Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-291
Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1038 március 31-én, csütörtökön, 413 biztosítja ilyenek ellen az országot, még kevésbbé biztosítja pedig a nyugodt és egyenletes fejlődést. T. Ház! Amikor ennek a javaslatnak legfontosabb része^ és még leginkább dicsérhető része, a titkosság bevezetése megvédi az egyes embert az alulról és a felülről jövő terror ellen, megvédi az egyes szavazót a kurrupcióval, a megvesztegetéssel szemben, ugyanakkor a nemzetet magát nem védi meg az általános korrupció ellen. Nagyon sok esetben azt látjuk ebben a javaslatban, hogy védekezünk az alulról jövő demagógia ellen,, de a pénz demagógiája ellen sehol sem találunk ebben a javaslatban semmi védekezést. r Jugurtha, a numidák királya, amikor Rómával hadat viselt, egyre-másra verte meg a rómaiakat, mert lepénzelte, megvesztegette Róma kiküldött hadvezéreit. Véleménye ma is él, hogy: Rootnae omnia sunt venalia. Rómában minden eladó. Hát nemcsak Rómában volt eladó minden» hanem a demokratikus parlamentekben is vagy ezek nagyrészében is, mint a külföldi példák mutatják, igen sok eladó van. Ismert dolog, hogy a demokráciákban milyen összefüggéseik vannak a pártoknak az egyes kartelekkel, ringekkel és egyéb tőkecsoportokkal csak azért, hogy a választásnál kisegítő pénzösszegek árán anaenikniak további állami monopóliumokat vásároljanak. Mussolini maga azt mondja, hogy a parlamenti demokráciákban is diktatúra van, a tőke diktatúrája. Amerikában a választási költségekre vonatkozólag éppen ezért máris megvan a nyilvános ellenőrzés joga. Angliáiban alapvető törvényt hoztak a korrupció ellen 1883-ban, az 1918. évi törvén y foglalkozik: a választási költségek limitálásával és a képviselőjelöltek állami megsegítésével, az 1927-es törvény pedig Angliában a Trade Unionoknak a pártok számára juttatandó összegeit, pénzeit r szabály ózza. 1928-ban a választási költségek skáláját szabályozták. 1928-ban Japánban is rendezték már ezt a kérdést. 1914-ben Franciaországban ismét a korrupció ellen hoznak törvényt, 1927 J ben pedig elrendelik, hogy a választási körlevelek és nyomtatványok állami pénzen, állami nyomdában készüljenek és államköltséggel jussanak el a választóhoz, azonkívül pedig még azt is szabályozzák a plakátháború megakadályozására,, amely tisztára pénzkérdés, hogy hány plakátot szabad kiragasztani és a hirdetmények helyeit is szabályozzák. T. Ház! Pedig a választás már nem jelent túl sok kiadást mindannak ellenére, amit elelmondtam, ahhoz képest, hogy a választás előtti propaganda a közvélemény politikai prepalása mily nagyon drága. A modern életben újabb és újabb eszközök merülnek fel a propaganda tekintetében, ez egyre drágább lesz, a szavazás tulajdonképpen ma csak bekasszálása ennek a rengeteg befektetésnek. Ez így van. De ha mi azt látjuk, hogy a javaslat megvédelmezi az egyes szavazót a korrupcióval szemben,, ugyanakkor . nehezményezzük, hogy miért nem rendezik és szabályozzák a korrupció kérdését az egész nemzet n számára. Valamikor régen, a rendi országgyűlések idején Kemény Zsigmond báró nagy cikkeket és könyveket írt az úgynevezett fütykös-rendszer ellen, a ibürokmácia ellen. (Derültség.) Ma nekünk -a parlamentet meg kellene védenünk a bankokrácia ellen, a fütykösök majoritása helyett a pénz majoritásával iszemben kell megvédelmeznünk a magyar képviselőházat. (Rakovszky Tibor: A ficcsek majoritása ellen!) ficcsek majoritása ellen!) Polónyi Géza az 1884. évi országgyűlésen fpn™L£f naSZk vi d0t ^' ih ?P ha továbbra ta fennmarad az akkori választási rendszer, akkor a képviselők koldustarisznyával fognak bejutni a képviselőházba és nem lesz meg az a függetlenségük, amely a törvényhozásihoz anvnvira szükséges. Kérdezem: vájjon a képviselők e javaslat után a Házba koldustarisznyával, vagy a korrupció bélyegével, vagy pediiï sehogy sem fognak bejutni? s . Az Pf 8 : V. te. nagyon bölcsen, nagyon he' lyesen 5 formt napidíjat állapított meg akkor a képviselők számára azért, hogy a törvényhozás munkájában résztvehessenek és hogv biztosíttassák a szegényebb sorsú képviselők függetlensége, akiknek nincs jövedelmük. Ha mi ezt látjuk a múltban, meg kell kérdeznem: miért nem intézkedik ez a javaslat ilyen értelemben? Miért nem halad az 1848 : V. te. vonalán? Nyíltan és őszintén fel kell vetnünk a kérdést, honnan fogják venni a pártok azokat a hatalmas ^összegeket, amelyek e választójogi javaslat életbelépése esetén a jövőben szükségesek lesznek a választásokhoz? Vájjon neim megdöbbentő jelenség-e az, amit a külföldön látunk, hogy egyes pénzcsoportok a politikai pártokkal milyen nyilt és milyen közvetett összefüggésben állanak? Osztronovszkit kell idéznem, aki a titkos választójognak és a demokráciának igen nagy harcosa volt, de ugyanakkor azt is [meglátja, hogy milyen nagy baj származik a korrupcióból. Azt mondta: Az emberi aljasság típusait a demokrácia egy újjal szaporította Amerikában: az üzleti politikussal, a politiciennel. De tovább kell mennem és Bryce-re kell hivatkoznom, mert ő nemcsak a túlsó oldalnak nyilatkozott, hanem nyilatkozott nekünk- is és azt mondta, hogy az amerikai szenátusban azoknak a száma, akik nyíltan megvesztegethetők, 5%, azoknak a száma pedig, akik közvetetten vesztegethetők meg, 20%. Ha ez a választójog, nagyon helyesen, drótsövényeket von, kiépíti az állásokat és a büntetőszankciók génpuskáit állítja a demagógia ellen, nagyon helyesen teszi, jól teszi, de ugyanakkor miért nem állít akadályokat a korrupció, a pénz demagógiája ellen. Sőt (állítom és bizonyítani tudom, hogy egyenesen belehajszolja majd a pártokat ebbe a korrupcióba. Az új választójognak úgyszólván minden intézkedése politikai árdrágítás, minden^ szakasza újra és újra megdrágítja a választás, az eljárás lefolyását. Méltóztassék gondolni az egy síkon, kis választókerületekben lefolytatott agitációra, második síkon a lajstromos választókerületekben folytatott agitációra. Méltóztassék gondolni az egyes kerületekben es a lajstromos kerületekben szükséges kaucióra. Méltóztassék gondolni a peticiós eljárás ujabb költségemelésére és arra, hogy a törvényjavaslat nem intézkedik arra vonatkozólag, hogy a szavazás során a választókat ne lehessen tuyarozni. Mostanában a választás napban szokásossá váló autóköltség az összes addig tel• merült költségeket meghaladja. Méltóztassék mindezeket átgondolni és akkor be méltóztatnak látni, hogy a következő választásnál egy pártnak ahhoz, hogy az ország minden kerületében indulhasson, több, mint hárommillió pengőre van szüksége. Méltóztatnak ebből latm, hogy a nagy veszedelem, az igazi akadály tulajdonképpen ez a választási rendszer, amely-
