Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
Az országgyűlés képviselőházának 290. fogása ós^ szerkesztőinek az az álláspontja, hogy a titkos szavazás egészen más, mint a nyilt szavazás, — s ebben igazuk van — tehát éppen azért a nyilt szavazás elméletét és a nyilt szavazás alatt kialakult helyzetet nem lehet egyszerűen átvinni a titkos szavazás bevezetésével kapcsolatban. A magam részéről ezt a teóriát így nem tudom elfogadni, hiszen a titkos szavazás lényegében csak azt jelenti, hogy az, akinek szavazati jogot adunlk, a szavazati joggal élhet is, — ezt az álláspontot foglalta el Petrovácz t. képviselőtársam is — ez azt jelenti, hogy a szavazás szavazás, a választás választás. Én tehát elvi differenciát a választás módja közötti különbség alapján nem tudok megállapítani. Valljuk meg őszintén, egy ilyen beállítás a kormányzat és a többség részéről is szomorú önvallomás, mert ez lényegében azt jelenti, hogy eddigi választójogi rendszerünkben nem a választás és a szavazás elemei érvényesültek, hanem a nyilt szavazásban természetszerűleg jelentkező korrigáló erők, amelyek a hatalom rendelkezésére álltak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Szalay László: Pro és kontra! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Korrigálok és korrumpálok!) A legkevésbbé lehet azonban odáig elmenni e teória felállítása után, hogy most már logikusan az következik, hogy ha a nyilt szavazásban rejlő korrigáló eszközöket eldobjuk, akkor elsősorban a választok számát kell csökkenteni, márpedig ez a javaslat nyíltan ezt teszi, nyíltan be is vallja, amikor azt mondja, hogy a nyiltsziavazásos rendszerünkre felépített választójog alapján abnormisan nagyranőtt a választók száma és erre statisztikai adatokat is hoz fel. Én ezt nem hiszem el és nem is fogadom el. Végre is az, hogy egy választójog radikális vagy konzervatív-e, nem a • szerint dől el, hogy a szavazók és a lakosak száma között milyen az arány, hanem a szerint, hogy a választójogi törvény milyen választójogi címeket statuál. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egyszerű választójogi címeket statuál, úgy, amint az a külföldi országok legnagyobb részében van: 21 éves korhatár, minden intellektuális cenzúra kikapcsolása, félévi helybenlakás vagy egyszerű tartózkodás, akkor az ilyen választójogról azt kell mondanunk, hogy radikális választójog. De hát mit statuált az 1925-ös törvény, amelyre választójogunk települt? Statuálta a 24 éves életkort, a 10 éves állampolgárságot, a 2 éves helybenlakást, azonkívül a nőknél statuálta a 6 elemit, a fertiaknál a 4 elemit, mint kvalifikációs kelléket. Engedelmet kérek, ezekkel a jogcímekkel szemben nem állhat meg az a kritika, hogy ez radikális választójog lett volna, mert ez konzervatív választójog a maga felépítésében: (Ugy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon) a korhatár, az intellektuális cenzúra, az állampolgárság, a kétévi helybenlalkás szempontjából, amely ketevi helybenlakás követelménye emelés volt a Tisza István-féle választójogi törvénnyel szemben, ahol csak egyévi helybenlakás volt kikötve. (Úgy van! Ügy van! bal felől.) Ha tehát elméletileg nem lehetett radikálisnak mondani eddigi választójogi rendszerünket, most nézzük azt, vájjon tényleg igaz-e az, hogy a választóknak olyan abnormis mennyiségét produkálta ez a választójogi törvény. Ebben a tekintetben hivatkoznak arra, hogy a legutóbbi összeírás alkalmával körülbelül 3,400.000 volt a válaszlók száma. De engedelmet kérek, ez csak egyféleképpen oldható meg: ha KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII, ülése 1938 március 30-án, szerdán. 387 a választójogi címeknek megfelelően, törvényszerűen történt az összeírás, akkor el kell fogadni, hogy Magyarország kulturális emelkedése olyan, hogy négy, illetőleg hat elemi birtokában annyi választópolgár van, akik a maguk részéről a választóknak ezt a mennyiségét tudják produkálni; ha pedig azt mondják, hogy visszaélések voltak, én ezen sem vitatkozom, hanem akkor a logikus orvosságot nem abban kell keresnem, hogy mesterséges új választójogi címeket állítok fel, hanem abban, hogy az összeírás szabályait precízebbekké téve gondoskodjunk arról, hogy a visszaéléseik lehetőségét kizárjuk. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos azonban az az elgondolás, hogy a titkos szavazás rendszere egészen más, mint a nyilt szavazás rendszere és hogy a magyar választópolgárok száma abnormisan magas, odavezette a törvényjavaslat szerkesztőit, hogy a választók számának csökkentésében keressék a remédiumot, a kautélát, a garanciát az új választójogi törvényt illetőleg. Ezért kellett kitalálni a kettős választási rendszert, ezért kellett felállítani, kibővíteni, szélesíteni a mesterséges választójogi címek egész sorozatát, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezért kellett felemelni a helybenlakást hat évre és ezért kellett megtenni mindazokat a megkötéseket, amelyek a mai választójog^ rendszerben jelentkeznek. Teljesen igazat adok Petrovácz t. képviselőtársamnak abban, hogy egy választójog demokratikus volta nem azon dől el, hogy minden 21 éveis férfinak vagy nőnek választójoga legyen minden további kikötés nélkül, a szelekciónak azonban meggyőződésem szerint értelmes alapon kell történnie, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) valami célt kell szolgálnia: a választópolgárság nívójának emelését olyan alapon, hogy azt valóban eredményezze is. Az én kifogásom ezek ellen a jogcímek ellen nem az, hogy csökkentik a választók számát, — ez csak egy eredménye ezen jogcímek beállításának — hanem az, hogy nem elvi átgondolás alapján történnek ezek és hogy a szelekció szempontjából semmit sem jelentenek. Állítom, hogy a szelekció után, amely körülbelül egymillió választópolgárnak a választói jogból való kizárását jelenti, a magyar választópolgárság értelmi nívója, megbízhatósága, az államelmélet szempontjából viailó sl_|ia!bii látása sieimimiiveil sieon változik tmlejg, ha kizárjuk vagy bennhagyjuk ezt az egymillió választópolgárt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — vitéz Szalay László: Tévedés!) Ennek a szelekciónak tehát csak a káros hatását, fogjuk érezni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Érezni fogjuk egyfelől azért, mert az a választójogból kizárt egymillió választópolgár egyenesen prédája lesz minden parlamentarizmus elleni agitációnak^ (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), érezni fogjuk másfelől azért, mert a mesterséges jogcímek halmazata mellett az összeírás a teljes önkénykedésnek fog utat nyitni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és érezni fogjuk végeredményben azért, mert a választójogi kérdés nem kerül nyugvópontra, hanem a választójogi kérdés további feszítő problémáit már magában ebben a javaslatban elhelyeztük! (Úgy van!) Úgy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Én éppen ezért nem tudom elfogadni a törvényjavaslatban nóvumként jelentkező ket< 56