Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-289
372 Az országgyűlés képviselőházának tyúk-kölesönt!) vagy, hogy nem lehet képviselő az, aki egy közületnek fizetett vagy tiszteletdíjas tisztviselője, aki az államtól vagy más közülettől közvetlenül vagy közvetve segélyt vagy bárminő anyagi támogatást kapott, továbbá^ annak a lapnak a szerkesztője vagy munkatársa, amely lap az államtól vagy más közülettől ellenérték nélkül anyagi támogatásban részesül, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) vagy az, aki az államtól vagy annak valamely intézményétől áruknak, élelmiszernek, vagy állatnak kizárólagos ki- és behozatalára kap engedélyt, (Farkas István: Ügy van! Egykézrendszer!) aki, mint nyugdíjas, az államnak és más közületeiknek valamely üzemében vagy takarékpénztárában is igazgatósági és felügyelőbizottsági tag, aki mint nyugidíjas, az államtól és más közülettől egy hónapnál lioszszabb ideig tartó díjazással egybekötött megbízást vállal stb., stb. Folytathatnám tovább is. Az volna például a 'közélet megtisztítása, ha azt az összeférhetetlenséget teremtjük meg, hogy a politikai pálya ne legyen az anyagi érvényesülésnek a pályája. (Meskó Rudolf: Ez igaz!) Önöknek módjuk van hozzá, méltóztassanaik tehát egy olyan határozati javaslatot beterjeszteni ide a Házhoz, hogy minden képviselő tartozik kétévenkint a vagyoni viszonyairól, vagyoni helyzetéről nyilt, őszinte, becsületes vallomást tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tessék bevallani, ki hogyan gazdagodott meg a közéleti pályán? (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tessék egyúttal hozzátenni azt: amenyiben ebben a vallomásban valótlan adatok fordulnak elő, ez minden további eljárás mellőzésével az illető mandátumának elvesztésével jár. (Taps a szélsőbaloldalon.) Önök a többség, önöknek módjukban van mindezt megvalósítani. Ha önök helyeslik ezt azon az oldalon, tessék nekem is helyeselni és támogatni ^ engem abban, hogy a közélet megtisztítása terén lehessen valamit tenni — hátha akad egy zsidó is, a'ki ebbe beleesik! (Derültség. — Bárczay János: Jósol a képviselő úr*?) Ne méltóztassék a kérdést erre a területre vinni, de ha már a zsidókérdésről és a kulturális kérdésről van szó, csak egy mondatot kívánok még hozzátenni: Egy Molnár Ferenc, egy Czukor Adolf és a többiek, akik a nemzetközi életben kint a magyar névnek hírnevet szereztek, mindenkor büszkék arra, hogy magyarok. Mi is legyünk büszkék arra, hogy ők magyarok és ne szégyeljük, ha zsidók az illetők, mert a nemzetközi irodalomban Molnár Ferencet mindenütt ismerik, míg azok közül, akik a legutóbbi időben itt nagyon sokat szerepelnek a nyilvánosság előtt, sokat csak nagyon rövid ideig fog a magyar közélet ismerni. T. Ház! A választójogi törvényt magát nem fogadom el, nem azért, mert ellenzéki vagyok és a kormánynak minden ilyen természetű előterjesztését bizalmatlansággal fogadom, hanem azért, mert ezt a választójogi törvényt nem tartom jónak, nem tartom Jkielégí; tőnek. Az előttem szóló t. képviselő úr is, aki »mellette« beszélt, érveiben ellene szólt, csak mellette iratkozott fel. Ö is kimutatta, hogy ez a törvényjavaslat nem oldja meg a választójogi problémát. Mi nem zárjuk el sem a fülünket, sem a szemünket azok elől az események elől, amelyek külföldön lejátszódnak és tisztában vagyunk azzal, hogy ezeknek az eseményeknek vannak bizonyos hatásai az egész 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. ' világpolitikára. Mi, amikor a kormány a törvényjavaslat tárgyalásába belekezdett, tisztában voltunk azzal, hogy nem fogja megoldani ezt a kérdést úgy, ahogyan mi kívánjuk s nem fogja törvénybeiktatni az ideális, — máiamennyire ideálisnak lehet mondani — az általános, egyenlő és titkos választói jogot, de számítottunk arra, hogy mégis ide fog hozni egy minimumot, amely alkalmas arra, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson. De miután ezt a minimumot sem találom és látom ebben a törvényjavaslatban, éppen ezért nem fogadhatom el. Különösen azért nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, mert nagyon . sok olyan rendelkezés van benne felvéve, amelyet nem pártszempontból, hanem az ország szempontjából károsnak és hibásnak tartok. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés a szélsőbalaldélon.) Tessék jól vigyázni: a választójog kérdése, főképpen a titkosság kérdése és maga a választói jog, nem szociáldemokrata követelés. Ez a polgári demokráciának, az alkotmányos életnek az alapja. Nem hiszem, hogy a belga, vagy a holland katholikusnak valaha is eszébe jutna, amikor ő a választójogi törvényt tárgyalja, vagy megszavazza, hogy ezt szocialista követelésnek, vagy pedig olyannak tekintse, amiért a maga elvi álláspontját áldozza fel. Ez a polgári tisztességnek, az alkotmányos életnek az alapja, s ezt természetesen mindenkor az adott viszonyok figyelembevételével az ország gazdasági és kulturális érdekeinek szem előtt tartásával kell megalkotni, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a megoldás azonban nem az igazi. Nem akarom elvitatni annak nagy elvi jelentőségét, hogy a választás a jövőben az egész vonalon titkos lesz. Ez mindenesetre haladás azzal az állapottal szemben, amely eddig volt. De bocsánatot kérek, ha tőlem elveszik a választójogot és nekem nincs választójogom, akkor nagyon közömbös, hogy azt nyíltan, vagy titkosan gyakoroljuk-e. Ne méltóztassék tehát a titkossággal egyidejűleg a választók nagy részét is 'kiirtani. Ne méltóztassék a választók sokaságától félni, mert nem a választók sokaságában van a baj. Sokkal nagyobb baj az, ha az az elégületlenség 1 és az a kívánság, amely a népben van, nem tud valahol megnyilatkozni és nem tud érvényesülni ez a felfogás itt a nyilt színen, ahol a politikai harcok helye van, hanem alul fúr, alul dolgozik és eszközeiben nem válogatós. A titkosság nem jogcím, a titkosság nem főkellék. A választójog alapja az, hogy mindenkinek legyen szavazati joga és ezt úgy gyakorolhassa, hogy abból kára ne legyen. Ha én ezt a szavazati jogot úgy gyakorolhatom, hogy abból semmi károm nincsen és az a célnak minden vonatkozásban megfelel, akkor maradhat a szavazati jog nyilt is, de minthogy Magyarországon is — és minden országban, ahol a politikai küzdelem az embereket pártoikra, érdekeltségekre osztotta — bebizonyosodott, hogy a választók jobban tudják gyakorolni lelkiismeretük és meggyőződésük szerint , a szavazást, ha azt minden ellen őrzés nélkül titkosan gyakorolják, vezették be a titkos' szavazást. De ezzel egyidejűleg nem mondottak, hogy felemelem a korhatárt és megkövetelek az emberektől egy bizonyos egyhelybenlakást, hanem azt mondották, hogy a jövőben az emberek titkosan fognak szavazni és ezzel a kérdésnek ez a része be van fejezve.
