Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy annál a pártnál érvényesítse a maga voksát, amely pártnak a programmját jónak és helyesnek tartja. Éppen Sulyok Dezső kép­viselőtársam hangsúlyozta beszédében, hogy három befolyástól kell mentesíteni a válasz­tásokat: a közigazgatási nyomástól, a pénz ha­talmától és a demagógia erejétől. (Fábián Béla: így van!) Én magától értetőtően ezt a megál­lapítást teljes egészében alá is írom. A titkos­ság a közigazgatási nyomást nnár teljes egé­szében ki is küszöböli, ha a választói névjegy­zékeket úgy alkotják meg, (Peyer Károly: Az uraknak már praxisuk van ebben a főváros­ban! — Farkas István: Szóval, kapitalizálják a választást is!) hogy az lehetővé teszi, hogy mindenki, aki arra illetékes, a választójogát érvényesíthesse. A pénz hatalmától azonban nem mentesíti, mert ha az ember komolyan egy kis pénzügyi számvetést csinál ennek a törvényjavaslatnak különböző pénzügyi knu­télái körül, akkor megállapíthatja azt, hogy ha egy párt normális körülmények között in­dulni kíván, akkor legalábbis egymillió pengő olyan alkományos költségre van szüksége, (Az elnöki széket vitéz Bob or y György foglalja el.) amely semmi mást nem foglal magában^ mint az előírt ajánlások megszerzését, a biztosítékok letételét, a különféle bélyegek s igazolványok és igazoló írások költségeit. Ilyen körülmények között tehát ezt a törvényjavaslatot, illetőleg ezt az állapotot a pénz hatalmától függetlennek mondani nem lehet. (Peyer Károly: A válasz­tási költséget nyilvánosan el kell számolni!) Ami pedig a demagógiát illeti, a magam részéről nem tartom demagógiának az igazság kinyilvánítását. Méltóztassék megengedni, de ha azt gondolják, hogy ezt kell ellensúlyozni, ebben a kérdésben a magam részéről nem tu­dok egyetérteni önökkel. Az csak nem demagó­gia, ha kint a fórumon és másutt a zsidókér­dést teszik szóvá és követelik annak a megol­dását. (Rajniss Ferenc: Több mint ezer ember van emiatt elítélve az országban!) Az nem de­magógia, ha hivatkozunk a szociális kiegyenlí­tődés szükségére. Az nem demagógia, ha szóvá­tesszük, hogy az állam szövetségét nem szabad olyanoknál keresni, akiknek a másik kezét a szovjet fogja, és viszont az sem demagógia, ha olyan állammal keresünk baráti kapcsolatokat, amellyel és amelyen keresztül a mi exiszten­ciánkat, a mi létérdekeinket szolgáljuk azáltal, hogy kereskedelmi és egyéb kapcsolatainkat fenntartani kívánjuk. Viszont _ azt sem lehet demagógiának t minősíteni, ha kinn az ország­ban a zsidó sajtó túlkapásaival szemben állást foglalunk. És az sem demagógia, ha a magyar kultúrát kívánjuk érvényesíteni a moziban, a színházban, az irodalomban, a művészetben, a zenében és mindenütt. Az sem lehet demagógia, ha a hitéletet, az erkölcsi világnézetet a hivatalokban és a köz­gazdasági életben is érvényesíteni kívánjuk. És én azt mondom a t. kormánypártnak, — mél­tóztassanak megengedni — hogy nagyon köny­nyen demagógia lehet esetleg a győri beszéd­ből abban az esetben, ha azt az egymilliárdos belső beruházási kölesönt a zsidó nagytőke fogja kapni (Farkas István: A választáshoz is a nagytőke adja a pénzt!) és a felfegyverzé­sünkhöz szükséges hadiipar fogja az abból szár­mazó jövedelmeket zsebrevágni, a mi kisipa­runk, a mi keresztény kisiparunk pedig kinul­lázva fog itt állani. (Peyer Károly: Államosí­'9. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 363 tani kell a hadiipart! — Petrovácz Gyula: Ál­lamosítani kell a hadiipart azonnal! — Helyes­lés a jobboldalon. — Peyer Károly: Bejönnek az utcánkba! — Fábián Béla: Végre fogják hajtani egészen a 18-as programmot lassankint! — Farkas István: Már régen követeljük ezt!) Ha valaki tehát erre hívja fel a figyelmet, mert úgy érzi, hogy ezzel az egyetemes nemzeti érdeket szolgálja, az illetőt demagógia címén a szólásszabadságától elütni semmiféle körülmé­nyek között egyáltalában nem lehet. A kor­mány maga is elismeri ezt az előttünk fekvő javaslatban akkor, amikor azt mondja, hogy a szociális reformok, a gazdasági jólét és a mű­veltség emelése hatékonyabbak a demagógia el­len minden törvényszakasznál. Ha ezt a kor­mány maga megállapítja, akkor természetsze­rűleg a magam részéről is aláírom és csak azt kívánom, hogy méltóztassék ezt minél gyorsab­ban érvényesíteni. (Br. Berg Miksa: Kicsit gyorsabb tempót!) T. Ház! A választójogtól megkívánjuk az­után még azt, hogy annak a rendszere, az el­járása minél egyszerűbb, igazságosabb, min­denki részére hozzáférhető legyen és különle­ges költségeket ne okozzon. Az, amit az előbb mondottam már, itt is teljes mértékben áll. Ha ma egy képviselőjelölt fel kíván lépni a ké­szülő törvény alapján, legalábis 30.000 pengőre lesz szüksége, szerényen számítva azokat a költségeket, amelyeknek alapján esetleg bejut hat a Háizba. (Egy hang jobbfelöl: Vagy el­bukik!) Viszont kívánatosnak tartjuk azt, hogy minden választó szavazata érvényesüljön és az előbb már mondottam, t. képviselőtársaim nagy helyeslése közben, hogy a névjegyzékek elkészítése szerintem a legfontosabb. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ennek következtében azt kívánom hangsúlyozni, hogy nemcsak a névjegyzékek elkészítése szükséges. hanem e mellett olyan igazolványok nyújtása is, ha kell, arcképes igazolványoké is, (Helyes­lés^ jobb felől.) amelyek segítségével a vissza­éléseket minden körülmények között elkerül­hetjük. Ha itt mindig arról beszéltünk, hogy halottak szavaznak, ha arról beszélünk minden alkalommal, hogy az Oti.-nak deficitje azért olyan nagy, mert mindenki visszaél vele; csali az nem, aki nem akar, akkor mindez megszün tethető, ha lesz egy olyan generális arcképes igazolvány kezünkben, amellyel mind hatósá­goknál, mind más fórumok előtt könnyen el­lenőrizhetjük az esetleges visszaéléseket és ki­elégíthetjük a felmerülő kívánságokat. (Peyer Károly: Ez lesz azután igazi zaklatása az em­bereknek! — Fábián Béla: Legyen dolguk a fényképészeknek is!) Nagyon kérem a bo? ügy­miniszter urat, miután indítványt nem nyúj­tottam be, méltóztassék ezt megfogan aazni olyan értelemben, hogy természetszerűleg az ember egyéniségét no sártse ; Méltóztassék rendszeressé tenni az ilyen arcképes igazolvány használatát. Ez minden körülmények között na­gyon fontos, már csak abból a szempontból is, hogy külföldről való beszivárgással és ha­sonlóval ne is legyen gyanúsítható senki, akit ez a gyanúsítás nem illethet. Ennek^ következ­tében az arcképes igazolvány bevezetését feltét­lenül fontosnak tartom. (Fábián Béla: A fény­képészeknek hadd menjen jól!) Mindenesetre egyet meg kell állapítanom: a háromféle választójogi rendszer túlkompli­kálttá teszi az egész választójogot. Magyaror­szágon mindig az az álláspont érvényesült,

Next

/
Thumbnails
Contents