Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 2 gyermekük és mi lesz azokkal, akiknek az [ összeírás utáni napon fog meghalni a hárma- j dik gyermekük? Ez olyan különös játék a 1 három gyermekkel és a gyermekek életével, amelyre igazán szeretném, ha az előadó úr nekem kielégítő választ adna. (Lányi Márton előadó: Negyedik bekezdés! Tessék elolvasni!) A negyedik bekezdés csak a háborúban hősi halált halt gyermekekre vonatkozik, nem azokra, akik a háború után az összeírás napjáig életben voltak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ügy van szószerinti Tessék felolvasni!) T. Képviselőház! Egész sereg olyan dolog volna még, amelyre ki kellene térnem, így főként ki kellene térnem az ifjúság kérdésére; az ifjúsággal kapcsolatos sérelmekre, sajncs azonban beszédidőm nagyon a végére jár és így kénytelen vagyok összefoglalni az elmondottakat. Tegnap Farkas István képviselőtársam letette a Ház asztalára a szociáldemokrata ifjúságnak a választójogra vonatkozó beadványát. Én az előadó úrnak és az egész Háznak figyelmébe ajánlom azokat a kívánságokat, amelyek joggal, indokkal, igazságos alappal bírnak. Ne engedjék felülkerekedni azt a hitet, amely megvan a dolgozó tömegekben a parlament hatékonyságáról, a parlamenti eszközök alkalmazhatóságáról. Abban a pillanatban, amikor ilyen tömegben szorítják ki a munkásnőt, a munkásférfit, a munkásfiatalságot a jogokból, ezzel szinte erőszakkal, kényszerrel lökik őket a parlamentellenes álláspont felé. Ez a javaslat nem méltó a komoly időkhöz, nem méltó a közös feladatok tömegéhez, nem méltó azokhoz az eseményekhez, amelyek ellen valóban minden erőnek, minden értelemnek, minden józanságnak összefogására volna szükség. Ez a javaslat teljesen és tökéletesen lebecsüli a munkásnők tömegeinek politikai érettségét, lebecsüli a munkásnők tömegeinek gazdasági teljesítőképességét. A munkásnő legalábbis a férfival egyenlő feltételű választójogot követel ettől a parlamenttől, igaz, hogy kevesli azt, amit ebben a javaslatban a : férfi kap és bízik abban, hogy amit ebben a javaslatban a férfinak kimértek, az szintén nem maradhat örökké, még csak hosszú ideig sem maradhat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de legalább addig is, amíg ez a változás bekövetkezik, igényt tart arra, hogy az ő politikai érettsége és az ő gazdasági teljesítőképessége ne legyen alábbra becsülve, mint amennyire becsülik a munkás, a dolgozó férfi politikai érettségét. Mi a magunk részéről valódi parlamentarizmust, valódi népképviseletet akarunk, ennek megteremtésének feltételeit ez a javaslat nem hozza elénk, éppen ezért magam és pártom nevében ezt a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következnék Takács Ferenc képviselő úr, aki azonban nincs jelen, tehát töröltetik. Következik Festetics Sándor gróf képviselő úr. Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Ha őszinte kívánok lenni, meg kell mondanom azt, hogy ez a választójogi javaslat életemnek legszörnyűbb élményei közé tartozik, méltán sorakozik a világháború véres csataterei és a trianoni békeparancs mellé (Br. Berg Miksa: A kormány mit szól ehhez?), különösen az én emlékezetemben, aki mint gyermek és fiatalít, ülése 1938 április 1-én, pénteken. 447 ember végigéltem ennek a hanyatló kornak hőskorát, úgyhogy csak annál jobban látom, hogy ennek a korszaknak és ennek a rendszernek most vége van és hogy egy új rendszernek és egy új világnak kell jönnie. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Heil!). Ami ennek a javaslatnak a tárgyalásánál megmutatkozott, az nem volt egyéb, mint egy hanyatló, önmagát túlélt korszak és politikai rendszer haldoklása. Nem volt többé harc az elvekért, nem volt többé küzdelem olyan politikai pártok között,, amelyek száz százalékig állják a maguk világnézetét és elveit, hanem egészen egyszerűen mindenki csak azon^ gondolkozott, üiogy kompromisszumos úton mielőbb 'túlessenek a javaslaton. (Rassay Károly: Nesze neked!) Ez nem lett volna baj abban az esetben, ha az összes politikai pártok ugyanazon a világnézeten, azonos elvi alapokon álltak volna,, (vitéz Makray Lajos: Például nyilasalapon?) mert akkor a kompromisszum azt jelentette volna, hogy elveik sértetlen fenntartása mellett megegyeznek az elvek gyakorlati kivitelének részleteiben. Ezt legfeljebb abból a szempontból lehetett volna megtámadni,, hogy a választásnál megígérték a választóknak, 'hogy elveiket száz százalékig igyekeznek uralomra vinni és most megegyeztek, a politikai hatalom egy részéért lemondtak a politikai hatalom teljéről, csak azért, hogy tovább megmaradjanak ezen résiz birtokában. (Rassay Károly: Én átadom az én részemet a politikai hatalomból! — Derültség a jobbés a baloldalon.) Nem reflektálok arra a politikai részre. (Sulyok Dezső: ön az egészre tart igényt!) Igen, az egészre. (Rupert Rezső: Volt már egyszer hatalmon!) A .helyzet azonban egészen más. A parlament összes pártjai között elvi és világnézeti szempontból áthághatatlan akadályok vannak, amelyeket nem lehet olyan egyszerűen, kompromisszumos úton legyőzni. (Sulyok Dezső: Felrobbantani az egészet!) Ennek a javaslatnak a tárgyalása során úgyszólván minden fejezetnél igen súlyos világnézeti problémák merültek fel. (Felkiáltások a baloldalon: Például?) Például az a kérdés, hogy kiterjesszük-e a választójogot mindenkire, vagy pedig szelektív választójog legyen ... (Sulyok Dezső: Ez miért világnézeti kérdés? Ez elvi kérdés!) Mi az az elvi kérdés? A világnézet elvekből áll. (Zaj a bál- és szélsőbaloldalon.) Ugyan kérem! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Festetics Sándor: Ilyen volt például az a kérdés, t. Képviselőház,, hogy kiterjesszük-e a választójogot a nőkre is, vagy csak a férfiaknak adjunk választójogot (Sulyok Dezső: Ez már világnézet!), hogy adjunk-e választójogot titkosság mellett a katonaságnak is, — mint ahogy kellene — vagy ne adjunk, (Mozgás a jobb- és a baloldalon. — Sulyok Dezső: Hát ez nem kérdés! —vitéz Shvoy Kálmán: Hagyjuk a katonaságot!) hogy kizárjuk-e a választójogból az ifjúság számos korosztályát, stb. Ezek mind világnézeti és elvi kérdések, amelyek tekintetében esak akkor lehet kompromisszumot kötni» ha elveinket legalább részben feladjuk. Én nem értem, t. Ház, hogyan lehet ezt a mai politikai rendszert neonacionalistának neyezni, mint ahogy sokan teszik, akik végigjárják az országot és azt mondják: nincs szükség j nemzeti szocialista mozgalomra, hiszen mi is nemzeti szocialisták vagyunk, nincs szükség a nemzeti szocializmus vezéreire, hiszen mi is ép: pen olyan jó nemzeti szocialisták vagyunk.