Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
394 Az országgyűlés képviselőházának 29 nítják az országot (Halljuk! Halljuk! bal felől.) olyan időben, amikor merem állítani, hogy 1526 óta ez a nemzet olyan (kritikus külpolitikai helyzetben nem volt, mint 1 a mai napokban, (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) olyan időben, jamikor a kormányzat odafordul a nemzethez és olyan hallatlan áldozatot és erőfeszítést kíván — sa nemzet azt készséggel meghozza (Végváry József: Akkor nines haj!) — amelyre az elmúlt időkben nem volt példa. A napokban olvastam, hogy Angliában a miniszterelnök magához hivatta a munkásszervezetek vezetőit és munkaadóit. Feltárta előttük az ország helyzetét, áldozatot kívánt tőlük, hogy biztosítsa, a nemzet erdőkében a békés, a harmonikus együttműködést. Ez meghallgatásra talált, s Anglia ma hallatlan erőfeszítést fejt ki saját biztonsága és az úgynevezett béke megvédése érdekében. (Rajniss Ferenc: Peyerék is jártak"a miniszterelnök úrnál!) Ezek intő példák arra, hogy ebben az időben egy öntudatos lés történelmi felelősségét átérző nemzetnek miképpen kell az eseményekkel szembenéznie. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Reisinger Ferenc: Nagyon ideges a képviselő úr! Nagyon fészkelődik! — Zaj. — Halljuk! balfelöl.) Eaeka kérdések nemcsak rendőri ési igazságszolgiáltaJtásii problémák; azok; is, s én maegdöbibenéssel állapítom mieg azt, hogy ezzel a lazítással és izgatással szeimjben, amely imár túllépi az egyszerű izgatás kereteit, s amely az állama és, táirsadiallmji rend védelmeiről szóló törvénybe ütköztik, sajnos, rendőri és igaziságszolgáltatási hatóságaink nem tudják kifejteni azt az eredményes munkát, amelyet joggal elvárhatunk. Ez azonban nemcsak rendőri és igazságszolgáltatáJsi probléma, sőt állítom, hogy elsősorban politikai probléma. (Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A (miniszterelnök umak és a kormánynak határozott és tiszta állásfoglalását követeli meg ez a mai helyzet. Ha a miniszterelnök úr elsősorban pártjában rendet fog csinálni (Nagy zaj a jobboldalon. — Krúdy Ferenc: Nagy rend van! — Gr. Apponyi György: A lovasberényi választás megmutatta! —Rajniss Ferenc: Olyan rend van, amilyen még sohasem volt azelőtt!) akkor meg vagyok győződve, hogy ezekkel az eseményekkel szeimlben a rendőri és igazságsizolgáltatási hatóságok munkája is eredményesebb leszi, meg vagyok győződve, hogy az izgatásnak a fészke megtalálható lesz (Egy Iiang a jobboldalon: Hol?) és mindenki tudná fogja, az állami adminisztrációnak bármilyen posztján álljon, hogy ezek a suttogások, ezek a törekvések, ezek a myilt agitációk — méltóztassék csak elolvasni a lovasberényi választás után megjelent nyilatkozatokat, amelyeket az egységespárt tagjai tettek — neon) azonosaik a miniszterelnök úr célkitűzéseivel. Amíg azonban ilyen nyílt állásifoglalás el niem hangzik, addig odalent a közigaizgatáis gépezeténél ülők anieg vannak zavarodva és nem tudják, merre vezessék a rájuk bízott ügyek elintézését. (Üffy van! Ügy van! a bal- és r a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Ugyanígy vannak a bíróságok ils!) Végre elérkezett az ideje, hogy neeisiak ők kiáltsák: Bátorság! — hanem mi is kiáltsuk a minóisztierelnök úr felé', hogy: bátoirság miniszterelnök úr. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj^ és mozgás. — Mózes Sándor Icözbeszól. — Fábián Béla: Maga one (beszéljen Kiskőrösről, mert (magát én támogattam és, miost fajvédő lett! — Derültség a baloldalon. — Folytonos zaj a jobbés a baloldalon.) ., . , '. ülése 1938 március 30-án, szerdán. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rassay Károly: T. ház! Újra arra kérem a miniszterelnök urat, ne higyje el, hogy a forradalom előszelét jelenti a hatalomra törtetők lihegése. (Felkiáltások jobbfelől: Nem is hiszi!) Ez a nyolcmillió magyar dolgozni akar, békét akar, nyugalmat akar és áldozni akar a hazáiért. De tegyék ezt lehetővé, mert ha nem teszik lehetővé, akkor a miniszterelnök úr egész nagy győri programmja össze fog omlani és megjósolom előre, hogy még a költségvetés egyensúlyát sem fogja biztosítani tudni. (Mozgás és zaj.) Nyilt és becsületes szavakat kell mondani, elérkezett az ideje. (Felkiáltások jobbfelől: Jósol! Sziriusz!) A miniszterelnök úrnak végre választ kell adnia. Vagy cselekszik a miniszterelnök úr, vagy nem. Minden nagy egyéni nagyrabecsülésem mellett is meg kell mondanom, ha nem tud, vagy nem akar cselekedni" ezekben az órákban, akkor csak egyet tehet, hogy félreáll és leteszi ennek a nemzetnek sorsát Magyarország kormányzójának, annak a férfiúnak kezébe, aki ezt a nemzetet már egyszer az anarchiából kivezette a boldogulás útjára. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik. — Reisinger Ferenc: A miniszterelnök urat is zsidóbérencnek titulálják!) Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) Müller Antal: T. Ház! (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Tekintettel az idő előrehaladottságára, kérném a t. Ház hozzájárulását ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésre halaszthassam. (Élénk helyeslés a balkozépen és a baloldalon.) Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő úrnak még nincs joga elhalasztást kérni. (Felkiáltások balfelől: Szünetet kérünk!) Tessék megkezdeni beszédét, Müller Antal: T. Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Rassay képviselőtársam beszédét. A bizottságban is alkalmam volt őt többször meghallgatni és láttam, hogy azt, amit a választójogi kérdésekkel kapcsolatban javasolt, a kormány is sok tekintetben magálévá tette és elfogadta. Mostani beszédével ellenben nem tudok teljesen egyetérteni, különösen a konzekvencia levonásában nem. (Helyeslés jobbfelől.) Rassay Károly is azt mondta, hogy a, kormánynak maga az a ténye, hogy a titkos választójog idekerült, nagy elismerést érdemel. Rendkívül fontos, hogy a kormány ezt a parlament elé hozta. Viszont nem tudok egyetérteni Rassay képviselőtársaimnak azzal a kijelentésével, amikor azt imondta, hogy Csilléry András és Peyer Károly úgyszólván egyenlő _ elvi alapon beszéltek itt, mert ha valamelyikről, akkor a kereszténypártról és a szociáldemokratapártól igazán el lehet mondani, hogy elvi alapon áll és Csilléry András Peyer Károlyhoz képest elvi szempontból éppoly messze áll, mint tűz a víztől. Azt, amit Csilléry András tegnap itt kifejtett a zsidókérdéshen, ami a gazdasági vonatkozást illeti, a magam részéről száz százalékig aláírom. Nem azt akarjuk mi, mélyen t. Ház, hogy minden tekintetben gyökeres változás legyen, de igenis kívánjuk és elvárjuk a kormánytól, hogy gyökeres változást fog hozni a gazdasági életben, mert azzal a gazdasági helyzettel, amely ma, van, a magyar nép nincs megelégedve, az olyan gazdasági béren-