Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
Az országgyűlés képviselőházának 2 zet mindjobban megvalósíthatja öncélúságát, tekintve, hogy a törvényhozó szervek közreműködésével kiképzett akarata mind több tagjának, polgárának öntudatán fog majd sarkallni, •i T \ Ház! E sy neves francia történetíró és bölcselő a jelenkori Franciaország kialakulásáról szóló munkájának bevezetésében írja, hogy (olvassa): »1849-ben, 21 éves korában mint választó nagy zavarba került. Minthogy nem tudta, hogy kire kellene szavaznia, nagy megerőltetéssel roppant kerülőt kellett megtennie. Húsz eyig kellett ugyanis levéltáraikban dolgoznia és tíz kötet munkát megírnia a végből, hogy megtanulja azt, amiről a legutolsó falusi politikus is azt hiszi, hogy veleszületett tudománya. A szavazás sok ember szemében a legegyszerűbb dolognak látszik és a megtett kerülő útban nem látnak mást túlságos aggályoskodásnál, mintha csak azt mondaná valaki, hogy az emésztéshez elengedhetetlenül szükséges a gyomor anatómiáját, fiziológiáját ismerni. De hányan követnek tudatlanságukban rossz életmódot? Tudják, hogy melyik kormány van ínyükre, de nem tudják, melyik van javukra. Csak saját kárukon tanulják meg". És egy félszázad óta az általános választójog hányszor kapott föl és ejtett el, dicsőített és utáltatott meg pártokat és embereket! Tévedéseit drágán fizették meg!« T. Ház! Bizonyára seniki sem kívánja azt, hogy választópolgáraink valamennyien enynyire aggályoskodók legyenek olyankor, amikor szavazati joguk gyakorlásának teljesítése elé állíttatnak. Tréfásan szólva, az ilyen eljárás némileg megrövidítené a választási processzus lefolyását és valószínűleg a nemzeti munka üteme is alaposan meglassúdnék. (Fábián Béla: Hol van itt a tréfa?) De a fenti példa jellegzetesen illusztrálja azt a komolyságot, amellyel, a választópolgárnak teljesítenie kell választói kötelességét, és rávilágít egyúttal a körültekintésnek, meggondolásnak és lelkiismeretességnek arra a kívánatos mértékére is, amely szükségképpen kötelezi a kormányzatot és a törvényhozásit akkor, amikor afelett kell döntenie, hogy mily eszköz adassék a nemzet tagjainak kezébe a közjónak, az általános jónak megvalósítására hivatott nemzeti akarat kiképzése érdekében. . # A kormány nyugodtan állíthatja, hogy részéről nem hiányzott az a törekvés, hogy ily irányban becsületesen hazafias munkát végezzen, amely munkájához immár csupán a törvényhozás bölcs konszenzusa szükségeltetik a végből, hogy az ilymódon áldásaiban és felelősségében egyaránt közössé váló müvünk országunk valódi javát szolgálja. T. Ház! Végezetül két szempontot akarok még kidomborítani. (Halljuk! Halljuk!) Közismert Bethlen Jánosnak, Erdély egykori történetírójának a fejedelmek koráról írt művében tett kijelentése (olvassa): »Atyámfiai ne ítéljetek meg minket; mi mindenkor jól tudtuk, hogy mit kellene tenni, de csak azt cselekedhettük, amit lehetett.« A kormány abban a meggyőződésben van, hogy a részéről a békés konszenzus létrejötte erdekében elfogadott módosításokat is figyelembevéve, az ezidőszerint relatíve legjobbnak tartható törvényjavaslatot képviseli a törvényhozás előtt, (Csoór Lajos: Ennék ellentmondok!) nem feledkezve meg arról a bölcs igazságról sem, amely szerint földi embernek tökéletesség nem adatik; csupán haladás a tökéletesség felé. És bízva bízik a kormány abban, hogy ez 13. ülésé 1Ú38 április 4-én, hét fon. 501 az új választójogi rendszer hathatós emeltyű lesz annak a mindnyájunkat eltöltő főcélnak a megvalósítására, hogy ezeréves alkotmányunk életének zavartalansága biztos ittas sek és továbbfejlődésének feltételei megteremtessenek. (Csoór Lajos közbeezól. — Fábián Béla: De mondd, kérlek, hangosabban! — Csoór Lajos: Abban bízom, hogy megbukik a kormány! Derültséa.) T. Ház! Legvégül legyen szabad visszatérnem arra, hogy a vita során több képviselőtársam belpolitikai fejtegetésekkel is indokolta a javaslattal szemben támasztott kifogásait. így különösen Bethlen István gróf nagykoncepciójú beszédében, Rassay Károly és Eckhardt Tibor erős meggyőződéstől átitatott beszédeikben részletesen kifejtették belpolitikai aggályaikat. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Felhozták ezeknek során azokat a szerintük közrendészeti szempontokból is aggályos jelenségeket, amelyek egyrészt itthon zavarják a békés polgár nyugalmát, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) másrészt kifelé a külföldön kedvezőtlen benyomásokat keltő szimptomákul szolgálhatnak. (Bajniss Ferenc: Kedvező vagy kedvezőtlen'?) Kedvezőtlen benyomásokat mondottam. (Horváth Zoltán: Hogy tetszik? —Derültség a baloldalon. — Egy hang balfelől: Neki kedvezőtlen!) Azt hiszem, hogy a tegnapi napon a legmagasabb helyről történt erélyes és minden kétséget kizáró megnyilatkozás után (FelkiáU tások: Éljen a Kormányzó! — Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) felesleges, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzam, annál is inkább, mert az ezzel kapcsolatos politikai vonatkozásokra nézve a miniszterelnök úr is megtette már a maga illetékes kijelentéseit a múlt pénteken itt a Házban. (Br. Berg Miksa: Inkább az állatvásárról beszélt!) Amit — talán feleslegesen — e részben elmondandó vagyok, az kizárólag azzal a szemponttal kapcsolatos, hogy'a közrend és közbiztonság fenntartása az én hatáskörömbe tartozik. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Csoór Lajos: Fel kell oldani a rendőri felügyeletet!) Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy az elmúlt év április havában egy hozzám intézett interpellációra válaszul kijelentettem volt, hogy alkotmányunk egyik pillérének», az 1848 : III. te. 32. §-ának c) pontja értelmében jártam volt el akkor, amikor egy olyan politikai pártot feloszlattam, amely programmjául azt hirdette, hogy az alkotmány megdöntésével, fegyverrel törekszik az államhatalom megszerzésére. (Csoór Lajos: Nagy tévedés, azt nem hirdette! — Zaj.) Ezt a felfogást vallom ma is. Magyarország alkotmányos állam, amelyben gondolat- és szólásszabadság van, meggyőződését mindenki szabadon hirdetheti szóban és írásban (Csoór Lajos: A gyakorlatban is? — Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon) és törekedhetik politikai céljainak megvalósítására (Horváth Zoltán: A szubvenciót meg kell vonni!) egy bizonyos határig: addig t. i., ameddig ez a nemzet érdekébe nem ütközik és amíg alkotmányunk törvényes rendjével és tételes szabályainkkal ellentétben nem áll. (Helyeslés. — Csoór Lajos közbeszól.) Elnök: Csoór képviselő urat a házszabályok 147. §-ának rendelkezíéseire figyelmeztetem. Széll József belügyminiszter: Sőt hirdetheti valaki meg törvényeink megváltoztitása72*
