Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

516 Az országgyűlés képviselőházának amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 19. §-t): Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! A 19. §-nál javaslom, hogy az első bekezdés 4. sorában a »26« szám helyett »24* szám iktattassék be. Ez a szakasz a korhatár felemelését szolgálja, amit nem találok összeegyeztethetőnek .azzal az állandóan hangoztatott elvvel, hogy: helyet az ifjúságnak. Olyan korszakban élünk, amikor az ifjúságnak nincs gazdasági elhelyezkedése; olyan korszakban élünk, amikor az ifjúság a legnagyobb elkeseredésben él, sajnos, jogosan s ugyanakkor ezt az elkeseredést még fokozzuk azzal, hogy még attól a jogtól is megfosztjuk, amelyben eddig részesült, a kenyérben pedig, amelyben eddig nem részesült, ezután sem részesítjük. Teljes lehetetlenségnek tartom, hogy 26 évvel méltóztatnak csak valakit érettnek tartani a választójog gyakorlására, amikor pedig polgári jogaira már 24 éves korában érettnek nyilvánítják a magyar törvények. Önjogú valaki 24 éves korában, választójoggal pedig mégis csak 26 éves korában akarják felruházni. Az általános vitában is bátor voltam megállapítani, hogy a háború idejében sem kor, sem vagyoni, sem értelmiségi külön cenzusok nem voltak szükségesek a hősi halálhoz vagy rokkantsághoz. Nem látom tehát értelmét annak, hogy amikor esetleg újra megszólal a trombita, — és akkor sem lesz ilyen korhatárhoz kötve, hogy kinek lehet vérét ontania a hazájáért — abban az illúzióban, hogy egyszer ötévenkint mégis csak érvényesíthesse szavazatát valaki, ne részesítsük azokat, akik önjogúak, váltóilag is kötelezhetők s akik terhes szerződést épúgy vállalhatnak, mint ahogy jogokat gyakorolhatnak a magánéletben. Teljesen lehetetlen, hogy a magánéletben megadjuk valakinek a jogokat, ugyanakkor pedig a közjogokból kiszorítjuk és éretlennek nyilvánítjuk, mert ezt jelenti a korhatár felemelése. Ez a sokszor hangoztatott és frázisként odadobott elvvel és jelszóval szemben, amely »helyet az ifjúságnak« hirdet, az ifjúság ellen irányul, végeredményben tehát a megtestesített jövendőnek, a magyar ifjúságnak ellenségeképpen tünteti fel ezt a törvényjavaslatot. Tisztelettel kérem, hogy ennek kiküszöbölésére a huszonhatos szám helyébe a huszonnégyes számot méltóztassék iktatni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Huszár Mihály jegyző: Meizler Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik! Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy Vázsonyi t. képviselőtársam indítványát, habár az évszám tekintetében módosító indítványt nem terjesztettem elő, elfogadom. Az a szempont vezetett bennünket, hogy lehetőleg szerény igényekkel, módosításokkal jöjjünk, amelyeket a t, kormány elfogadhat. En a szerénységben még tovább mentem, nem kívántam a 24. életévet dekretálni, de természetesen ezt tartom helyesnek. Elvileg nagyon helytelennek, túlságosan megszorítónak tartom ennek a szakasznak a rendelkezéseit és csak gyakorlati okokból teszem azt, hogy megmaradok azok mellett a módosítások mellett, amelyeket bátor voltam előterjeszteni. Indítványom ennél a szakasznál elsősorban azt célozza, hogy a kettős rendszer elejtessék, hogy ne legyen az egyéni és a lajstromos kerületekben más a választójog; mert en298. ülése 1938 április A-én, hétfőn. nek nincs semmi értelme. Ezért már ennél a szakasznál indítványozom, hogy a »Lajstromos választókerületben« szavak töröltessenek. Az általános vitában már többen rámutattunk arra, hogy a szerzett jogokat respektálni kellene. Ha pedig ez a törvényjavaslat a szerzett jogokat nem respektálja, annál méltányosabban kellene megszabni a választójogi feltételeket. Ez a szakasz azonban túlságosan szigorúan szabja meg a feltételeket. Ha már a régi törvény által megadott, vagyis a szerzett jogokat elejtik, igyekezni kell ebben a szakaszban mégis valahogy közeledni a felé, hogy ne maradjon ki olyan rengeteg választó a választójogból. Igen sajnálom, hogy sokan, akik j azzal támadták a javaslatot, hogy az ifjúság kiirtására irányul, most sehol sem láthatók, pedig most itt volna az alkalom a komoly munkára. Frázisokat hangoztatni, szavalni eljönnek, de a gyakorlati munkánál hiányoznak, pedig, ha objektív és a rendszert nem túlságosan érintő módosításokkal jövünk, a t. kormány részéről is meghallgatásra találunk. Ha ők itt volnának, talán még okosabb, még meggyőzőbb érveket tudnának felhozni, de sehol sem látjuk őket. Mi is, akiket szeretnek úgy odaállítani, mint akik nem vagyunk az ifjúság barátai, azt tartják, hogy súlyos hiba, hogy e javaslatnak különösen 19—22. §-ai nagyon is az ifjúság ellen irányulnak. Ebből nagy baj lehet, mert nyugtalanságot hagy benne a közéletben, pedig, ha valamely reform legalább bizonyos ideig tartó megnyugvást nem hoz, az tökéletesen elhibázott. Nézetem szerint nincs semmi ok félni a magyar ifjúságtól, mert ha akadnak is sorai között elégedetlenkedők, azok rendesen a tehetségtelenek, a nem szorgalmasok sorából kerülnek ki, de az ifjúság túlnyomó része,, legalább 90%-a komoly és igazán hazaszerető. Nagyon kérem, hogy ezeket a módosításokat, amelyek e tekintetben részben korrigálják a javaslat által elfoglalt eredeti álláspontot és amelyek valahogy a rostát egy kissé tágabb lyukúvá teszik,. méltóztassék elfogadni. Mindenekelőtt'méltóztassék elfogadni azt, hogy ne legyen külön lajstromos és külön egyéni választójog. Felhozták itt az általános vitában, de a kormány részéről is elismerik, hogy túlbonyolult ez a választási rendszer, már pedig, ha a választási rendszer túlbonyolult, akkor már rossz és akkor már ebből kifolyólag igen súlyos hibák, sérelmek következnek be. Ami a lajstromos választókerületeket illeti, a mélyen t. kormány a javaslatban már úgyis annyira összes'zűkítette a választójogot, hogy nem kell félnünk attól, hogy az egyéni kerületekben ez meg ne feleljen. Teljes képtelenség, neim tudom, nem hiszem el, hogy a kormány ezt a szinte veszélyes intézkedését fenntartsa, amely továbbmenőleg ebben a szakaszban is van ós az egész rendszeren végigvonul, hogy hatévi helybenlakást követel. Kinek van a mai világban hat évi helyben lakása? A kedvezményezettektől, az akadémikus fokú értelmiségtől eltekintve, akiknél ezt nem kívánják meg, ez a falusi lakosság nagy részénél, a mezőgazdasági munkásnál és cselédnél sincs meg. Ha eddig elég volt az egyik törvény szerint fél esztendő, a másik szerint egy esztendő, olyan szerény vagyok, hogy elmegyek odáig, hogy csak két évi helybenlakást kérek a mélyen t. kormánytól. Hiszen ma, ebben a nagyon is mozgó, nyugtalan világban két évi helybenlakás már konszolidált állapo-