Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának évtizedeken keresztül uralkodik, azután már nem törődik semmivel, biztosnak érzi magát a hatalom élvezetében, — ehhez jönnek még más, külső körülmények is — és beáll a forradalom. A népjogok kiterjesztése azonban mindenkor csak megnyugtatólag hatott a tömegekre. Azáltal, hogy ez a választójogi javaslat kö­zel egymillió ; embert zár ki a választójogból, közel egymillió embert foszt meg szerzett poli­tikai jogától, nem nyugtatja meg a széles nép­rétegeket, (Rupert Rezső: Ebben igaza van!) hanem ellenkezőleg, dinamitraktárt létesít. Elismerem, hogy normális körülmények között ezzel a rendszerrel is továbbevickélhetünk, to­vábbvihetjük jó darabig az ország szekerét, de ha netán a sors ismét siílyos megpróbálta­tások elé állítaná ezt az országot és ezt a népet, akkor lelketlen agitátorok felrobbantják azt a dinamitraktárt és megint itt van a forradalom. (Zaj és mozgás.) Nem fogadhatom el ennek a javaslatnak azt a gondolatát sem, hogy szelekciót kell ke­resztülvinni azért, hogy biztosítsuk a magyar intelligencia polftikai uralmát és fölényét. Ön­magábanvéve ez egészen érthető gondolat, saj­nos azonban ilyen választójogi javaslattal ezt keresztülvinni nem lehet. Mi egyáltalán azon a nézeten vagyunk, hogy az intelligencia ter­mészeti adomány. (Sulyok Dezső: Pótolhatat­lan!) A társadalom minden osztályában van­nak intelligens és nemintelligens emberek. (Rajniss Ferenc: Teljesen igaza van!) Elisme­rem, hogy ezt az intelligenciát ki lehet egy kicsit fejleszteni az iskolában, de éppúgy vissza is lehet fejleszteni, sőt számtalanszor látjuk, hogy egészen intelligens gyermekek bekerül­nek az iskolába s azután mint bogaras és hó­bortos doktor urak kerülnek ki onnan. (Mos g ás. — Br. Berg Miksa: Ebben igaza van!) Különben a választójog gyakorlásához nem annyira nagy intelligencia szükséges, mint inkább hazafias, becsületes, szilárd és követke­ze tes jellem. (Kenéz Béla: ítélőképesség!) Az­zal, hogy valakit valamilyen merev szempont­ból intelligensnek tekintünk, még korántsem nyerünk biztosítékot arra, hogy jelleme olyan lesz, mint amilyen jelletműnek lennie kell a ha­zafiság és a nemzet érdeke szempontjából. (Án­gyán Béla: De lehet megfordítva is!) Azt, hogy megfelelő emberek kerüljenek be a törvényho­zásba, nem úgy kell elérni, hogy széles nép­rétegeket (kizárunk a választójogból, hogy az ifjúság több korosztályát kizárjuk az alkot­mány sáncaiból, hogy embereket megfosztunk szerzett jogaiktól, hanem helyes és okos haza­fias népneveléssel, a tehetséges és jellemes, po­litikai vezetésre alkalmas egyéneknek 'már fia­tal korban való kiválasztásával, céltudatos fel­nevelésiével és azután jó gazdasági és szociális politikával. Mert végeredményben minden ma,­gyar embernek azt kell mondania: igazán ér­demes magyarnak lennem. Ha elérjük azt, hogy minden egyes állampolgár a politikai vezetők akaratában és cselekvésében a maga, akaratá­nak, a maga óhajainak, elgondolásainak és rajongásainak teljesítését látja, akkor nem kell majd félni a választójog kiterjesztésétől és a titkosságtól sem. .Ami azután ennek & javaslatnak a legször­nyűbb hibája, az az a merénylet, amelyet a magyar if júság ellen elkövet. Itt látjuk ennek a t javaslatnak igazi természetét és célját, itt bújik ki a szög a zsákból, hogy ennek a javas­latnak^ a célja a nemzeti szocializmus elnyo­mása és megsemmisítése Magyarországon. (Bu­lin Jenő: Nem is gondoltak rá!) Mert termé­292. ülése 1938 április 1-én, péntekem. 449 szetes, hogy a, nemzeti szocializmus az ifjúság vállain emelkedik magasra. Ezt mutatja a tör­ténelem. Minden új eszme mindig az ifjúság vállain emelkedett a magasba. Így volt ez 1848-ban is, amikor a feudális korszak, a feudális világ­nézet összeomlott és jött az új világnézet, a liberális és a demokratikus világnézet., (vitéz Makray Lajos: Ki a feudális? — Egy hang a középen: Vannak azért még feudálisok ma is!) Akkor ennek az eszmének a hirdetését elsősor­ban Petőfi Sándor és a márciusi ifjúság, ra­gadták magukhoz. Ök tűzték ki legelőször a zászlót és ők vitték diadalra. (Mozgás és zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Festetics Sándor: Mi lett volna... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mikor osztja fel a földjét?) ízléstelen dolog mindig a földosztásról beszélni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Pedig az is lényeges!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Festetics Sándor: En már osztottam föl­deket a szegények között, de a képviselő urak közül még senki. (Derültség. — Zaj. — Farkas István: Mert nekünk nincs!) Nincs? Itt van Györki képviselő úr, akinek egymillió pengő jövedelme van egy esztendőben. (Zaj és nagy derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Mennyi? — Propper Sándor: Hát ennél zöldebbet még nem mondott soha! Sok zöldséget mondott, de ilyet: még nem!) Elnök: Kérem a képviselő urakat méltóz­tassanak csendben maradni. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Mit szól hozzá Györki? — Megay Meissner Károly: Mit szól­nak hozzá a szocik? —- vitéz Shvoy Kálmán: Adatok a vagyondézsmához!) Gr. Festetics Sándor: Mi történt volna az egyenlőség, a szabadság és a testvériség eszméjével 1848-ban, ha ezeknek zászlaját nem az ifjúság ragadta volna a kezébe, hanem például a pipázó, önmegelégedett és okoskodó uáblabft"ói világ, vagy talán a munkában meg­rokkant szegény öreg jobbágyok. Nem lett volna belőle semmi és állítom, hogy ma sem volnánk ott, ahol vagyunk. (Mojzes János: Akkor még nem tudták, hogyan kell merény­letet elkövetni! — Zaj.) ' Azóta megint változott a helyzet. A libe­rális és demokratikus rendszer kiélte magát, jön az új korszak, az új világ, amely elsöpri a régi világ hatalmasait és ledönti őket trón­jaikról. Ezt ők tudják nagyon jól, és ezért igyekeznek ez ellen védekezni, ezért igyekez­nek kizárni az ifjúságot az alkotmány sáncai­ból. A nyugati államok 20 év körül állapítot­ták meg a választójogi korhatárt. (Rassay Károly: Huszonegy!) Nálunk Bethlen István felemelte 24-re, most Darányi Kálmán fel­emeli 26-ra, sőt bizonyos vonatkozásban még többre is. (Mojzes János: Ha ötvenéves ifjú­sági vezérek vannak!) Hol itt a logika? (Su­lyok Dezső: Én az egész beszéd alatt azt kere­sem, hogy hol a logika?) Mindannyian tudjuk pedig, hogy a nyugati államokban a fiatal­ember sokkal későbben fejlődik ki fizikailag és lelkileg sokkal későbben lesz érett, mint a keleti államokban. A logika tehát azt köve­telné, hogy itt legyen alacsonyabb korhatár ós ott magasabb. Hogy lehet elképzelni, hogy a fiatalság belenyugodjék abba, hogy olyan fiatalembe­rek, akik 24 évesek és nagykorúak, akik tehát

Next

/
Thumbnails
Contents