Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
468 Az országgyűlés képviselőházának arról hagy a zsidóik nyolc óraikor hazamennek a kávéházból lefeküdni nagy félelmükben, mert itt semmi nem történt az utóbbi hetekben, ami miatt ne tudná a gazdag polgár a mindennapi pezsgőjét meginni, ha csaik nem fél az egymilliárdos nemzeti áldozattól, amely természetesen elsősorban a gazdagokat és a nagyjövedelmüeket fogja terhelni. (Buchinger Manó: De kedves képviselő úr, ön. is azt mondta, hogy válság van!) T. képviselő úr, menjen el a múzeumba és hagyjon engem beszélni. (Derültség a jobboldalon. — Buchinger Manó: Hogyan lehet ilyeneket mondani? Elfelejtette, amit öt perccel ezelőtt mondott! öt perccel ezelőtt egész más beszélt! Azt mondta, hogy válság van, most meg azt mondja, hogy nincs!) Várjon képviselő úr, nem értem az ön nyugtalanságát, ön is hisztérikus! (Buchinger Manó: Dehogy! — Farkas István: Szó sincs róla! A hisztéria a túloldalon van! — Buchinger Manó: Egy kis logikát szeretnék ilyen fiatal embertől! — Zaj. — Elnök csenget.) Válság van, de «rend van. T. Ház! Rassay képviselő úr azt mondta ebben a vitában, hogy ki kell irtanunk a válság jelenségeit — ez tudniillik az a parlamentáris demokrácia — nemcsak rendőri és igazságszolgáltatási intézkedésekkel, — szóval azokkal is — hanem valamennyiünk becsületes nyílt kiállásával s a parlamentáris demokrácia melletti színvallással. Ez pártfelszólítás és ment annak idején Rassay igen t. képviselőtársaim felém fordult, most nyilatkozom. Felém fordulva azt mondta Kassay képviselő úr, hogy csak az segít rajtunk, ha becsületes nyílt kiállással, a parlamentáris demokrácia melletti színvallással megnyugtatjuk az országot. Erre magam részéről most kijelenltem, hogy semmi körülmények között és semmi szín alatt a parlamentáris demokrácia mellett nem teszek színvallást. (Buchinger Manó: Azt úgyis tudjuk! De akkor minek a választójog?) Gazdasági és szociális rendszerváltozásról beszélünk. A parlamentáris demokráciát a magam részéről szükséges rossznak tartóim, melynek létjogosultsága addig '•' van, míg, fegyelmezetten és törvényesen másféle uralmi formával fel nem lehet váltani. (Buchinger Manó: Akkor miinek a választójog 1 ?) Demagógiával vádolják meg állandóan a jobboldalt. Rassay képviselő úr azt mondja, hogy ez az ország végeredményben mégis csak a Rákócziak, a Kossuthok, a Deákok országa, akárhogyan lekiesinylik őket. Ki ember, aki Rákóczit, Kossuthot és Deákot lebecsülte és lekicsinyelte? Mi egyet nem engedünk meg, azt, (hogy bármelyik párt a baloldalon, akár Rákóczit, akár Kossuthot, akár Deákot saját maigának kisajátítsa, ímert ez a három név neun nyúlbőr, nem portéka, hanem Magyarország történelme. (Éljenzés jobb felől.) Senki sem kissebbítette őket, de nem szeretjük, ha a politikai pártok állandóan a halottak szent nevébe kapaszkodnak. Beszéljenek az élő nagyságokról. Hivatkozzanak Weisz Fülöpre, vagy Stern Sainnira, de ne Kossuth Lajosra, aki meghalt és nem tud a pártba való besorozása ellen tiltakozni. Igen t. Ház! Magyarországon egy rettenetes nagy baj van, ez 1 pedig az, hogy a közvélemény gyártásának szervei, legyen az a sajtó, ivagy más intézmény, túlnyomóan liberális és zsidó kezekben van, ugyanakkor, amikor az ország lakossága ma már, meggyőződésem szerinít, túlnyomóan nacionalista. (Br. Berg 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. Miksa: Reméljük mindenki!) Az a tény, hogy az újságok nagyobb része tökéletesen más politikai irányt szolgál, mint amelyet a nép túlnyomó része ma belsőleg és lelkileg a maga politikai irányának tart. Ez az, ami méreg marad a magyar közéletben és amiben feltétllienül szükség van kiegyenlítődésre. (Ügy van! Ügy van! jobb felől- — Sulyok Dezső: Ha így volna, akkor nem vennék meg azokat az újságokat. — Gr. Festetics Domonkos: Nem is vesszük! — Br. Berg Miksa: Nono, kis ihamis! Láttam már!) ön nagyon okos, képviselőtársam és na: gyón jól tudja, hogy mi történt- Amennyiben tudni akarja a képviselő úr, azok a jobboldali lapok, amelyekről azt hirdetik, hogy nincs olvasójuk, ma több mint kétszázezres példányszámban jelennek ínég Magyarországon, csak elfelejtik megmondani az igazságot a másik oldalon és ezek a lapok nem óhajtanak reklámot csinálni a tényekből. (Sulyok Dezső: Ezt nem hiszem!) Nekem teljesen mindegy, hogy mit hisz a képviselő úr. T. Ház! A magyar belpolitikából hiányzik a belső őszinteség. Ulain Ferencnek teljesen és tökéletesen igaza van: addig nem lesz rend a parlamentben és ez a parlament nem lesz kifejezője annak, ami kint az országban van, amíg újra mindegyik párt kivétel nélkül el nem rendeződik világnézeti alapon. (Sulyok Dezső: Ugyanezt mondtam én is! — ßr. Berg Miksa: Ugyanezt mondta Eckhardt is! — C&oór Lajos: Nekünk már épül a Noé bárkája! — Farkas István: Ekkora zűrzavar még sohasem volt!) Feltétlenül jogunk van tiltakozni az ellen az örökös, gyalázatos és minden nap megismétlődő propaganda ellen, amely a jobboldalt és a kommunizmust iparkodik egymással összeházasítani! (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez már igazán skandalum!) Az a propaganda, amelyet folytatnak azon az oldalon, rengeteg sok jóravaló magyar embert elKeserített már, akik eddig a középen álltak s éppen ezek miatt a tűszurások és gyanúsítások miatt álltak át százszázalékosan a magyar jobboldal mellé. (Sulyok Dezső: Ennek örülnie kellene!) Eddig nem volt szokás a magyar parlamenti életben és éppen ezért csodálatos dolognak tartom, hogy a fejlődésképtelen, vagy az események miatt begyulladt pártok hónapok óta nem tesznek egyebet, mint saját soraik kiigazítása helyett a kormányzópártot biztatják arra, hogy csináljon rendet a saját soraiban. Engedelmet kérek, ez azelőtt nem volt szokás a parlamentáris életben. A parlamentáris életben minden párt önmaga dolgozik, a maga belső dolgait igazgatja, sajátmagát erősíti (Ügy van! Ügy van!) s úgy teremt magának népszerűséget és hangulatot az országban, hogy a saját pártját építi ki és salát pártjának szerez tekintélyt. (Buchinger Manó: Különösen, ha csak magának szabad gyűléseznie!) A kormányzópárt örökös intése a házirend betartására magábanvéve is már végtelenül nagy politikai gyöngeség jele. A sajtóban és a parlamentben állandóan a totális egységet követelik, mihelyt a kormányzópártról van sző, ugyanakkor, amikor például az igen t. kereszténypárt nem tudott állást foglalni a választójog kérdésében, hanem azt mondta saját képviselőiknek, hogy aki akar, beszéljen ellene, aki akar, beszéljen mellette. Bocsánatot kérek, ha az egyik pártban ilyen óriási véleménykülönbség van, akkor miért
