasági körülmények között 29í. ülése 19Ù8 április 5-én, kedden. vannak, kettőt elvesztenek egy nappal az összeírás előtt. Vagy tegyük fel, hogy 1939 január 1-én van az összeírás: az illető nő január 1-én lesz 30 éves, de december 31-én a négy gyermeke közül kettőt elveszített. Öt már nem veszik fel a névjegyzékbe. Azt azonban, akinek harmadik gyermeke január 2-án hal meg, felveszik a névjegyzékbe és meg is marad a választójoga, mert akit egyszer ezen a címen felvettek, attól a választójogot többé el nem veszik. (Rupert Rezső: Szerencsétlenség is elvehet valakitől egy gyermeket!) Azt a bánatot és azt a gyászt, amely egy nappal az összeírás előtt éri azt a nőt, ínég azzal is súlyosbítják, hogy elsőízben sem veszik fel a névjegyzékbe, (Horváth Zoltán: Baleset történhetik!) Baleset történik, a villamos elgázolja a gyereket, egymásra gymjtják; a gyerekek a házat, amikor édesanyjuk otthonhagyja őket, mert el kell mennie kenyeret keresni, (Horváth Zoltán: Beleesik a gyerek a kútba!) mivel nem tarthat mellettük nevelőnőt, nem vigyázhat rájuk. Ezt a nőt tehát a saját hübáiján' kívül gyászán és fájdalmán felül megbüntetjük még azzal, hogy elsőízben sem ismerjük el a választójogát. Ha a választójogi törvényjavaslat — nagyon helyesen 6. bekezdésben elismeri ezt a jogcímet arra az esetre is, ha a gyermekek a háborúban haltak el s másrészt elismeri a már egyszer megszerzett választójogot, akkor szerinteni nem szabad ilyen címen ilyen esetlegességnek kitenni azt, aki eleget tett már egyszer azoknak a követelményeknek, amelyekre ez a három, gyermekről -szóló jogcím fel van építve. Ha elismerjük a gyermeket, akkor fogadjuk el a szülés tényét, ezt a tényt, hogy a nő három vagy több gyermeket hozott a világra. Ez; a leglogikusabb és a legigazságosabb, ha ugyan általában igazságos a gyermekre való hivatkozás. (Br. Berg Miksa: Igaza van!) Külön ki kell emelnem a hadiözvegyekre vonatkozó kívánságot, mégpedig most már egyenesen a miniszter úr előbbi érvelésére hivatkozva. Elmondottam, hogy ezek a hadiözvegyek, akik ennek a javaslatnak alapján nem kerülnek be a névjegyzékbe, igen minimális létszámot mutatnak fel, a miniszter úr pedig azt mondotta, hogy nem érdemes ezért a parányi létszámért változtatni a törvényjavaslat szövegén. Éppen azért kellene ezt a jogcímet elismerni, mert jelentéktelen kérdésről van szó. A miniszter úrnak arra az indokolására, amely szerint ez csak egészen parányi számát érinti a választóknak, ebben a tragikus szituációban, nagyon komikus hivatkozni. JS'agyon emlékeztet ez arra a megrögzött tolvajra, aki bíróság elé került valami két vagy három pengő értékű tárgy eltulajdonításáért és amikor a bíró azt kérdezte tőle, hogy àogyan kockáztathatta meg a szabadságát ilyen jelentéktelen összegért, ezt felelte: »Hát bíró úr, itt is egy kicsi, ott is egy kicsi s az ember megél valahogy.« Ugyanezt a magatartást tanúsítják a választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál: itt is lefaragnak egy kicsit, ott is lefaragnak egy kicsit és a végén megmarad egy választói létszám s azt hiszik, hogy erre felépítve ennek az országnak jövendő parlamentjét, meg lehet élni azzal a szellemmel, amely ma uralkodik a parlamentben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni.