Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
472 Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. kéziben hagyjáknagybérleti formában ezeket a földeiket Ezt nem lehet sokáig elbírni és nem is fogja a magyar .nemzet ezt sokáig eltűrni. (Farkas István: Ebben igaza van!) Mi, a lebecsült jobboldal, már öt évvel ezelőtt hirdettük a sövénytelepítést. Már öt évvel ezelőtt hirdettem, hogy a magyar-osztrák határon sövénytelepítést kell létesíteni. Akkor kinevettek bennünket, pedig ma nagyon jó volna azoknak az uraknak, akik abban az időben Ausztria erejében bíztak, az a sövénytelepítés, hogy a magyar határon tényleg magyarok álljanak őrt az ország érdekei felett minden eshetőségre, mjnden lehetőségre teljesen készen. Àz egész magyar politikai élet, ez az úgynevezett guvernamen tális kormányzati rendszer azt jelenti, hogy egyes kis reparációkon kívül, évtizedeken keresztül, mi soha semmit Magyarországon a magyar nép nyuj galma. és boldogulása érdekében megoldani nem fogunk. Tessék megnézni a magyar közigazgatást, s tessék elolvasni Magyary Zoltán professzornak azokat a rettenetes állapotokról szóló könyveit, amelyekből kitűnik, hogy micsoda dzsungel van itt a közigazgatásban. Harminc esztendeig nem fog történni semmi változás ezen a téren ezzel a parlamenti rendszerrel és egyre nagyobb lesz a bonyodalom, egyre kiismerhetetlenebb lesz az út, egyre jobban sújtja ezt a. népet az a rettenetes bonyolultság, amelynek következtében 'közigazgatási kérdésekben eligazodni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! bal felöl.) Beszélünk és szavalunk magyar közegészségügyről, magyar szociálpolitikáról, beszélünk és szavalunk magyar fajbiológiáról, s közben a világháború után az egyetlen megteremtett jó intézményt, a népjóléti minisztériumot, — amelyek ebek harmincadjára juttattak azok, akik csinálták, — kiadták albérletbe a belügyminisztériumnak. Ez nem megoldás! A belügyminisztérium nem tud foglalkozni ezzel a kérdéssel. Zseni kellene, hogy legyen a belügyminiszter, ha ezeket a kérdéseket mind meg tudná oldani. (Mozgás) Minálunk mindenegyes kérdés tuljadonképpen a halogatás stádiumában van. Méltóztassanak elhinni, hogy nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, s nemcsak a nagyon szegény nép, hanem az a sokszor gerinctelennek nevezett magyar középosztály is nem kicsi változtatásokat, hanem komoly, becsületes, fegyelmezett és törvényes rendszerváltoztatást vár. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Rendszerváltozást vár és azt akarja, hogy ez a nemzet induljon el — mert útja csak egyfelé van — jobboldalfelé. A haloldalnak vége van Magyarországon, (Meizler Károly: Leszerepelt!) a magyar politikai életben többé semmi néven nevezendő szerepe nem lehet! A magyar jobboldal sorait igenis rendbe kell szedni s egy erős és egészséges kormányzattal munkarendet kell csinálni, mert azt az átalakulást, amelyre nekünk szociális, közgazdasági és alkotmányjogi kérdésekben feltétlenül szükségünk van, nem lehet húsz-harminc esztendő alatt megvalósítani, hanem azt egy-két-három esztendő alatt feltétlenül végre kell hajtani. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ezen a területen a stílusnak, a módszernek kérdésében vagyok bátor bejelenteni, hogy a győri beszéd után 24 órával ki kellett volna adni az összes rendeleteket, (Br. Berg Miksa: Ez helyes!) amelyekkel meg lehet valósítani azt az egymilliárdos programme; és azt a munkatervet, amelyre szükség van az ország újjáépítéséhez. Huszonnégy óra alatt! (Helyeslés a balközépen.) T. Ház! Én ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el a magyar nők és különösen álmagyar ifjúság választójogának megszorítása miatt. Kívánom és hiszem, hogy à magyar kormányzat megtalálja az utat az igazi és egyedül lehetséges magyar jobboldali politika felé, amely nem a parlamentáris demokráciát tekinti istenségnek, hanem ennek a nemzetnek boldogulását és jövendőjét. (Helyeslés a balközépen. — A szónokot többen üdvözlik. — Buchinger Manó: Elfogadhatja, mert ez a javaslat a parlamentáris demokrácia ellen van! Leleplezte magát! — Zaj. — Elnök csenget-) Elnök: Lázár Imre képviselő úr következik. ••;."•-• Lázár Imre: T. Képviselőház! Engedtessék meg, hogy én mint a paraszttársadalom egyik tagja szólalhassak fel, amely társadalomról a választójogi törvényjavaslat általános vitájában olyan sok szó hangzott el. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy Bajniss igen t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódhassam bele, annál is inkább, mert hiszen Rajniss igen t. képviselőtársam beszédének témáival, tartalmával, különösen a zsidókérdéssel igen sokan foglalkoztak már. Én magam is azt mondom, hogy zsidókérdés van Magyarországon és ezt meg kell oldanunk. Magam is elismerem, hogy ia zsidóság, — statisztikailag is kimutatható módon — mind gazdasági tekintetben, mind vagyoni viszonyai és elhelyezkedése tekintetében, sokkal előnyösebb helyzetben van, mint amilyen helyzet a számarányához képest megilletné. És mégis azt kell kérdeznem, nem volna-e sokkal helyesebb, ha bizonyos ideig nem foglalkoznánk ezzel a kérdéssel. Hiszen nemcsak a világon, de körülöttünk is nagy változások történnek, Ausztria beolvadása után talán Csehország következik és amikor mi magyarok is igényt tarthatunk és kell is, hogy igényt tartsunk Csehország volt magyar részére, isimétlem, nem volna-e sokkal helyesebb, ha az ilyen érdekellentétek feszegetekét és a felekezeti gyűlölködést a mostani időkben teljesen távoltartanánk magunktól? (Rátz Kálmán: Senki sem akar felekezeti gyűlölködést!) A háború után, amikor a versaillesi békeszerződést tárgyalták, az akkori francia miniszterelnök, Clemencau, azt motndta, hogy a magyar nemzet köszönje meg, hogy meghagyják Európa közepében, mint Ázsiából betolakodott nemzetet, amely Európa közepén a maga összeférhetetlen természetével egész Nyugat-Európát sokszor veszélyeztette. Akkor történt ez, amikor a magyar nemzet sorsáról, a magyarok létéről vagy nemlétéről volt szó. Ismétlem tehát, hogy a mai időkben^ amikor a cseh nemzet létéről vagy nemlétéről van szó, ami bennünket is érdekel, nem volna-e helyesebb, ha felhagynánk egyelőre ezzel a zsidókérdéssel 1 ? (Mózes Sándor: Most a magyar nép létéről van szó.) Szerintem a teljes Összefogásra, teljes együttérzésre volna szükség, hogy a külföld is lássa, hogy a magyarok meg tudják érteni egymást, és lássák a megszállott területeken élő magyarok és a tótság is, hogv Magyarországon teljes az egyetértés mind a kisebbségi, mind a vallásfelekezeti kérdések-
