Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
Az országgyűlés képviselőházának 290. 53% volt a női választók száma, mégis a 165 tagból csak 10 volt a nő, vagyis 6.6%; Norvégiában 52.9%-os női választói többség mellett 150 képviselő közül csak 2, azaz 1.3%. a nő; Svédországban 52.1%-os női választó mellett — ezekben a z országokban egyenlő a női választójog a férfiakéval, — ennek ellenére 230 képviselő Iközül csak 3 a nő, vagyis 2.5% ;•' Angliában 29.9 millió választó közül 59.8% a női választók száma, mégis a 615 képviselő közül csak 15 a nő, vagyis 2.2%-ot tesznek ki a nők, vagyis az összes országokban a maximális szám 7.5% ; . Állítom tehát, hogy ebből a szempontból nem kell félni a női választójogtól. Szerintem azonban a női választójog nem is a nők, hanem a keresztény és a konzervatív politika szempontjából fontos, mert hatásosan véd a baloldal ellen. A nők érdeklődnek a valódi közügyek iránt és kevésbbé mozgathatók meg a kiindulásukkal ellentétes irányban. A nő mindig konzervatív és nemzeti érzésű marad. Példákat lehetne felhozni arra, hogy a női szavazatokon kevesebb a baloldali és több a jobboldali szavazat. Szeretném, ha ennek a javaslatnak most elindult kiterjesztő lépései nem állnának meg, hanem a női jog egyenlővé tétele irányában való haladás a következő javaslatoknál folytatódnék és nemcsak az országgyűlési, de a törvényhatósági és községi aktív és passzív női választójog terén legalább ilyen lépések történnének, mint ebben a javaslatban. A törvényjavaslatban három helyes gondor latot látok megvalósítva és ezekre vagyok bátor a mélyen t. Ház figyelmét felhívni. Az egyik a nívóemelési gondolat, amely a választókra és a képviselőkre vonatkozik. A választóknál ez a magasabb életkorban nyilvánul meg, mert hiszen ma az életkorok meglehetősen eltolódtak. Azt, amit 20 évvel ezelőtt egy 21—22 esztendős fiatalember természetesnek talált, ma egy 32—33 éves fiatalember találja természetesnek, így például azt, hogy véglegesen elhelyezkedhessék. Azelőtt 16—18, ma 26—28 esztendős korában megy férjhez egy leány. Annak, hogy a korok eltolódásának konzekvenciáit a választójogi javallatban is levonjuk, semmi nehézségét nem látom. Helyesebb, hogy a fokozottabb iskolázottságot kívánjuk meg, mert hiszen enélkül titkos szavazást nem tudok elképzelni és a hosszabb helybenlakástól sem félek, mert csak a megállapodott embereknek kell megadni a közügyekbe való beleszólás jogát. A lajstromos választás egyébként eredményképpen hozza a politikai iskolázottságot, pártszervezetek létesítését és kötelező felállítását, mert pártszervezetek nélkül lajstromos választáson el sem lehet indulni és ezeknek életben tartása kötelezővé fogja tenni a képviselőnek a választókkal való szorosabb összeköttetését és ezáltal a választók politikai iskolázottságát. Szerintem ez az egyik módszer, amely a választók nívóját emelni alkalmas lesz és mindez ennek a választójogi javaslatnak az eredményeképpen fog jönni. Szükségesnek és helyesnek tartom a javaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a kép; viselői nívó emelésére vonatkoznak. Ezek közé sorozom például azt, hogy nagy egyéni kerületeket állapít meg. A vicinális jelölteknek, akiknek csak egy községben, a község kis részében vagy csupán egy társaskörben van afferenciájuk, bealkonyult, mert ahol nagyobb közületek választanak, ott kvalitásos embernek kell lenni annak, aki eredménnyel tudja felvenni a versenyt. Az is* helyes, hogy a törvény előírja, hogy a képviselőjelöltnek megállapoülése 1938 március 30-án, szerdán. 383 dott élethivatása legyen, azt bizonyos időn át betöltse vagy közéleti előiskolája legyen, hogy a közéleti munkát ne itt a képviselőházban kezdje, hanem előzetesen vagy a községi képviselőtestületben, vagy a városi törvényhatóságban, vagy a megyebizottságban fejtsen ki közéleti működést és ezzel mutassa ki rátermettségét. Meg kell ugyanis határozottan állapítanunk, hogy ennek a parlamentnek a képe siralmas. A túlságosan nagy többség tunyává teszi ezt a parlamentet. Csak rá kell nézni arra a 171 képviselőt tartalmazó oldalra ebben a pillanatban is, azt mutatja, hogy a nagy többség tudata a kötelességteljesítés elmulasztására vezet. Ez a képviselőház állandóan tanácskozásképtelen és minden egyes szavazásnál határozatképtelen, csakhogy az elnök behunyja a jobbszemét. Csak ennek lehet a következménye, hogy határozatokat enunciálnak nyilvánvaló határozatképtelenség esetén és tanácskozásokat folytatunk nyilvánvaló tanácskozásképtelenség esetén. Elnök: A képviselő úrnak ez a kijelentése nem fedi a tényeket. Ezért kérem, méltóztassék a hasonló aposztrofációktól beszéde további folyamán tartózkodni és a Házat a tényeknek megfelelő módon aposztrofálni. Petrovácz Gyula: Semmi körülmények között sem fogok az elnöki szék iránti tiszteletből az elnök úrral vitába bocsátkozni, de — azt hiszem — a tiszta igazságot mondtam. (Rupert Rezső: Az angol elv az: hogy az elnök nem lát, csak hall!) Ebben a Házban nincsenek is szavazások. Alig van egy-két szavazás. A névszerinti szavazás intézményét, amelyet a régi parlament úgyszólván hetenként alkalmazott, alig látjuk érvényesülni. Ebben a Házban olyan unott és érdektelen vita folyik, olyan unott és érdektelen tanácskozás képét mutatja a képviselőház a karzatnak, hogy a választók, akik a karzatról szokták hallgatni ennek a Háznak a tanácskozásait, ezt állandóan kifogás tárgyává teszik és állandóan azt mondják, hogy a parlamenti munka tulajdonképpen kevesek mulatsága. Én, aki oda is benézhetek, ahova a karzat nem tud benézni, a bizottsági termekbe, megállapíthatom, hogy a bizottságok szakszerű tárgyalásainál ugyanez a helyzet, ott is állandó tanácskozás- és határozatképtelenség jegyében folynak le a tárgyalások. T. Ház! Méltóztassanak megnézni a székesfőváros törvényhatósági bizottságának üléstermét, ahol nem fekszik rá ilyen óriási többség a közületre, ahol a pártoknak igenis jelen kell lenniök, mert négy, körülbelül egyenlő nagyságú csoport áll egymással szemben. Ott igenis vannak akciók, van élet, van részvétel és van kötelességérzet, mert mindenki minden pillanatban attól tarthat, hogy többségét nem tudja biztosítani. (Rassay Károly: Fizetés nélkül!) A parlament számára szükség van bizonyos nivóemelésre. Azt hiszem, túl nagy többségben vannak itt a folyosóképviseiők, a büffékép vis élők és azok a képviselők, akik a teremben sohasem hallatják szavukat. Az elmúlt ciklus után készített statisztikában a statisztikusok megállapították, hogy a képviselőknek 10%-a az egész ciklus alatt ki sem nyitotta a száját itt a Ház üléstermében. (Gr, Apponyi György: A közbeszólásokat nem számítva!) Ha most megállapítom, hogy a 245 képviselő közül hány vesz részt aktíve a Ház vitáiban, kik azok, akik nemcsak tisztségként viselik a képviselőséget, hanem kötelességet is teljesítenek, akkor azt hiszem, 245 képviselőből csak 45 marad meg,
