Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

366 Az országgyűlés képviselőházának fel! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. - Zaj.) Csilléry András: Mi hozzá vagyunk ehhez szokva. A városházán is éveken keresztül ezt mondták nekünk. De mi bebizonyítottuk, hogy lehet keresztény pénzügyi politikát is csinálni a városházán. (Peyer Károly: Ügy is néz az ki! Ne kívánja, hogy én erről beszéljek itt! -— Farkas István: A szegény keresztény népet megadóztatják! — Folytonos zaj. — Farkas István: Egyezzünk ki, uraim: Csilléry képviselő úré a szó!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok elmondhassa a beszédét. Csilléry András: T. Képviselőház! Még egy élő példával fogom dokumentálni azt, amit állítottam. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon a szabóipar mennyire fejlett és menynyire jó volt és mégis egymásután mentek tönkre a fővárosi szabók azért, mert nem tudtak a belvárosi konfekciós zsidó üzletekkel konkurrálni,^ (Felkiáltások a jobboldalon: Ez is igaz!) azért, mert azok a részletárusítás révén és a hitelnyújtás révén előnyösebb helyzetben voltak (Farkas István: Ez a kapitalizmus! Nem felekezeti kérdés!) -az iparosokkal szemben, akiknek előlegre lett volna szükségük ahhoz, hogy megszerezzék az árut, amivel a vevőiket kiszolgálhatják. (Peyer Károly: Kovácsé vies Milenko nem ad részletre?) Ne vegyék rossznéven, ha lassankint mi is megtanuljuk azokat a módokat és ne fájjon önöknek Kovacsevics, vagy most Nagykovácsy, (Fábián Béla: Nem igaz, nem az fáj!) aki ä saját pénzét adja oda, amazok pedig a Nemzeti Banktól vett kölcsönpénzt adták oda. (Megay Meissner Károly: Sok Nagykovácsy kellene az országban! — Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) De még egy tényre szeretnék rámutatni, melyeit á t. túloldali képviselőtársiaim és általában vidéki képviselőtársaiul is nagyon jól ismernek. Kégebben a vidéki fűszenkereskedők és vasiparosok — mindenki méltóztassék visszagondolni a maga fiatalságára, emlékezni fog rá — 'majdnem kivétel nélkül minden városban, minden nagyobb községben kivétel nélkül keresztények voltak- Azok a régi vasiparosok és fűszeresek büszkék voltak üzletükre, amelybe minden erejüket és vagyonukat belefektették. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor a fűszerkereskedelemben megszületett a nemzetközi kartel és amikor a vasiparra is ránehezedett a vaskartel, természetszerűleg abban a pillanatban egymásután kezdtek tönkremenni ezek a kereskedők, mert megvonták tőlük a hitelnyújtást és nem tudtak áruhoz jutni. (Farkas István: A magyar állami gépgyárak is benne vannak a nemzetközi vaskartelben és aat csinálják, amit az diktál. — Zaj.) Én ezt nagyon jól tudom, t. képviselőtársam, azonban az előbb hivatkozott azokra, akik a cukoriparban és a vasiparban különösebb előnyöket tudtak magúiknak biztosítani. De sohasem a saját tudásuk és egyéniségük révén, hanem a hitel révén, a pénz révén, ami rendelkezésükre állott. (Farkas István: Pénz, tőke, kapitalizmus! — Peyer Károly: A Fővárosi Takarék is benne van a Tébe.-ben!) Majd teszünk róla, hogy ne sokáig legyen benne. (Peyer Károly: Ezt azután nem fogja sohasem beváltani, ezt csak hangulatkeltésnek mondja el! — Propper Sándor: A főváros népe meg a tbc-ben van!) Nézzék meg, t. képviselőtársaimi az »önök kép viselői is bent vannak a Községi 289, ülése 1938 március, 29-én, kedden. Takarékpénztárban. (Baross Endre: Igazgatósági tagok! — Peyer Károly: Mint a főváros képviselői! De nem a Tébe.-ben vannak benne! Ezt önök határozták el!) Nem közvetlenül, hanem közvetve vannak benne. (Rajniss Ferenc: Politikai tbc-ben vannak benne! — Farkas István: Abban a képviselő úr van! — Zaj.) A másik dolog, amiből ennek a magyar iparnak és kereskedelemnek tönkremenetelét méltóztatik látni, a jelen század elején történt, amikor éppen Szterényi Jakab, (Elénk derültség.) illetve József (Boczonádi Szabó Imre: Mondja, hogy Stern Jakab!) 200 millió aranykoronát bocsátott rendelkezésre, hogy éppen ezt a bizonyos gyáripart alátámassza. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy ez a gyáripar teljes egészében halvány kis csemete volt, hiszen mindig azt írták róla abban az időben, hogy üvegházi növény. (Buehinger Manó: Kossuth Ferenc volt és Stern Jakab! Ez szép! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Nem is tudott ez a gyáripar érvényesülni egészen addig, amíg gróf Bethlen István a háborús kivételes intézkedésekről szóló törvény alapján, amelynek meg kellett volna szűnnie, a maga vámvédelmi vonalait és hitelnyújtását nem bocsátotta ezeknek a gyáripari vállalatoknak rendelkezésére. Ma az a helyzet, hogy ha a magyar paraszt a magyar gabonát ki tudná vinni külföldre és érte textilárut tudna behozni, különb strimflit, vásznat és ruhát tudna kapni, mint amit a magyar textilipar termel részére. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Haám Artúr: Jó búzát szállít és rossz ruhát kap! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Utalok arra is, — t. képviselőtársam ezt miért nem nehezményezi — hogy ma a textiliparban 70.000 munkás van foglalkoztatva és 50 millió pengőt tesz ki az a munkabér, amit özeknek a munkásoknak kifizetnek. Méltóztatnak tehát látni, hogy milyen uzsorabérért alkalmazzák őket, még ezer pengő sem jut egy embernek egyévi megélhetésére. Ezt helyesnek tartja a t. Képviselőház 1. (Schmidt Lajos: Fábián képviselő úr igen! — Zaj a baloldalon.) Én úgy érzem, hogy előttem szólott képviselőtársaimnak mégis lehetett volna erre egy kis szavuk. (Fábián Béla: Jobb lenne, ha nem volna gyáripar? — Farkas István: És ha sztrájkol, akkor becsukják azt a szegény munkásnőt! — Zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Hát én uralmon vagyok? Én ellenzéki vagyok, mióta élek! — Zaj.) Azt mondom, hogy ha a keresztény magyar kereskedőnek és iparosnak rendelkezésére bocsátanak a nemzetközi hitelt és ugyanazt a vámvédelmet, amelyet ma a mi nagyiparunk élvez, egészen bizonyosan százszor jobban tudná a maga akaratát érvényesíteni. (Úgy van! jobbfelől.) Nekem ne mondja senki, hogy keresztény ember nem tudja a maga pozícióját betölteni. (Fábián Béla: Azt nem is mondja senki!) Méltóztassék megengedni, a Ganz-gyár Jendrassik-motorjai az egész világon szaladnak, (Fábián Béla: Ügy van!) de Jendrassik nem tud érvényesülni a Ganz-gyárnál. Nem volna helyesebb, ha Jendrassik ülne ott a vezérigazgatói székben? (Felkiáltások jobbfelől: Kidobták! — Haám Artúr: A motort megkapták, Jendrassikot kitették!) Azért kívánok erre rámutatni, mert azt mondja képviselőtársam, hogy ha Vida Jenő és Chorin Ferenc ma kiválna a bányaiparból, (Boczonádi Szabó Imre: Azt nem teszi meg!) akkor holnap megszűnne a bányászat. (Fábián Béla: Ki mondotta?) Ellenkezőleg, az ottlevő mérnökök és az alkalmazottak akkor talán sokkal jobban