Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

396 Az országgyűlés képviselőházának 29 heti az ügyeit, akkor kérdezem, hogy miért tesz kivételt a választójogi törvényjavaslat, miért akarja felemelni azt a korhatárt, amelyhez eddig a választói jogosultság kötve volt? T. Ház! Szerintem nem kell félni az ifjúságtól. Ez a mai ifjúság nagy próbán esett át, már nevelkedése során, egészen ifjú korától kezdve súlyos gondok között kellett megerősödnie és az iskolában is hazafias érzésben és keresztény erkölcsi felfogásban nevelték, nemzeti szempontból tehát egyáltalában én nem félek a mai fiatalságtól, (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) sőt azt merem mondani, hogy ma a 24 éves ifjaink tapasztaltabbak lehetnek, mint amilyen tapasztaltak voltak a békeévekben i 35 éves emberek, (Mózes Sándor: Ügy van!) mert akkor sokkal könnyebb volt az élet, a fiatalság sokkal könnyebben tudott érvényesül ni, ma azonban már egy 24 éves ifjúnak is igen nagy megpróbáltatásokon kellett átesnie és így élettapasztalatokat is szerzett. Az ifjúságban mindig izzó hazafias nemzeti érzés élt, ezt meg kell becsülnünk és most, amikor jogokról van szó, nem szabad őket a jogokból kirekesztenünk. Hazafias érzésük és meggyőződésük folytán ifjaink mindig a haza érdekében cselekedtek. Ha már jobb sorsot nem tudunk biztosítani ifjainknak, ha nagy küzdelmeik ellenére sem tudjuk őket méltó megélhetéshez juttatni, akkor legalább ne közösítsük ki őket az alkotmányos jogokból. A fiatalságot nevelni kell és nem elkeseríteni. Szerinteim meg kellett volna hagyni a választójog kellékéül a négy elemit is, hiszen nagyon sok emibeirnek unod ja sem volt arra, hogy ennél többet végezzen. - Igaz, hogy sok egyéb címen is meg lehet a választójoga annak, aki nem rendelkezik az előírt iskolai képzettséggel, de mégis csak az. alapfeltétel, a fontos, már pedig a hat elemi hiánya miatt sokan ki fognak maradni a választói névjegyzékből. Inkább lehetne vállalni azt a kockázatot, hogy nagyobb választói tömegekkel kelljen a pártoknak törődniök és foglalkozni ok, semhogy elkeserítsük azokat, akik eddig becsülettel és tisztességgel gyakorolták választói jogukat és most egyszerűen kirekesszék őket. Hasonlóképpen fontosnak és helyesnek tartam a nők szavazati jogának kibővítését. Kösízönettel tartozóan azért, hogy a belügyminiszter úr Toperczer Ákosmé képviselőtársam javaslatára bizonyos engedményeket tett a nők választójoga tekintetében. De még imiindgi nagy a különbség és Petrovácz (képviselőtársain megállapította, hogy a nők tekintetében nem Szállították le a korhatárt, hanem felemelték a férfiakét és a nők szavazati joga így jutott közelebb a férfiakéhoz. En pedig azon az állásponton vagyak, — amit előttem felszólalt képviselőtársam is mondott — 'hogy a nők szavazati jogát egyenlővé kell tenni a férfiakéval. Petrovácz képviselő úr kismutatta, hogy 15 államban vezették már be a nőknek a férfiáikkal r azonos szavazati jogát és ebből sehol sem történt baj, sőt kimutatta, hogy milyen elenyésző kis százalókkal kerültek be a nők mint parlamenti tagok az egyes államok parlamentéibe. Ami pedig előttem különösen nagy fontossággal bír, az, hogy a keresztény irányzatnak egyik biztos alappillérje mindig éppen a komoly keresztény érzelmű nők szavazata volt. A keresztény gazdasági ési szociális párt tehát igenis küzd ós ha most nem tudjuk keresztülvinni, a jövőben sem fogunk megszűnni küzdeni azért, hogy a nők választójoga a férfiakéval egyenlő legyen. }. ülése 1938 március 30-án, szerdán. Ez a keresztény és konzervatív pártok érdeke. j (Ügy van! Ügy van! balfelől.) j T. Ház! A lajstromoknál az egyes vármei gyek közt a mandátumokhoz szükséges szavazatok tekintetében bizonyos aránytalanságok vannak. Már a bizottságban is többen kifejtették, hogy vannak vármegyék, ahol 5000 szavazat kell egy mandátumhoz és vannak vármegyék, ahol ehhez 14.000 szavazat kell. Kérde! zem, a kormánynak az egyik vármegye 'mostohább, mint a másik, ' az ország egyik része nem olyan kedves, mint a másik része? (Reibel Mihály: Milyen^saempontok vezették?) Milyen szempontok érvényesülnek itt? Hiszen egyik vármegye épúgy, mint a másik vármegye, derék, becsületes magyar emberekből áll. Politikai szempontok sem nagyon játszhattak szerepet, »miert egyik megyéből éppen úgy jönnek be kormánypártiak, mint a másokból. Mégis azt hiszem, hogy ha sokat kutatunk, talán ezen az alapon kell elindulnunk. Azokban a vármegyékben, amelyek nagyobb számban küldtek be kormánypárti képviselőket, kevesebb szavazat kell egy lajstromos mandátumhoz, mint azokban, amelyek elvi álláspontjuk mellett kitartva, ellenzéki magatartásiakat igazolták. (Reibel Mihály: Lehet még más: szempont is!) Több igazságosságot és, arányosságot kell tehát a törvényjavaslatnak ezeknél a szakaszainál is alkallmlazni. Helyeslem a passzív választói jog szigorítását. A választók a jelöltnek ne csak a jelenét és sok, esetben csak pillanatnyi magatartását ismerjék, hanem ismerjék meg a múltját is, ismerjék meg a jellemét, a felfogását, tudják meg, hogy ki az a férfi, vagy az a nő, aki őket a parlamentben kép viselni fogja. Helyes tehát a törvényjavaslatnak az a része, amely a paszszív választói jog körülírásánál az eddigieknél kissé erősebb kritériumokat alkalmaz. De én tovább mennék.. Nemcsak a jelöltnek, hanem a megválasztott képviselőnek is igazolnia kellene, hogy megfelelt-e a további magatartása annak, amit a választások alkalmával a választóközönség előtt hirdetett. Mert nagyon sok esetben megtörténik, hogy a képviselő mást mond, mint jelölt a, választások előtt, mint amely magatartást az egész ciklus alatt tanúsít itt ebben a Házban. Ezt valahogyan erkölcstelen dolognak tartom. Éppen itt ütközöm és kapcsolódom bele abba a kérdésbe, amelyet előttem szólott képviselőtársaimnak úgyszólván mindegyike megemlített, az összeférhetlenség kérdésiébe. Emlékszem, hogy talán 5—6 évvel ezelőtt a Ház elé hoztak az összeférhetlenségi törvényjavaslatot és alig pár napi tárgyalás után minden párt hozzájárult, helyeselte, hogy a képviselői ösiszeférhetlenséget szigorítsák. (Meizler Károly: Kifelé helyeselte!) Abban az időben előfordult az az eset is, hogy egy képviselő 29 vállalat igazgatósági tagja volt. Magam is szóvátettem ilyen eseteket, mert nem hittem, hegy akadjon olyan univerzális tehetség a képviselők között, aki egyszemélyben kiváló szakember^ a vasiparban, a faiparban vagy a, széntermelésben és mindemben. A vállalatok szívesen beválasztották a politikusokat igazgatósági tagnak, mert abban reménykedtek, hogy a politikuson keresztül a kormányhoz összeköttetést s így vállalatuk számára előnyt szereznek és a közmunkákban, közszállításokban jobban részesülnek. Ez azonban erkölcstelenség, mert ha van olyan képviselő, aki benn van a vállalatokban, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a minőségét a