Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

514 Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április 4-én, hétfőn. és csak az uralkodó párt tud majd a központi választmánnyal rendelkezni? Hiszen ennek természetesen az lesz a következménye, hogy rengeteg lesz a reklamáció ós rengeteg lesz a jogfosztás. Nagyon téved a miniszter úr, ha azt hiszi, hogy ezzel nyugalmat teremt, mert ezzel csaik azt fogja elérni, hogy az uralkodó párt beül a központi választmányba, töröl és töröl, s azok a ^pártok, amelyek észreveszik azt, hogy az ő bőrükre megy a dolog és őket akarják kiirtani, természetes, hogy a lakosságnak azt ,a részét, amelyet kiirtásra szántak, fel fogja világosítani a helyzet felől és a reklamációknak egész áradata fog majd a központi választmány, azután pedig a közigazgatási bíróság felé menni. Pedig mindezt meg lehet akadályozni, ha el méltóztatnak fogadni Peyer Károlynak és társainak azt a módosító javaslatát, hogy a 13. ^ (3) bekezdésén&k első mondata helyett a következő új szöveg vétessék fel (olvassa): »A központi választmány tagjainak és póttagjainak választása titkos szavazással történik, lajstromosan és az aránylagos képviseleti rendszer alapján.« Ha ezt el méltóztatnak fogadni, akkor a dolgozó néposztályokhoz tartozóknak megvan legalább az a csekély jogbiztonságuk, hogy az ő embereik is benn ülnek a központi választmányban és így azok a kirívó igazságtalanságok, amelyek a múltban a névjegyzék össze

: állításánál megtörténtek, nem fognak megtörténni. Szükségesnek tartom a t. Ház figyelmét ezzel kapcsolatban felhívni arra, hogy Magyarországon két baj van, amit nagyon nehezen lehetne a polgári társadalomhoz tartozók fejéből kiverni. Az egyik a hatalom mámora: mindent nekünk, semmit másnak, senkivel meg nem osztani a hatalmat, még belekukikantást sem. engedni egy törvényhatóságba, amelyben pedig nem lehetnek nagy titkok, mert hiszen ha a hajdú csizmáját meg kell talpaltatni, akkor a polgármesternek a miniszterhez kell egy kérvényt benyújtani, hogy engedélyezze azt az összeget, amellyel azt a csizmát megtaláltathatja, tehát még ennyi beleszólása sincs a törvényhatóságnak a dolgokba. Mégis véres verekedés folyik egy-egy helyért és borzasztóan boldog a nemzeti egység pártja, ha egy ellenzékit kiszorított valamelyik: bizottságból. Tehát a hatalomvágy az eeryik dolog. A másik a szociális érzék hiánya. Hiába hoz a miniszter úr ötvenhárom rendeletet, mindig megpróbálják azt kijátszani. Ahol tehát megvan a hatalomvágy^ — un int ahogyan a Iki s városokban feltétlenül megvan, — mindenkit kiirtani, aki nem hozzánk tartozik és nem nézni a holnapot, már ma meg kell enni a holnaputáni, — ahol ez a felfogás uralkodik, ott a miniszter úrnak kötelessége olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel megvédi a dolgozó néposztályokat attól, hogy a jog és az igazság ellenére kiirtsák őket a választók névjegyzékéből. Nagyon kérem a miniszter urat, — aki ismeri a vidéki közigazgatást és nagyon jól tudja, hogy nekem igazam van, a hatalomvágy rettenetesen nagy az emberekben — tegye meg azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek megnyugtatják a dolgozó néposztályokat^ a tekintetben, hogy azonfelül, amit a törvényjavaslat általában tervez, — hogy tudniillik minél kevesebb legyen a választó — nincsen egyéb olyan rejtett célja a javaslatnak, hogy a névjegyzék alapján irtsák ki azt, aki valahogyan mégis be tud csúszni a választók közé. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. 'i...-,l!li li-.i!-:) Rupert Rezső: T. Képviselőház! Én is magamévá teszem Peyer Károly és társainak indítványát. Hozzájárulok mindazokhoz az érvekhez, amelyeket az előttem szólók e tekintetben felhoztak. Amit az előttem szólók elmondottak, ahhoz csak annyit vagyok bátor Hozzátenni, hogy méltóztassék az igen t. kormánynak meggondolni azt, hogy h>a a mostani szabályozás kedvez is a mai kormánynak és a kormánypártnak, jöhet egy változás, amikor ártani fog ez a szabályozás. Amikor az 1925, évi XXVI. tc.-et alkottuk, eléggé figyelmeztettük gróf Bethlen Istvánt is, hogy az Isten szerelmére, ne csinálja úgy a választójogot, ahogyan csinálni akarja, hanem csinálja úgy, hogy ha már nem lesz hatalmon, akkor megvédje őt is az a törvény. A mélyen t. kormánynak is csak ezt ajánlhatom szíves figyelmébe; méltóztassék arra gondolni, hogy ha egyszer már nem lesz a hatalmon pártjával együtt, akkor is védje meg őket ez a törvény, akkor is részesítse a mai kormány és a párt embereit oltalomban, ne legyen kihasználható ellenük a törvény és ne legyenek elkövethetek ellenük azok a viszszaélések, amelyekre egyébként a mai szabályozás módot ad. A törvényt mindig úgy kell csinálni, hogy ha elbuktunk is, ha elveszítjük is a hatalmat, akkor is védjen bennünket. Méltóztassék tehát a helyes indítványt elfogadni. Elnök: Reisinger Ferenc képviselő úr következik szólásra. Reisinger Ferenc: Igen t. Képviselőház! Kénytelen vagyok ennél a szakasznál felszólalni és a belügyminiszter úr figyelmét arra a körülményre felhívni, hogy ennek a javaslatnak a jelenlegi formában való törvényerőre emelkedése esetleg a miniszter úr pártjára nézve is kellemetlen lehet. Nem olyan nagy változás szükséges ahhoz, hogy a Nemzeti Egység Pártja is kiszoruljon a központi választmányból. (Vázsonyi János: Mindenkit mindenkor védjen a törvény!) Itt felkapták azt a divatos jelszót, hogy »becsületes« választójog Ezt nem akceptálom, ebben nem vagyok benne, (Vázsonyi János: Benne lennék, ha az volna!) én más terminus technikust képzelek el, nem becsületes választójogot, mert például lefogadom, hogy Rajniss képviselő úr ós én másképpen értelmezzük a választójogi becsületességet. Ha a közigazgatás öt kibuktatná velem szemben, akkor ez neki nem volna becsületes válesztójog, íha pedig megfordítva történnék, akkor becsületes volna. (Derültség a szélsőbaloldalon.)

r Én sokkal megbízhatóbb meghatározását kívánnám a választójognak: általános, egyenlő és titkos választójogot kívánnék. (Rupert Rezső: És tiszta!) Ez kétségtelenül magával hozná már a becsületességet is. Ha mégis felkapták ezt a divatos jelszót, akkor a becsületes választójog érdekében szólalok fel és elmondom a képviselőház előtt, hogy Miskolcon a központi választmányban három szociáldemokrata van; ennek ellenére volt olyan esztendő, hogy ötezer választót törölt ki a központi választmány a választók névjegyzékéből különböző manipulációkkal. Méltóztassanak megengedni, nagyon kevés változás kell ahhoz, hogy a Nep. választóit kiirtsák egy választói névjegyzékből. (Farkas István: Ügy van!) A mi városunkban például megtörténhetik, hogy egy ember sem, jut be a Nep. tagjaiból a központi választmányba ennek alapján, mert ha Összeszedelődzködik az úgynevezett baloldal, akkor ki fogjuk a jobboldalt irtani a központi választmányból. (Vázsonyi János: Együtt többség vagyunk!) Ez