Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

1530 Az országgyűlés képviselőházának 29%. ülése 1938 április 5-én, kedden. országos intézetek igazgatói is. Az idézett tör- I vény, illetve az 1875. évi I. te. előkészítésére kiküldött bizottság^ indokolása szerint azért, mivel az ilyen intézetek vezetői nem állanak &

t kormánnyal közvetlen és folytonos érintkezésben és nem állanak annak diszkrecionális hatalma alatt stb. Mintegy közelebbi meghatározás céljából zárjelközt megjelölte a bizottság a múzeumot, színházat, (képtárt, zenedét. Az az intézet, melynek Hlndy Zoltán képviselő úr az igazgatója, jóval későbbi alakulat és így az idézett indokolásban erre vagy ehhez hasonló elbírálás alá eshető intézetre jogszabály annál kevésbbé alkottathatott, mert még az akkori viszonyok között figyelembe vehető esetekre is csak nagyon általános determinációt nyújtott a bizottsági indokolás. Az adott esetben tehát irányadóul szolgáló törvényes rendelkezés hiányában az állandó összeférhetlenségi bizottságnak magának kellett meghatároznia, hogy milyen jellegű intézetnek tekinti a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetét, meg kellett állapítania ezeri intézetnek a végrehajtó hatalomhoz való viszo; nyat és így az összeférhetlenséget bejelentő képviselő úrnak az Intézetnél elfoglalt állásában az összeférhetlenség szempontjából figyelembe veendő jogviszonyát. Az állandó összeférhetlenségi bizottság joggyakorlatában csak távoli analógiát találunk, és pedig a Osilléry András és BarlaSzabó József képviselőknek, mint az Országos Munkásbiztosító Intézet igazgató-főorvosainak összeférhetlenségi ügyében hozott határozatokban. A bizottság ezekben az esetekben az Országos Munkásbiztosító Intézetnek országos intézményi jellegét megállapította ugyan s a megnevezett képviselők összeférhetlenséget azon az alapon mondotta ki. hogv az Intézetnek alkalmazottai, nem pedig olyan vezetői, akik azt kifelé képviselnék, de ugyané határozatban a bizottság nem tartotta azt ügydöntő körülménynek, hogy valamely budapesti intézet a törvény, vagy azzal egyenlő joghatályú rendelkezés értelmében országos intézetnek neveztetik-e s kijelentést tett arranézve is, hogy az Intézet alkalmazottja azon az alapon, mert igazgatónak neveztetik, a törvényben statuált kivételt még nem élvezheti, hanem döntő körülménynek az intézmény terjedelmét, hatáskörét lá/htn. bopv ezek országosak legyenek, főként pedig, hogy az Intézet megfeleljen azon intencióknak, amelyeket a már fenntebb idézett indokolás a. kivételes elbírálás alá vont intézetek jellegzőinek tartott. Ezek előrebocsátásával a bizottság kifejezésre juttatja, hogy bár nem az alábbi körülmény játszott döntő szerepet az összeférhetlenség megállapításánál, de mégis az intézmény szervezetére vonatkozó törvényes rendelkezések, és pedig az 1928. évi XL. te. 121. §-ának 2. pontja s az 1927. évi XXI. te. 180— 182. ^-ai alapján azt vélelmezi, hogy ezen intézménynek az »országos« jellege nem teljes. A Mabi. ugyanis a Budapesti Kereskedelmi Betegségi Biztosító Intézet átszervezéséből létesíttetvén, Budapest, Újpest, Pesterzsébet» Kispest, Rákospalota, Csepel és Budafok városok területére nyert eredetileg hatáskört, melynek kiterjesztésére a törvény a miniszteriuimot hatalmazta fel és országos hatáskört csak az öregségi, rokkantsági, özvegységi es árvasági biztosítási ügyekben kapott. Hogy a Mabi. olyan szempontból »országos« intézetnek tekinthető-e, amilyenre az 1901. évi XXIV. te. 1. §-ának 3. pontja összeférhetoségi kivételt állapított meg, a döntés az Intézetnek, illetve az Intézet tagjainak a végrehajtó hatalomhoz való viszonyából volt megállapítható. Az 1927. évi XXI, s az 1928. évi XL. törvénycikkek, valamint a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének Alapszabályaiban, illetve Fegyelmi Szabályzatában foglalt rendelkezések szerint az Intézet felett a főfelügyeletet a belügyminiszter gyakorolja, aki az idézett törvényes rendelkezések szerint az Intézet ügy- és vagyonkezelését, könyveit, nyilvántartásait levelezéseit és irományait is évenkint legalább egy_ szert a helyszínen saját közegeivel megvizsgáltatja. Ezenfelül az Intézetnél váratlan rovancsolásokat tarthat és kimutatásokat követelhet a vagyon, az ügyforgalom, a taglétszám és a beteges járadékoslétszám állapotáról. Őrködik azon, hogy az Intézet a törvényt, az alapszabályt és egyébb szabályzatokat megtartsa, törvényszerű kötelezettségeit teljesítse, kellő takarókossággal járjon el ós bevételeit kizárólag törvényszerű rendeltetésekre fordítsa. A miniszter jóváhagyása alá eső határozatot jóváhagyás előtt végrehajtani nem szabad; az Intézet önkormányzatának: olyan határozata ellen, mely társadalombiztosítási bíráskodás útjára nem tartozik, az érdekelt fél s az illető önkormányzati szerv bármely tagja is a belügyminiszterhez panasszal élhet. Az Intézet fegyelmi szabályzata 16. §-a alapján a tisztviselők másodfokú fegyelmi hatósága a belügyminiszter. E szabályzat 2. §-ában megjelölt esetekben a 4. § szerint az Intézet igazgatója ellen is fegyelmi eljárást rendelhet el, a 6. § alapján pedig állásától is felfüggesztheti. A belügyminiszter, mint másodfokú fegyelmi hatóság, az igazgatót is beleértve, az intézeti tisztviselők fegyelmi ügyében az e célra szervezett fegyelmi tanács javaslatának meghallgatásával határoz, az elsőfokú határozatot a tisztviselő fellebbezése esetében is ennek terhére is megváltoztathatja és határozatai ellen fellebbvitelnek helye nincs. Kétségkívül megállapítható ezen jogszabályokból az Intézet alkalmazottainak a minisztertől való függő helyzete s így jogviszonyaik tekintetében csak annyiban különböznek más állami alkalmazottaktól, hogy javadalmazásukat nem az államkincstártól, hanem maga tói az Intézettől kapják, ezzel szemben azonban az államkincstár __ az Intézet ügyviteli költségeihez évi hozzájárulást ad. Ezen határozat indokolásának elején megállapítandóknak jelzett ténykörülményekre feleletül az állandó összeférhetlenségi bizottság azt a véleményét szűrte le, hogy a társadalombiztosítással foglalkozó intézetek önkormányzati jellegük mellett is beletartoznak az állam közigazgatási gépezetébe s így a törvényelőkészítő bizottság meghatározásával kijelölhető intézetekkel azonos elbírálás alá nem vehetők. Kifejezetten megállapítható, hogy a Mabi. vezetősége, elsősorban maga az igazgató, a belügyminiszterrel közvetlen és folytonos érintkezésben van, ennek diszkrecionális hatalma alatt áll s ily körülmények közt nem szupponálható, hogy a Mabi igazgatója országgyűlési képviselői minőségben a végrehajtó hatalomtól független helyzetben lenne. TT

. Minthogy a bejelentés tekinteteben Hmdy Zoltán országgyűlési képviselő urat semmi kötelességmulasztás nem terheli, e tekintet-