Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. 415 itt fekszik a Ház asztalán, igenis, normális viszonyok -között még- meghosszabbíthatta volna ennek a lassan cselekvő kormányzatnak az életét egy-két esztendővel, meghosszabbíthatja volna ennek a lassú szociálpolitikának az életét, amely igenis tolatja magát az eseményekkel olyan értelemben, bogy csak lépésről lépésre hátrál meg a tömegek egyre inkább sürgető követelése elől, ha azonban szociálpolitikánk ólomlábon jár is, az idő nem jár ólomlábon, az idő elhaladt már a győri Programm és elhaladt már e javaslat felett is. A ma eseményei idejönnek, nem az Ibér-félszigeten vannak és nem Franciaországban, hanem a külpolitika súlypontja itt van közelünkben, a határon. Horvátjárfalunál, Szobnál és Hegyeshalomnál van. A külpolitikai események a magyar szociálpolitika eseményeivel együtt dörömbölnek Magyarország határán. Azt mondom, — és ez igen fontos szerény nézetem szerint — hogy nem hallanák meg ezt a dörömbölést itt Magyarországon akkor, ha nem volnának szociálpolitikára kiéhezett tömegek, de mivel vannak, meghallják ezt a dörömbölést. Mi nem képzeljük azt, hogy a választójog talán egy olyan csodaszer, egy olyan politikai ezerjófű, amely minden bajra egyszerre orvosságot jelent. Mi teljesen elhisszük azt, hogy kevésbbé radikális választójoggal is lehet okos és haladó politikát folytatni, elismerjük azt is, hogy a radikális választójog is alkalmas eszköz lehet egy konzervatív politikus számára ahhoz, hogy helyeset és jót alkosson vele, azt látjuk azonban idáig, hogy sem a választójog, sem a politikusok nem voltak alkalmasak arra, hogy alkossanak. Tudjuk jól, hogy a választójog ekrazitjával ki lehet robbantani a magyar hegyekből a nyugodt haladásra alkalmas alapköveket, ugyanakkor azonban a nemzet szerencsétlenségének sírköveit is ki lehet robbantani ezzel a választójogi ekrazittal. Tudjuk jól, hogy a választójog lehet méreg vagy orvosság, lehet élet vagy halál a szerint, hogy hogyan adagolnák, és nálunk . rosszul adagolták idáig, úgy adagolták, hogy a szociáldemokrácia s a polgári radikalizmus hízott tőle nagyra, és ezen a választójogi megoldatlanságon elvérzett a magát nyolc évre meghosszabbított ésa népnél minden kapcsolatát megszüntetett, régi, háborús parlament. A választójognak ez a megoldatlansága annakidején elvitte a magyar parlamentet, elősegítette a forradalmat, sőt hozzájárult az ország megcsonkításához. Szétmozgatta az országot, de a magyar belpolitikát holtpontjáról elmozdítani mégsem tudta és tovább is ugyanaz a szociálpolitika és ugyanaz a gazdasági politika folytatódott, amely volt a háború előtt. A választójog a megkövesedett mozdulatlanságnak volt tulajdonképpen a védőbástyája, egy kaverna volt. amelybe a kormányzat, a kormányzat mögött álló többség és hatalom elbújt a szociálpolitikai követeléseknek eránátesője elől és még most is ott tartja magát, nem igyekszik a felszínre törni, hogy lássa, hogy a magyar dolgozó tömegeknek az életlehetőségeit és életfeltételeit is ide kell hozni már egyszer a képviselőház elé. Nekünk nem kell a korlátlan demokrácia; nekünk nem kell a <káposztafejek demokráciába, de igenis állítjuk és valljuk Prohászkával, a szentéletű püspökkel, hogy nekünk a jog és a hatalom csak azért kell, hogy pillér legyen, amely pilléren keresztül hidat tudunk verni s egén a hjdon át .alkarunk haladni a szociális kérdések megoldása felé. Ebből a javaslatból azonban, amely itt fekszik a Ház asztalán^ olyan pillér, amilyent Prohászka kívánt, soha nem lesz. Egészen bizonyos, hogy ha mi abból a szempontból vizsgáljuk: ezt a javaslatot, vájjon nyit-e ez a javaslat: kaput az elkövetkezendő új gazdasági rend felé, egy új magyar belpolitika felé, azzal kell válaszolnunk, hogy ez^ uem

f nyit ilyen kaput, mert nálunk sem a választójogok, sem az egyes választások, sem az egyes kormányok idáig rendszerváltozást nem hoztak, hanem csak személycserét jelentettek: a koma helyett jött a sógor, de rendszerváltozás nem történt, és az utód belenyúlt elődje fiókjába, kivette onnét a javaslatokat és tovább építette magát a rendszert. Ha mi ezt a mozdulatlanságot, ezt a rendszert akarjuk tovább konzerválni, akkor azt kell kérdeznünk, hogy mi szükség van erre a titkos választójogra. E rendszer konzerválását sokkal jobban el lehetett volna érni a nyilt választójoggal, de a magyar nép éppen azért áhította a múltban és áhítja a jövőben is a helyes és okos választójogot, mert rendszerváltozást is akar, mert váltógazdaságot akar a parlamentarizmusban, nem pedig visszafejlődést és megállást. Ez a választójog azonban, t. Ház, valójában nem a magyar nép álma, hanem egy görög ajándék, egy trójai faló, amelyben az aranyborjút csempészik be az elkövetkezendő képviselőházba. (Rakovszky T*ibor: A régi rendszert]) Ez az aranyborjú jut hozzá az érvényesüléshez, semmiesetre sem a népakarat és a nemzet érdeke. T. Ház! Az a választási urna, amelyet ez a javaslat felállít, nem a nemzet szolgálatának oltára, hanem a tőkének trónusa lesz. Ezt a választójogot három félelem diktálta: félelem a néptől, félelem a szegénységtől és félelem a fiatalságtól. (Rakovszky Tibor:; Ügy van!) Ez a választójog a beözönlő fiatal generációk előtt vágja be a parlament kapuját, a fejlődő magyar élet elől zárkózik el és ítéli ezt a parlamentet és az utána következő parlamentet továbbra 3s egy fizikailag és szellemileg is szenilis képviselőházzáAz új rendszer új szellemáramlatokat és új embereket kíván meg minden államban. Ez a javaslat azonban ezt nem segíti elő. Mi ettől a választójogtól teljesen hiába várjuk azt, hogy a régi politika professzionistáit, a kormánytámogatás világbajnokait, akiket az egyik kormányelnöktől a másik kormányelnök leltárban vesz át, kisöpörje. Hiába várjuk, hogy az a képviselőház megszűnjék továbbra is penzionált urak nyugdíjpótló intézete lenni és független képviselők törvényhozása legyen és elvégezze azt a helyes és okos szelekciót, amely után hiábavaló fecsegés lesz a maa-yar parlamentarizmus válságáról beszélni. Hiába várjuk ettől a javaslattól azt. hogy megnyissa az elkövetkezendő új reformkorszak kapuját, hiába várjuk azt, hogy a magyar parlamentnek hősi korszakát nyissa meg. Ellentétben Antal igen t. képviselőtársamimal szemben, azt állítom, hogy igenis ez a javaslat nem lesz . más, mint a hatalom váltójának prolongációja. Nemcsak emberek, hanem jogintézmények és világeszmék is kivénülnek. Ennek a javaslatnak kötelessége lett volna, hogy a liberalizmust és a liberális kapitalizmust igenis, _olsöpörje, azt a liberalizmust és azt a liberális kapitalizmust, amely a magyar belpolitikának jelenleg is tengelye és amely a váltakozó kormányok költségvetéseinek mindig és jelenleg i§ tengelye még. Ez a javaslat erre nem képes.