Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-277
42 Az országgyűlés képviselőházának 27 f , el tőlünk Erdélyben, a Felvidéken és ,a Délvidéken, Bácskában. Akkor is az volt az indok, t képviselőtársam, hogy erre a célra nincs pénz. A háború előtti magyar kormányzat 9 milliárd államadósságot csinált 1914-ig, méltóztassék csak utánanézni. Ebből nem került ennek a kérdésnek a megoldására 100 millió sem, nemhogy egymilliárd, pedig kerülhetett volna. Szívesebben vettük volna, ha a háború elején a kormányzat 11 milliárd állami adóssággal ren delkezett volna és két milliárdot ennek a kérdésnek a megoldására fordított volna. Sajnos, ez nem történt meg. Bizonyos vonatkozásban ma is ez a helyzet. Kétmillió pengőt fordítottunk erre a célra 850 milliós költségvetés mellett. Ezt nem nevezhetem komoly dolognak. Más tételekre -tudunk pénzt találni, a Mftr. reorganizációjára 5 milliót költöttünk. (Malasits Géza: A lótenyésztés például nagyon sokba ke rül!) Más célokra is tudunk összeget találni! Ennek a kérdésnek a megoldására is igenis lehet és kell a magyar költségvetésbe évente 20—30 millió pengőt beállítani, ha nem lehel bevételekből, akkor kölcsön utján, hiszen belsc kölcsön útján sokkal jelentősebb összegeket is lehet szerezni. Ott vannak a társadalombiztosító intézetek nagy tartalék tőkéi, ameíyelí végeredményben hasonló célt szolgálnak, a tár sadalom biztonságát és megalapozottságát. Az egészséges földbirtokpolitika azonban még fokozottabb mértékben szolgálja a nemzet jövőjét, a nemzet és a társadalom biztonságát ''. is, mint akármilyen társadalombiztosító törvény a maga öregségi járadékával azért, mert azonnal hat, mert független exisztenciákat teremt, akikre sokkal biztosabban lehet egy nemzet jövőjét alapítani, mint a függő helyzetben lévők óriási tömegére, aminek, sajnos, Magyarországon tanúi vagyunk. T. Ház! Ha ebből a szempontból nézem ennek a törvényjavaslatnak az intézkedéseit, akkor különösen a 29. §-szal kapcsolatban súlyos kifogásaim és aggályaim vannak. A törvényjavaslat 29. §-a szerint ugyanis, ha a biztosított gazdasági munkavállaló abba a helyzetbe kerül, hogy keserves munkája folytán a két katasztrális hold fölé, illetőleg a 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem fölé emelkedik a vagyona, ebben az esetben kiválik a kötelezően biztosítottak sorából. Igaz, hogy a törvény lehetővé teszi részére azt, hogy önkéntes biztosítás útján tovább biztosíthassa magát, de hogyan méltóztatik elképzelni, hogy az a gazdasági munkavállaló, aki hetenként 20 fillért fizetett, az önkéntes biztosítás során esetleg heti 40 fillért fog fizetni? Nincs ugyan megállapítva az, hogy mennyit kell fizetnie, mert a törvényjavaslat miniszteri rendeletre bízza ennek a kérdésnek a szabályozását, én azonban attól tartok, hogy az önkéntes biztosítás heti járuléka legalább a duplája lesz a kötelező biztosítás heti járulékának. Méltóztatik elgondolni most azt, hogy az az ember, aki 10—20 éven keresztül heti 20 fillért fizetett, fizetni fogja ezt a duplájára emelt heti járulékot'? Hiszen az az egyszerű ember nincs tisztában a magasabb biztosítási technikával, nincs tisztában természetesen azzal, hogy az a heti járulék az öregségi járadék egy része s hogy a másik két rész állami hozzájárulásból és a földbirtokos hozzájárulásából adódik; ő csak egyet tud, azt, hogy eddig 1 hetenként 20 fillért fizetett és a '. ülése 1938 március 4-én, pénteken. . jövőben az ő heti járuléka 20 fillérről 40 fillérre emelkedik. Ennek következménye az lesz, hogy nem fogja magát önkéntesen biztosítani, természetesen a saját kárára. Nem volna szabad azonban ilyen dilemma elé állítani a nép legértékesebb elemeit, a mezőgazdasági munkavállalóknak azokat az elemeit, akik takarékosságukkal, szorgalmukkal, azért, hogy kiemelkedjenek a törpebirtokosi sorból, a két holdhoz a harmadik, a negyedik és az ötödik holdat meg akarják szerezni. Nem szabad a nemzet társadalmának ezt a legértékesebb részét az elé a súlyos dilemma elé állítani, hogy mi előnyösebb az ő szempontjából, egy harmadik hold megszerzése és ezzel azoknak a jogoknak az elveszítése, amelyeket a törvény számára biztosít vagy pedig lemondani a harmadik hold megszerzéséről és megtartani azt a jogot, öregségi járadékot, melyet a törvény biztosít. T. Ház! Én nem állítanék ilyen dilemma elé ezreket és ezreket, — mert hiszen sokezer emberről van szó — mert ez a dilemma azt jelenti, hogy a takarékosságról fog lemondani sokezer ember, aki ki akart emelkedni a törpebirtokosi sorból és belenyugszik a maga sorsába és azt mondja: uram, ezen változtatni nem lehet, egyszerű munkásember maradok, amire a sors ítélt, a végzet rákényszerített és ebből a sorból nem tudok kiemelkedni! Azt jelenti ez a dilemma, hogy a nép megmarad függő helyzetében és nem teremtünk számára kiemelkedési lehetőséget, amely pedig a politikának elsőrendű feladata volna! T. Ház! Éppen ezért a törvényjavaslat 3. §-át, amely a biztosítottak körét határozza meg, s amelynek tárgyalásánál a bizottság két katasztrális holdig, illetőleg 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemig mondotta ki a biztosítási kötelezettséget, olyan értelemben kellene szerintem módosítani, hogy 2—5 hold között az önkéntes biztosítás lehetőségét írja elő, ugyanazok mellett a feltételek mellett, mint a 2 holdon aluliaknál. Amint az imént rámutattam, ennek még pénzügyi akadályai sincsenek, mert hiszen ez legfeljebb 20%-kai növelte volna a biztosítottak számát. Viszont ezzel a módosítással a szociális igazságot szolgáltuk volna. T. Képviselőház! Majdnem mindegyik képviselőtársam rámutatott már arra, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a földbirtokot terhelő kötelezettség nincs propreazszíve megállapítva s hogy itt nagy ob bárány ú, fokozatos teherviselést kellett volna bevezetni. Ennek a kérdésnek ia megítélésénél azt az elvet és szempontot kell szem előtt tartani, hogy a mezőgazdasági földbirtok abban a mértékben viselje a terheket, amilyen mértékben mezőgazdasági munkásságot foglalkoztat. Semmi indok nincs arra, hogy azt a földbirtokotj amely nem foglalkoztat mezőgazdasági bérmunkást, teherviselésre kötelezzük. Az a földbirtok, amely 50%( erejéig foglalkoztat gazdasági bérmunkást, a terheket is 50% erejéig viselje, viszont az a földbirtok, amely száz százalékig gazdasági bérmunkást foglalkoztat, százszázalékig vegye ki a részét a teherviselésből is. T. Ház! Azt hiszem, ez az alapelv annyira igazságos, hogy semilyen vonatkozásban nem lehet megtámadni. A törvényjavaslat 100—150 i aranykorona kataszteri tiszta jövedelemig,
