Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Àz országgyűlés képviselőházának 290. lenmondásoknak a következményeképpen, amelyek ma már kiviláglanak, amelyek napvilágra kerültek. Ha tehát a jobboldal szavazatai ez alatt a négy választás alatt 40-1% -ról 52:6%-ra emelkedtek és a ibaloldal szavazatai 49%ról 41-3%-ra estek, akkor azt hiszem, hogy az itt alkalmazott lajstromos választási módszerrel, szemben nem viseltethetem bizalmatlansággal, főleg — és ezt mégegyszer aláhúzom — ha Budapest lakossága ezt az eerdményt produkálta. És megvagyok győződve, hogy a vidéken, ahol .a helyzet e tekintetben semmi esetre sem rosszabb» ahol mégis a józan falusi nép lakik, — a rögéhez, a házához, a hazájához ragaszkodó nép — (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: A budapesti nép magának nem józan?) ahol kétségtelenül van szegénység, de nincs az a proletariátus, amiely a szegénységből ' levonja a hazátlanság következményeit is (vitéz Szalay László: Félrevezetett proletárok! — Farkas István: Ez demagógia!) mondom,, meggyőződésem, hogy a vidéken ez az eredmény szintén nem lesz más, legalább is nem lesz roszszabb, — hanem feltétlenül jobb lesz. (Propper Sándor: Petrovácz is a vereckei szoroson jött be!) Ezzel igazolva lesz az a körülmény, hogy a lajstromos választás — szerintem is — nem sötétbe ugrás lesz, ós hogy lajstromos választással is igazolni lehet egy többségnek a létrejövetelét, sőt erre az igazolásra óriási szükség is van. (Úgy van! jobbfelől.) Én nem vagyok bizalmatlan a magyar néppel szemben azért, mert szegény, hiszen omindiig szegény volt és mindig is volt szegénység ebben az országban, de azért'a, szegénység sohasem borította fel a kormányzat szekerét és à szegénység, a szegény nép iákkor is ragaszkodik hazájához, ha nincs betevő falatja- (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen ezért azt állítom es azt hiszem, hogy az egyéni választás és a lajstromos választás közötti, erre a kompromisszuimJra csak óvatosságból van szükség, s a következő reform feltétlenül az lesz, — megijiósolom — hogy az' egyéni kerületeket el fogják tüntetni és az egész országban át fognak térni a lajstromos választási rendszerrie. (Müller Antal: Ügy van!) T. Képviselőház! Állítom, hogy eddig a nyilt szavazásos kerületekben tulajdonképpen nem volt választójog — csak papiroson volt választójog — s állítom, hogy nyilt szavazáson esak a független ember élhetett a választójogával. (Müller Antal: Igen! Es milyen kevés van ilyen!) Függő ember egy sem élhetett a saját választójogával, (Úgy van! a balközépen.) ha élt is a választójoggal, másnak a választójogát volt kénytelen gyakorolni. Azt is állítom, hogy ha kiírnók a választók névjegyzékéből azokat a választókat, akik szavazatukat mindentől függetlenül tudták eddig gyakorolni, ezeknek a névsora igen vékonyka kis füzetben elférne. Éppen ezért tulajdonképpen csak most kap választójogot a nép,, amikor titkosan, gátlás_ nélkül tudja majd a maga akaratát gyakorolni. Szerintem most, ezután a választás után kezdődik a tiszta parlamentarizmus, mert ezután a választás után nem lesz olyan mandátum, amelyhez akár a presszió, akár az erőszak, akár a hatalom, akár a pénz hozzáférkőzhetnék, (Müller Antal: A pénz igen!) mert titkosan leadott szavazatot a pénz sem tud dirigálni. A pénz csak a nyilt szavazásnál tud dirigálni, de titkos választásnál elveszti ezt a hatalmát. Éppen ezért kérdezem, lehet-e jogfosztásról beszélni ezzel a javaslatülése 1938 március B0~án, szerâân. 381 fal kapcsolatosan? Szerintem, nem lehet jogfosztásról beszélni, mert eddig az ország legnagyobb részében nem volt választójog s esak most jön a választójog, ennek következtében tulajdonképpen a tényleges választójoggal bírókkal szemben jogkiterjesztés van, mert most tényleg gyakorolhatják majd a választói jogot az azzal felruházottak. (Propper Sándor: Megtanulta a bölcs rabbitól a csavarintást!) T. Ház! Ugyanígy vagyok a pluralitás kéi> désével is. Igaz, hogy a javaslatban van pluralitás, de ez okszerű következménye a kettős választójogi rendszernek, (Farkas István: Keresztény álláspont, nyomjuk el a szegényeket!) okszerű következménye annak, hogy kétféle eljárás van, ezért van pluralitás bevezetve az egyéni választókerületek révén. De kérdezem, nem volt-e eddig is pluralitás, még pedig ennél brutálisabb pluralitás? Kérdem, nem volt-e például a bányavállalatnak plurális szavazata? Hiszen utasítani _ tudta az összes alkalmazottait, hogy az ő jelöltjére szavazzanak. (Ügy van! Ügy van!) Nem volt-e a takarékpénztárnak pluralitása? Hiszen összes adósait kényszeríteni tudta, hogy az ő állásfoglalásának megfelelően gyakorolják szavazati jogukat? S nem volt-e a földbirtoknak ilyén plurális szavazati joga, amelynek segítségével 500—600szoros pluralitással tudott élni? (Müller Antal: Kőszegen a gyárak!) És nem volt-e plurális választójoguk a hatóságoknak, mondjuk a községi jegyzőnek, szemben az adóhátralékosokkal, a kihágást elkövetőkkel és azokkal, akikre az ő hatalma és befolyása kiterjedt? Állapítsuk meg, hogy keveseknek volt csak választójoguk eddig, de az említetteknek igenis, plurális választójoguk volt* Ez volt szerintem a bántó, a megalázó. Ez volt a visszaélés a választó joggal. Ez a mostani, szerintem átmeneti, rövid időre szóló pluralitás, a pluralitásnak aránytalanul enyhébb formája. A lélektiprás szűnik meg ezzel a javaslattal s vele szemben eltörpül az a körülmény, hogy az egyéni kerületekben egyes szavazók két szavazatot adnak le. Ha keresem, hogy az egyéni és lajstromos választás (közül melyik előnyösebb, s melyik ad jobb eredményt a parlamentarizmus szempontjából, akkor határozottan és világosan a lajstromos választás álláspontjára kell állnom. Arra az álláspontra, hogy a parlamenti harc, a pártharc ne legyen egyéni küzdelem, hanem valóban pártharc, a pártok elveinek harca. Hiszen az egyéni választásnál — kivétel nélkül — nem politikai harc van, hanem egyéni harc, személyi küzdelem, amelyben az emberről leszedilk a becsület, a tisztesség, a jóhírnév mázát és pőrére vetkőztetve maradnak a jelöltek a választás után, mert mindenki csak azt a rosszat hiszi el, amelyet az ellenfél választási érdekből, kortesfogásból terjesztett róluk. A lajstromos választásnál mindez nincs meg. Itt nem egyénekről,. hanem pártokról, nem egyének gesztióiról, hanem pártolb programjáról van szó és ha azt állítom^ hogy a demagógia kevésbbé tud érvényer sülni a lajstromos választásnál, akkor azt hiszem, közhelyet mondok és akkor is közhelyet mondok, amikor azt állítom, hogy a kvalitás szempontjából jobb parlamentet tud adni a lajstromos választás, mert minden párt lajtstrománalk élére à kvalitásait igyekszik állítani és így a lajstromos választásból folyóan sokkalta nívósabb parlament jöhet létre. Itt szerénytelenül visszatekintek 1925 június. 4-én mondott beszédemre, amelyet annak idején az 55*