Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

468 Az országgyűlés képviselőházának arról hagy a zsidóik nyolc óraikor hazamennek a kávéházból lefeküdni nagy félelmükben, mert itt semmi nem történt az utóbbi hetekben, ami miatt ne tudná a gazdag polgár a mindennapi pezsgőjét meginni, ha csaik nem fél az egy­milliárdos nemzeti áldozattól, amely természe­tesen elsősorban a gazdagokat és a nagyjöve­delmüeket fogja terhelni. (Buchinger Manó: De kedves képviselő úr, ön. is azt mondta, hogy válság van!) T. képviselő úr, menjen el a múzeumba és hagyjon engem beszélni. (De­rültség a jobboldalon. — Buchinger Manó: Ho­gyan lehet ilyeneket mondani? Elfelejtette, amit öt perccel ezelőtt mondott! öt perccel ez­előtt egész más beszélt! Azt mondta, hogy vál­ság van, most meg azt mondja, hogy nincs!) Várjon képviselő úr, nem értem az ön nyugtalanságát, ön is hisztérikus! (Buchinger Manó: Dehogy! — Farkas István: Szó sincs róla! A hisztéria a túloldalon van! — Buchin­ger Manó: Egy kis logikát szeretnék ilyen fiatal embertől! — Zaj. — Elnök csenget.) Vál­ság van, de «rend van. T. Ház! Rassay képviselő úr azt mondta ebben a vitában, hogy ki kell irtanunk a válság jelenségeit — ez tudniillik az a parlamentáris demokrácia — nemcsak rend­őri és igazságszolgáltatási intézkedésekkel, — szóval azokkal is — hanem valamennyiünk be­csületes nyílt kiállásával s a parlamentáris demokrácia melletti színvallással. Ez pártfel­szólítás és ment annak idején Rassay igen t. képviselőtársaim felém fordult, most nyilat­kozom. Felém fordulva azt mondta Kassay képviselő úr, hogy csak az segít rajtunk, ha becsületes nyílt kiállással, a parlamentáris demokrácia melletti színvallással megnyugtat­juk az országot. Erre magam részéről most ki­jelenltem, hogy semmi körülmények között és semmi szín alatt a parlamentáris demokrácia mellett nem teszek színvallást. (Buchinger Manó: Azt úgyis tudjuk! De akkor minek a választójog?) Gazdasági és szociális rendszer­változásról beszélünk. A parlamentáris demo­kráciát a magam részéről szükséges rossznak tartóim, melynek létjogosultsága addig '•' van, míg, fegyelmezetten és törvényesen másféle uralmi formával fel nem lehet váltani. (Bu­chinger Manó: Akkor miinek a választójog 1 ?) Demagógiával vádolják meg állandóan a jobb­oldalt. Rassay képviselő úr azt mondja, hogy ez az ország végeredményben mégis csak a Rákócziak, a Kossuthok, a Deákok országa, akárhogyan lekiesinylik őket. Ki ember, aki Rákóczit, Kossuthot és Deákot lebecsülte és lekicsinyelte? Mi egyet nem engedünk meg, azt, (hogy bármelyik párt a baloldalon, akár Rákóczit, akár Kossuthot, akár Deákot saját maigának kisajátítsa, ímert ez a három név neun nyúlbőr, nem portéka, hanem Magyarország történelme. (Éljenzés jobb felől.) Senki sem kis­sebbítette őket, de nem szeretjük, ha a politikai pártok állandóan a halottak szent nevébe ka­paszkodnak. Beszéljenek az élő nagyságokról. Hivatkozzanak Weisz Fülöpre, vagy Stern Sa­innira, de ne Kossuth Lajosra, aki meghalt és nem tud a pártba való besorozása ellen tilta­kozni. Igen t. Ház! Magyarországon egy rettene­tes nagy baj van, ez 1 pedig az, hogy a közvé­lemény gyártásának szervei, legyen az a sajtó, ivagy más intézmény, túlnyomóan liberális és zsidó kezekben van, ugyanakkor, amikor az ország lakossága ma már, meggyőződésem sze­rinít, túlnyomóan nacionalista. (Br. Berg 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. Miksa: Reméljük mindenki!) Az a tény, hogy az újságok nagyobb része tökéletesen más poli­tikai irányt szolgál, mint amelyet a nép túl­nyomó része ma belsőleg és lelkileg a maga politikai irányának tart. Ez az, ami méreg marad a magyar közéletben és amiben feltétllie­nül szükség van kiegyenlítődésre. (Ügy van! Ügy van! jobb felől- — Sulyok Dezső: Ha így volna, akkor nem vennék meg azokat az újságokat. — Gr. Festetics Domonkos: Nem is vesszük! — Br. Berg Miksa: Nono, kis ihamis! Láttam már!) ön nagyon okos, képviselőtársam és na: gyón jól tudja, hogy mi történt- Amennyiben tudni akarja a képviselő úr, azok a jobbol­dali lapok, amelyekről azt hirdetik, hogy nincs olvasójuk, ma több mint kétszázezres példányszámban jelennek ínég Magyarorszá­gon, csak elfelejtik megmondani az igazságot a másik oldalon és ezek a lapok nem óhajta­nak reklámot csinálni a tényekből. (Sulyok Dezső: Ezt nem hiszem!) Nekem teljesen mindegy, hogy mit hisz a képviselő úr. T. Ház! A magyar belpolitikából hiányzik a belső őszinteség. Ulain Ferencnek teljesen és tökéletesen igaza van: addig nem lesz rend a parlamentben és ez a parlament nem lesz kifejezője annak, ami kint az országban van, amíg újra mindegyik párt kivétel nélkül el nem rendeződik világnézeti alapon. (Sulyok Dezső: Ugyanezt mondtam én is! — ßr. Berg Miksa: Ugyanezt mondta Eckhardt is! — C&oór Lajos: Nekünk már épül a Noé bár­kája! — Farkas István: Ekkora zűrzavar még sohasem volt!) Feltétlenül jogunk van tiltakozni az ellen az örökös, gyalázatos és minden nap megis­métlődő propaganda ellen, amely a jobboldalt és a kommunizmust iparkodik egymással összeházasítani! (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez már igazán skandalum!) Az a propa­ganda, amelyet folytatnak azon az oldalon, rengeteg sok jóravaló magyar embert elKese­rített már, akik eddig a középen álltak s ép­pen ezek miatt a tűszurások és gyanúsítások miatt álltak át százszázalékosan a magyar jobboldal mellé. (Sulyok Dezső: Ennek örülnie kellene!) Eddig nem volt szokás a magyar parlamenti életben és éppen ezért csodálatos dolognak tartom, hogy a fejlődésképtelen, vagy az események miatt begyulladt pártok hónapok óta nem tesznek egyebet, mint saját soraik kiigazítása helyett a kormányzópártot biztatják arra, hogy csináljon rendet a saját soraiban. Engedelmet kérek, ez azelőtt nem volt szokás a parlamentáris életben. A parla­mentáris életben minden párt önmaga dolgo­zik, a maga belső dolgait igazgatja, sajátma­gát erősíti (Ügy van! Ügy van!) s úgy teremt magának népszerűséget és hangulatot az or­szágban, hogy a saját pártját építi ki és sa­lát pártjának szerez tekintélyt. (Buchinger Manó: Különösen, ha csak magának szabad gyűléseznie!) A kormányzópárt örökös intése a házirend betartására magábanvéve is már végtelenül nagy politikai gyöngeség jele. A sajtóban és a parlamentben állandóan a totá­lis egységet követelik, mihelyt a kormányzó­pártról van sző, ugyanakkor, amikor például az igen t. kereszténypárt nem tudott állást foglalni a választójog kérdésében, hanem azt mondta saját képviselőiknek, hogy aki akar, beszéljen ellene, aki akar, beszéljen mellette. Bocsánatot kérek, ha az egyik pártban ilyen óriási véleménykülönbség van, akkor miért

Next

/
Thumbnails
Contents