Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

534 Az országgyűlés képviselőházának hatóságára, nemzethűségére és egyéb já tulajdonságaira és erényeire az előttem szólottak hivatkoztak, ki fogják hagyni a választójogból egyszerűen azért, mert ezeket az osztályokat semmiképpen sem akarják jogokban részesíteni. A Peyer Károly és képviselőtársai által előterjesztett indítvány kéri az életkornak egységesen 24 évben való megállapítását, ami ennek a javaslatnak kirívó osztályjellegét elvenné. A második módosítás vonatkozik a hatévi helybenlakásra. Itt csak ismételni tudnám azokat az érveket, amelyeket képviselőtársaim innét előterjesztettek tegnap a helybenlakásra vonatkozólag. Itt is kérjük a helybenlakás két évre való leszállítását. Szembe kell szállnunk azzal az érveléssel, amely a hatévi helybenlakástól bizonyos konszolidáltabb gondolkodást vár. Megérteném ezt akkor, ha egy kis közületben való munkásságról volna szó. A kis közület ügyeit, annak egész szerkezetét, intézményeit bizonyos mértékben jobban meg lehet ismerni, ha abban a közületben két évnél hoszszabb ideje lakik valaki és vesz részt annak munkájában. Elvégre azonban Magyarország egy egészet képez és ha valaki Pesterzsébeten lakik két éven keresztül és a másik két évre áthurcolkodik Csepelre, vagy pedig valaki Budapesten lakik három évig és a másik három évre áthurcolkodik mondjuk Szentendrére és onnan jár be budapesti munkahelyére, hogy ez mit változtat politikai érettségén, politikai felfogásán, hogy mennyiben konszolidáltabb az, akinek megvan a lehetősége, hogy egyhelyben lakhasson hat évig, ezt semmiféle ellenérveléssel veiére megértetni nem lehet. Most az utóbbi időkben nagyszabású bontási munkálatok történtek a főváros területén. Lebontottáka Tabánt, lebontják most az óbudai újhíd környékét, a munkahelynek ez a változandósága lakhelyváltozásra kényszerít hatalmas tömegeket. A hatévi helybenlakás, amelyet most a női választóktól is megkövetelnek, azt jelenti, hogy tudatosan ki akarják rekeszteni ezeket a tömegeket a választójogból. (Malasits Géza: Ügy igaz! Tudatosan!) A harmadik módosítás, amelyet ennél a javaslatnál előterjesztünk, az, hogy az elemi népiskola hatodik osztályának elvégzése helyett a negyedik osztály elvégzését méltóztassék mint feltételt beiktatni. Éppen a napokban értesültem arról, hogy gr. Apponyi Albertnének, ,aki Magyarország egyik büszkesége, csak ázom a címen lesz választójoga, hogy három gyermeke van. (Mojzes János: Ügy látszik, a szellemi kvalitás nem számít!) Ha három gyermeke nem volna, akkor ezek szerint a jogcímeik szerint nem kerülhetne be a választásra jogosultak közé. (Mojzes János: Nincs hat elemije, nem járt nyilvános iskolába!) Azonkívül köztudomású tény az. hogy nálunk a falusi lakosság leánygyermekeinek túlnyomó többsége nem végzett hat elemit különféle olkokból. részben gazdasági, részben pedig egyéb okokból nem is került abba a helyzetbe, hogy elvégezhesse a hat elemit. Mi; kor tehát ilyen magasra emeljük fel az iskolai végzettség feltételét, aikkor elsősorban ezt az annyira megbízhatónak jellemzett réteget fogjuk kiszorítani a választói jogosultságból. Már egyszer az általános vitában elmondtam, de itt is hangsúlyozni akarom azt, hogj az iskolai végzettség és a politikai érettség közt semmiféle összefüggés nincs. Az, hogy valaki négy elemit vagy hat elemit végzett-e, 29 U. ülése 1938 április 5-én, kedden. politikai gondolkodásának érettségén vagy elmaradottságán semmit sem változtat. Ezt különben nem én állapítom még innét ezekről a padokról, nem mi állapítjuk meg, akiket ebben a kérdésben talán elfogultsággal lehetne vádolni^ — bár én vallom és állítom, hogy bennem nincsen ilyen irányú elfogultság, — hanem azok az igen előkelő, konzervatív társaságok állapították ezt meg, amelyek az utóbbi hónapokban a választójoggal foglalkoztak. Megállapították ezek à társaságok, hogy a politikai érdeklődés és a politikai érettség teljesen független attól, hogy valaki milyen iskolákat végzett. A hat elemit, négy elemit, vagy egyáltalán egyetlen osztályt sem végzett férfiaknaik és nőknek egész tömege van, akiknek politikai érdeklődése és érettsége sokkal magasabb színvonalon áll, mint sok érettségizett emberé. Amikor tehát a népiskola hatodik osztályának elvégzéséhez kötjük a választójogosultságot, viszont a hatodik osztály elvégzésére nem adunk módot ezeknek a tömegeknek, akkor ezzel olyan súlyos igazságtalanság történik velük, amely ennek a javaslatnak osztályjellegét igen erőteljesen kihangsúlyozza. Negyedik módosításunk az, hogy a szakasz (1) bekezdése 1. pontjának negyedik sorába az »és« szó helyett »vagy« szót iktassuk be, tehát körülmény, hogy »valaki saját vagyonának jövedelméből vagy keresetéből tartja el magát, vagy olyan férfinak a felesége vagy özvegye, aki az előző §-ban megállapított kellékeknek megfelel«, ne »pluszkövetelés« legyen, hanem már önma.gában is jogcím legyen a választójogra. Hivatkozom ezzel kapcsolatban az indokolásra, amely az önállóságot elengedhetetlen, szükséges és fontos feltételnek tartja. Ha pedig az indokolás az önálló keresetet és a saját vagyont ilyen nagyra becsüli, akkor a legkevesebb, amit meg kell adni, az, hogy ez már önmagában is a választójog feltétele legyen. Arról, aki saját vagyonának jövedelméből él, — nem akarok beszélni, de az a nő

: aki saját keresetéből tartja el magát, aki saját keresetéből adózik, aki saját keresetéből mintegy fenntartója is az országnak, az legalább annyit megérdemel, hogy teljesítményeit, az állam a választójogosultsággal elismerje, Ami a hadiözvegyeket illeti, csatlakozom Vázsonyi képviselőtársam indítványához, annal is inkább, mert hiszen az özvegyek nagyrészben megkapják elhunyt férjük után a választójogot. Az a kevés, aki nem esik ez alá a feltétel alá, nem fogja megingatni Magyarország szilárdságát, annál kevésbbé, mert hiszen a hadiözvegyek tábora már nagyon összezsugorodott és néhány év múlva teljesen ki fognak halni. Az a meggyőződésem, hogy ezzel a tiszteletadással tartozik a magyar képviselőház azoknak a hadiözvegyeknek (Ügy van! ÍJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.), akik a legtöbbet vesztettek ebben az életben. (Csoór Lajos: Öt pengőt kapnak fejenként!) Ezenkívül meg kell gondolni, hogy olyan hadiözvegyekről van szó, akik nem dobták el az özvegyi fátyolt, azokról nincs szó, akik újra férjhezmentek, mert azok új férjük után aniúgyis beleesnek a választójogi feltételekbe. Amikor tehát a hadiözvegyekre kiterjesztjük ezt a jogcímet. akkor azoknak a hadiözvegyeknek adunk rangot, azoknak adjuk meg a nekik kijáró tiszteletadást, akik az elhunyt férjet annyira meg-