Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

632 Az országgyűlés képviselőházának Vázsonyi János: T. Képviselőház! A 20. §-hoz két módosítást voltam bátor benyújtani. Az első módosításom tulajdonképpen most már elesik az előadó úr módosítása révén, mert nem akarok olyan kérelemmel jönni a Ház elé, amelyről tudom, hogy azt a belügyminiszter úr és a többség nem teszi magáévá. Elvi jelentőségű lett volna ez a módosításom abból a szempontból, hogy nézetem szerint, ha egyenlő választójogról beszélünk, akkor a férfiak és a nők szavazati jogának teljesen egyenlőnek kellene lennie. Tekintettel azonban arra, hogy a Ház többsége ebben a kérdésben már állástfoglalt, csak elvi jelentőségű volna ennek az indítványnak előterjesztése s ezért leszavaztatásnak nem óhajtanám újból kitenni. {Br. Vay Miklós: Nagy blama

r volna!) Második módosításom elfogadásait azonban nagyon kérem a t. Háztól. Ez arra vonatkozik, hogy az (1) bekezdés 1. pontjához pótlólag c) pontként méltóztassék a »hadiözvegy« szót felvenni. A hadiözvegyek választójogának megállapítását külön jogcímként azért kérem, mert a hadiözvegyek választójoga e javaslat szelleméből természetszerűen folyik. A javaslatnak mind a 20. §-a, mind pedig a 22. §. b) pontja azt mondja, hogy megilleti a választójog azt a nőt, aki olyan férfinek a felesége vagy özvegye, aki az előző szakaszban megállapított kellékeknek megfelel, illetőleg megfelelt. A 19. és a 21. § egyformán azt mondja, hogy választójoga van annak, aki az 1914—1918. évi világháborúban vitézségi érmet szerzett vagy altiszti rendfokozatot ért el, illetőleg annak, aki hadirokkant vagy a Károly csapatkereszt igazolt tulajdonosa, tűzharcos stb. Nem vitás, hogy elsősorban azok voltak tűzharcosok, akik elestek a háborúban, hősi halált haltak. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A hősi halottak özvegyeiről van szó, a hadiözvegyekről; természetszerűen folynék tehát a javaslat szelleméből, hogy a hadiözvegyeknek választójog jár. Ezért, hogy minden kétség eloszlattassék, tisztelettel kérem, méltóztassék külön c) pontként ezt a kritériumot felvenni, mert ahogyan a hősök emléke iránt -kegyelettel kell viseltetnünk, éppen úgy azt hiszem, ez a minimális elismerés a hadiözvegyek iránt feltétlenül nemzeti kötelesség a Ház részéről. (Helyeslés balfelöl.) Ezért tisztelettel vagyok bátor módosító indítványomat elfogadásra ajánlani. (Taps balfelöl.) Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Helytelennek tartom azt a disztinkciót, amelyet a javaslat a férfiak és a nők választójoga között tesz. Ez semmiképpen sem indokolt, de az indokolás mégis azt mondja, hogy ez természetes, mert máskülönben a nő-szavazók száma sokkal nagyobb lenne, mint a férfiaké. Erre azt kell mondanom, hogy ez egyáltalában nem természetes. Ha ugyanis a főcímekben egyformán is adnánk meg a nőknek a választójogot a férfiakkal, még abban az esetben is az alcímek egész sorában különbség volna. Ilyen például a férfiaknál az iskolai végzettség, a magasabb iskolai képzettség^ ilyen a családfentartói kritérium, amely jogcímben a férfiak nagyobb számban részesednek. Eképpen sohasem adódnék elő az az eset, amitől különben sem kellene annyira félni, hiszen az angol világbirodalmat sem rendítette meg, hogy a nő-választók száma valami&9U. ülése 19

à8 április 5-én, kedden. vei nagyobb, mint a férfiaké; de az alcímek felállítása folytán szó sem lehet erről, ez az eset be sem. következhetik. Mi mem látunk olyan nagy különbséget férfi- és nő-szavazó között. Közöttük kizárólag fizikai különbség van, de szellemi nincs. Miért lenne tehát indokolt a nők számára, őket megszégyenítve, egészen más választójogi feltételeket szabni? De továbbmenőleg külpolitikai, nemzetközi viszonylatban sem előnyös és nem jó ajánlólevél a nőket ilyen megszégyenítőleg megkülönböztetni a férfiaktól, (ügy van! Ügy van! half elől.) Azok a kultúrnemzetek, amelyek a nőknek megadták a választójogot, ilyen különbséget, ilyen differenciát nem állítottak fel. Van különbség Jugoszláviában, Romániában, ahol — természetesen — a nőknek nincs választójoguk, de ezekre a példákra mi nem hivatkozhatunk. Az is csak optikai csalódás, hogy a nők nem érdeklődnek annyira a politikai kérdések iránt. (Soltész János: Dehogy nem!) Bizony, érdeklődnek, a nemzethűség szempontjából pedig egyenesen azon a nívón állanak, mint a férfiaik (Felkiáltások balfelol: Sőt!) Példákat is tudok felhozni erre a kommunizmus alatti időkből. Amikor a templomokat mozikká akarták átalakítani, amiikor a szerzetesnőket el akarták zavarni^ kolostoraikból, a nők álltak össze a piacokon és mentek tüntető felvonulásba a kommunista direktórium elé, nem félve és életüket is feláldozva azért, hogy megvédelmezzék a nemzeti gondolat tűzhelyét, a templomot, a kolostort. Ha a nőkben megvolt az elszántság a múltban is abban az irányban, hogy megvédelmezzék a nemzeti gondolatot, nem tudom elképzelni, miért fél annyira a belügyminiszter úr a nőktől, miért fél főleg a fiatal nőktől. (Derültség és taps balfelol. — Mojzes János: Te nem vagy nős, azért nem félsz tőlüik!) •>s miért állítja fel a nőkkel szemben azokat a magas korhatárokat? (Tildy Zoltán: A képviselő úr levonhatja beszédének konzekvenciáit saját magára is! — Petainek József: Nősülj meg! — Br. Vay Miklós: Agglegényadót kell bevezetni! — Elnök csenget.} Annál érdektelenebben tudok a nők választójoga érdekében harcolni, ha nem befolyásolnak közelről. (Derültség.) Ezek a nők választójoga szempontjából itt felállított feltételek olyan kiváló egyéneket zárhatnak ki a szavazati jogból, mint amilyen volt például az első nemzetgyűlésnek, sőt a magyar képviselőháznak is első női képviselője: Slachta Margit. Kérdezem: vájjon Slachta Margitnak ebben a képviselőházban való megjelenése kellemetlenül, rosszul hatott-e? Szociálpolitikai ténykedése vájjon nem volt-e kielégítő és nem hozott-e ebbe a Házba sok olyan nemes és szociális problémát, amely igenis az egész nemzetnek egyetemleges javára volt? Helyes-e az, ha a javaslat ezekután ugyanazt a Schlachta Margitot nemcsak hogy a képviselőházba nem engedi be, hanem még szavazati jogától is megfosztja, mert nincs meg nála az az egyik feltétel, hogy saját keresetéből tartja fenn magát? Mi azt kérjük a miniszter úrtól, gondolja meg ezeket a kérdéseket, ezt a szakaszt a lehetőség szerint vonja vissza, tegye újabb megfontolás tárgyává és ismét terjessze a Ház elé. Mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy a nők elsősorban az anyasággal együttjáró nehéz feladatok vállalásával az egész nemzetnek tesznek nagy szolgálatot. Annak az anyának, annak a nőnek, aki később mint