Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Az interpellációk közül első lenne Drobni Lajos képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz, minthogy azonban az iparügyi miniszter úr beteg, a képviselő úr kéri az elhalasztást. Méltóztatnak ezt megadni ? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Czirják Antal képviselő úr interpellációja az iparügyi és a pénzügyminiszter urakhoz. Kérem, méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »In terpelláció az iparügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Múlt év május havában az élesztőkartel ár- és adópolitikájáról elmondott interpellációm eredményeként bevezetett vizsgálatok a Krausz és Moskovits-cégnél 256.066 pengő 58 fillér társulati és 9595 pengő 80 fillér alkalmazotti ikereseti adó, míg a Gsehwiindt-cégnél 1936-ra 180.565 pengő 61 fillér, 1937-re 185.127 pengő 22 fillér társulati és 4708 pengő 50 fillér alkalmazotti kereseti adóalaphiányt állapított meg. Interpellációmban foglalt adataimnak ekként történt igazolása után kérdem az ipaiügyi miniszter urat: áruuzsora-e az élesztőkartelniél folyó árszámítás? és kérdem a pénzügyminiszter urat: nem adócsalás-e a bebizonyítottan hamis mérlegkészítés ? Ezek után minő büntetés rovatott ki a két minisztérium részéről az élesztőkartel vállalataira és melyek azok az intézkedések, amelyeket a fenti vállalatoknál a további, más vállalatoknál pedig az előfordulható esetek megelőzése és kivizsgálása céljából be méltóztattak vezetni? Czirják Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: Őszintén megvallom, ebben a kérdésben még mindig Rassay igen t. képviselőtársam beszédének hatása alatt állok, akii ebben a tekintetben bizonyos kifogásokai, emelt. Én szinte ellenisúlyozom az ő kifogásait azoknak a ténybeli adatoknak a felsorolásával, amelyeket a tavaly május 26-án megtartott interpellációm óta szereztem illetékes helyeken. Müller Antal képviselőtársam is arról beszélt az imétnt, hogy nemcsak a mi oldalunkon, hanem általánosságban elfogadott kívánság a kartelek kinövéseinek lenyírása. (Ügy van! Úgy van!) Én tavaly igen erős interpelláció során tettem szóvá az élesztőkartel gesztióit, adózását lés árpolitikáját. Ennek az interpellációnak a nyomán vizsgálat indult meg, amely az én adataimat — sajnos — nemcsak igazolta, hanem azokat bizonyos tekintetben messze túlmenően támasztotta alá. A pénzügyminisztérium illetékes osztályánál beszerzett adatokra hivatkozom, amikor megállapítom, hogy a kartelek működése, különösen az adózás, az adótechnika szempontjából való működése, minden kritikát kihív maga ellen. Igen sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs itt, (Petro Kálmán: Ilyenkor nem szokott itt lenni!) pedig megszeretném kérni őt arra, hogy a legeré!

yesebben nyúljon bele ebbe a hallatlanul keser'i kérdésbe. Interpellációm két részre oszlik. Az egyikben vizsgálat tárgyává kívántaim volna tenni ülése 1938 március 30-án, szerdán. 399 az éilesztőkartel árpolitikáját, másikban pedig ugyanennek ia kartelnek az adózási kérdéseit. Ezt .a kérdést imái* tavaly felvetettem és akkor a. pénzügyi vizsgálat során neím találtaim más kifogást, mint hogy mi a melasz árát igen alacsonyra szabjuk, következésképpen a nyereség nem is olyan nagy a. gyáraikmái; továbbá, hogy nagyon kevés műnkaibérrel számolunk és véigül nem vesszük figyelembe a csomagolási és tsizá-11 íitáisi költségeket. Bn tehát revideálom álláspontomat és elfogadom mindazt, amit a kartel különös költségekként még megjelölt a maga — hogy úgy mondj ám ^— igazolása során, de akkor is arra az eredményre kell jutnom, hogy ezek a gyáraik körülbelül 11 pengőt keresnek azon az élesztőn, amely mindennapos! szükségleti cikk és hogy a? élesztő árdrágításába nagyszerű módon még az igen t. kormány is betársul. Az adatokat nem fogom. részletesein felsorolni, csupán azt állapítom meg:, hogy amikor a melasz általam 3*50-iben felvett árát a kaxtel 9*80 pengőiben jelöli meg, hivatkozóim az ampelológiai intézetre, almlelynek szakvéleménye szerint a cmelasz ára 3'96 pengő, ha a melaszt, mint az élesztő alapanyagát számolják el. Nagyon természetes, hogy ezek a gyárak, — lévén a eukorkartel, a szeszkartel és az élesztőkartel a legtestvériibb együttműködésben — bizonyára úgy számolnak egymással és olyan áraikat számláznak, amely az ő egyezségüknek és tetszésüknek megfelel, azt állítják, hogy a melaszt 9'80-ért veszik. Ezeknek az adatoknak és a Pjénzügyminisztériuim megállapításainak alapján, amelyek szerint 3,845.000 kg élesztőt igyártanak évente, tehát — ha nem is e,gy pengőt, hanem ennél alaesonyaibb összeget vesznek —ímég akkor is legalább 3 uniilió pengőre kell beosülnöim. a két kartelgyár nyereségét. T. Ház! Tavalyi interpellációimból méltózbatniak tudni, hogy ezek a gyárak mindannak ellenére, hogy még számos más cikk gyártásával is foglalkoznak, aknabefőző-, likőr- és rumgyárakkal rendelkeznek, összesen csak 1,094.000 pengő után adóznak. Ebből a kisebb gyár 94.000 pengőt vallott be, a nagyobb gyár pedig 1 millió pengő körüli összegről szóló adóvallomást tett. Ha tehát azt látom, — s, ezt most már az! ő adataik alapján állítom — hogy ezeknek a gyáraknak csak az élesztővel kapcsolatban circa 3 millió volt a tiszta nyereségük, akkor meg kell döbbenneiml, hogy ilyen mérlegeket produkálnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azért húzom alá, hogy megdöbbenek, mert azokban a mérlegekben, amelyeket a t. kormány az én tavalyi imterpelláeióm alapján megvizsgáltatott, ijesztő adóelkönyvelések vagy 'ahogy Knob igen t. képviselőtársam mondaná, inéirleigkozmetikák fordulnak elő. (Derültség balfelpl. — Br. Berg Miksa: Csalás ! — Petro Kálmán: Itt a főkozmetikus !) T. Ház! Hivatkozom arra, hogy a Krausz szeszgyárnak 2474 hektoliter a íszeiszkointingense ési ha csak 20 pengőt számítunk Ihektolitereinként, akkor is már ennél a tételnél is 50.000 pengő tiszta nyereséggel számol/hatunk,, ezenkívül a denaturált szesznél 20.000, a finomításnál 30.000, a paksi főzdénél és aszalónál 50.000, az almákartekiél pedig minimum 300.000 pengő tiszta nyereséggel számolhatunk, (Mozgás és felkiáltások balfelől: Almakartelf Az is vara) anrnál is inkább, mert^ amint nagyon jól méltóztatnak tudni az idén éppen a Knaiusz-cég vásárolt nagy mértékben almát, azt a hűtőház-