Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának a gépfegyverek? Csak a Skartelek érdekeit! — Mózes Sándor: Nem beszélni, hanem cselekedni kell!) A választójogi javaslatnak az a kardinális hibája, hogy a fiatalságot, illetőleg azokat, akiket ez a jog a múltban is megilletett, kizárja. A másik kardinális hibája, amely idetartozik, az, hogy az egyik társadalmi réteget, a mezőgazdasági munkásság rétegét nagy mértékben kizárja jogi gyakorlásából. Hogy a választójogi javaslat indokolása arra hivatkozik* hogy nincsenek pontos statisztikák, ez a nevetségességbe fulladó naiv érvelés. Mert hogy tízezerrel vagy ötvenezerrel több vagy kevesebb lesz-e a választó, az nem érdekel; itt arról az igazságosságról van szó, hogy megadjuk-e valamely rétegnek azt a jogot, amely őt megilleti, vagy sem. Az ilyen indokolások tehát nevetségességbe fulladnak, (Ügy van! Ügy van! a báloldalon,) De ezt igazolja magának a miniszterelnök úrnak mai nyilatkozata is, aki azt mondotta, hogy bármikor egy novelláris intézkedéssel lehet ezen változtatni. (Meizler Károly: Bevallják, hogy a törvény rossz!) Eleve eliismc* rik tehát, hogy igazunk van és jogos dolgot követelünk, csak nem akarják ezt elfogadni, mert bizalmatlanok a magyar néppel szemben. (Meizler Károly: A néppel, a fiatalsággal, a szegénységgel szemben!) Ennek a választójogi javaslatnak másik kardinális hibája az, hogy a titkosságon kívül olyan szörnyű tehertételeket tartalmaz, amelyek talán ennek az értékét is teljesen devalválják. Olyan választókerületek mellett, amilyeneket terveznek és olyan választási módszerrel és rendszerrel, ahogyan azt tervezik, ide a gazdatársadalom, a munkásság soha bekerülni nem fog, (Meizler Károly: A középosztály sem! Az értelmiség sem jön be!)- ide azok fognak bekerülni, akik majd a kormányzat, vagy pedig a tőke, a nagybirtok finanszírozása folytán ülnek be ide. (Ügy van! balfelől. — Mózes Sándor: A választási kassza alapján!) Amikor majd olyan óriási organizációkat kell fenntartani, hogy 35.000 szavazót, százezer embert és talán 80 vagy 50 községet kell organizációban összetartani, (Meizler Károly: Megyei lajstromnál 300 községet!) kérdezem én, hogyan fogják ezt a feladatot megoldani és hogyan lehet tisztességesen, nem nagy anyagi áldoztattál tényleg belemenni egy választási küzdelembe akkor, amikor 1938-ban nem az a választási módszer van érvényben, amely 20 évvel azelőtt volt, zászló alatt való felvonulással, naiv és gyermekes tüntetésekkel, hanem a technika minden vívmányát be kell vinni egy választási harcba, autókat, plakátharcot és mindazokat az eszközöket, amelyek óriási pénzeket emésztenek fel. (Meizler Károlyj 6 millió kell egy pártnak! Honnét veszik?) Természetesen, ha mindezt nem viszik belé: a választási harcba, akkor beleviszi ezeket egy másik organizáció, az állami organizáció, a közigazgatás, mert az adva van — jól vagy rosszul, de adva van — és ezen az organizáción keresztül fog behozni az úgynevezett rendszer ennek fenntartására egy hasonló parlamentet. (Némethy Vilmos: Akkor vége a parlamentarizmusnak ! ) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Pedig hangsúlyozom, hogy ha ez be fog következni, akkor ütött a parlamentarizmus 292, ülése 19È8 április l-m, pénteken, 46ß utolsó órája és akkor ne azokat okolják, akik majd kint az utcán fognak tüntetni. (Ügty van! Ügy van! half elől.) hanem vessen magára mindenki, aki ezt a rendszert és ezt a választójogot megteremtette. (Meizler Károly: Úgy van, de jöjjön már a felelősség is!) Ezzel legyen tisztában a t. Ház és az igen t. kormányzat is. Hiába bróniozza az idegeskedőket, — főleg magát a kormányzatot vagy a pártját — mert a valóságban óriási feszültségek vannak. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azok ugyanis, amiket én említettem, mind a valóságban feszüknek meg a magyar ólét két szörnyű véglete, a proletársor és a (mérhetetlen gazdaság -és vagyon között. (Rakovszky Tibor: Ezt nem lehet brómmal kikezelni!) E között a két véglet között feszül meg a magyar élet, ebből származik a,z a feszültség, amely el fogja söpörni, azt a rendszert, amely ezt fenn akarja tartani (Ügy van! balfelől.) és ha a parlament ezt teljes mellei védeni akarja, azt is el fogja söpörni. Hangsúlyozóim!, hogy mii a parlament álláspontján vagyunk, de hangsúlyozóim azt is ... (Meizler Károly: Elég volt a kompromisszumokból! — Lányi Márton előadó: Maga is résztvett benne!) Elnök: Meizler (képviselő úr, méltóztassék csendben -maradni! (Meizler Károly: Az előadó urat is...) Rendreutasítom Meizler képviselő urat! Matolcsy Mátyás: Ezzel be is fejezem,: beszédemet, mert végére érteim. En osak két nagy szempontot akartam felemlíteni, azt, hogy teljes rendszer változásra van szükség és hogy ehhez egy megfelelő választójogra tart igényt a magyar nép. Azt látom, hogy a rendszer _ma is töretlen, változatlan, s azt tapasztaljuk, hogy az eszköz, a fegyver, a választójog gyenge, erő tien, ezt a rendszert megváltoztatni nem tudja. Levonhatjuk tehát a konzekvenciát, hogy az élet el _ fogja söpörni ezt a választójogot, azért a javaslatot nem fogadjuk el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokát többen üdvözlik.) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő úr következik. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor ezt a törvényjavaslatot itt a Háziban elkezdtük tárgyalni, megírta a sajtó, hogy Magyarország képviselőháza egy történelmi, hatalmas munkába kezdett. A nyomtatott szóról úgy tartják, hogy az való igaz szó. Ez az igazság meglátszik a, képviselőház képén, ezért tárgyalunik zsúfolt padsorok előtt, (Derültség.) azért van ez a hatalmas érdeklődés, mert egy történelmi törvény javaslatot hozunk tető alá. (Csoór Lajos: Amilyen a történelem, olyan az érdeklődés!) T. Ház! Tekintettel arra* hogy a parlamenten kívüli jobboldali magyar népgyűléseken túlságosan hozzászoktam a többezer főből álló hallgatósághoz, méltóztassék megbocsátani, ha ettől a kongástól és ürességtől, itt-ott kissé zavarba jövök. (Derültség. — Horváth Ferenc: Szokott dolog ez! — Rátz Kálmán: Az országnak beszélsz!) Feltétlenül elismerem, hogy ez a törvényjavaslat nagy lépés előre a parlamentáris demokráciában, amikor a parlamentáris demokrácia egész Európában lealkonyult. Igaz, hogy a régi közmondás szerint jobb későn, mint soha; ennek a jelszónak az alapján és a titkosság bevezetése miatt, mindenki örömmel üdvözli a törvényjavaslatot, mert hiszen sok évtizedes harcoknak vet véget, sok évtizedes