Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

358 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. hetőségéből. Bezzeg, ha a kormányzatok már megelőző szociális gondoskodással ennek a tár­sadalmi osztálynak a hóna alá nyúltak volna, akkor nem kellett volna félniök sem ebben, sem más vonatkozásban ettől a társadalmi osztály­tól. Ha annakidején, amikor két esztendővel ezelőtt itt tárgyaltuk a Házban a hitbizományi reformot, a telepítési törvényjavaslatot, a kor­mányzat megfogadja a tanácsunkat és eltörli a szántóföldekre nézve a hitbizományi megkö­töttséget és a telepítési törvényjavaslatot nem kerettörvénnyé alakítja, hanem valóban élet­tartalommal tölti meg és ez év tavaszán mar száz- és százezer földmunkáscsalád akaszt­hatta volna bele ekéjét a földbirtokreform út­ján neki juttatott földbe és egy új magyar földbirtokos osztály élne a magyar ugaron, ak­kor nem kellett volna félni ettől a társadalmi osztálytól. Haa kormányzat az adózás kérdésé­ben már előzőleg megszüntette volna a szociá­lis igazságtalanságokat, rendet teremtett volna ebben a kérdésben és nem tűrte volna el azt, hogy ennek az országnak úgyszólván összes terhe ma még a kisemberek vállára nehezedjék és a nagy jövedelmek, a kartelekbe és bankokba tömörült tőkeérdekeltségek (Mojzes János: Kibújnak az adózás alól!) úgyszólván alig adózzanak, akkor nem kellene félnie ettől a társadalmi osztálytól.' Ha'ugyanakkor, amikor ezek hihetetlen, úgyszólván milliós és milliós jövedelmekre tesznek szert, a kormányzat el­felejt gondoskodni arról, hogy a kisemberek vállairól a terheket levegye és arányos és tisz­tességes adózási rendszerrel rendet teremtsen ebben az országban, akkor érthető ez a félelem attól a társadalmi osztálytól, amely ma túl­adóztatva igenis a kormányzattal szemben áll és reformokat követel. T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől) A vá­lasztójog valójában két nagy csoportra oszt­ható be. Az első rész a jogosultság kérdését szabályozza, a másik rész az eljárási szabályok­ról intézkedik. Az a rész, amely a jogosultság kérdését szabályozza, szerintünk elfogadhatat­lan és éppen ez az indoka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot, bármennyire is küzdünk már tíz esztendő óta a titkos választójogért, ezek miatt a jogfosztások miatt a ma.gunk ré­széről nem tudjuk elfogadni. (Mojzes János: Az eljárási rész pedig írott _ malaszt marad!) Pedig elbuktatni nem kívánjuk ezt a törvény­javaslatot, mert mégiscsak valami alap arra, hogy elindulhassunk egyszer már a titkos vá­lasztójog útján a nemzet újra való felépítése felé. Különösen azérit nem kívánjuk elbuktatni a ja­vaslatot, mert az eljárási részben a kormány javaslatainknak majdnem 70 százalékát elfo­gadta, honorálta és egy tisztességesebb, becsü­letesebb választási rendszert iktatnak ma itt törvénybe. (Mojzes János: Az amnesztia remé­nyében nem tartják be a választásokon! — Zaj a baloldalon. — Horváth Zoltán közbeszól.) Kétségtelen azonban, éppen kormánypárti ol­dalról felemlítette Antal István képviselőtár­sam, hogy ezzel a rendszerrel nagy előnyről mondott le a kormánypárt, (Mojzes János: A hatósági terrorról!) amikor a titkosságot a maga részéről is elfogadta. (Horváth Zoltán: A parlamentarizmusban nem lehet előny, azt a törvény nem' ismeri!) Ezzel a kijelentésével képviselőtársam, úgy látszik, elismerte, hogy egy nagy előny helyett választották ezt a rá­juk nézve hátrányos helyzetet, amely szerint a választó ezentúl titkosan fog tudlni megnyilat­kozni. Szomorú megállapítás ez a múltra vonat­kozóan, nem akarunk azonban itt régi bűnöket felhánytorgatni. (Mojzes János: Antal István nélkül is tudtuk, de szép, hogy elismerte!) Min­denesetre örülünk azon, hogy az a választási rendszer, amely itt, ebben a törvényjavaslat­ban törvényerőre fog emelkedni, sokkal tisz­tességesebb lesz az eddigi rendszernél. (Mojzes János: Eddig sem a törvényben volt a hiba, csak abban, hogy nem tartották be!) Hibáztat­juk azonban, hogy a tisztességes rendszer mellé nem hoz a törvényjavaslat olyan szigorú bün­tető szakciókat, amelyek (Mojzes János: Kizár­ják az amnesztiát!) meggátolhatnák annak le­hetőségét is, hogy ezzel a rendszerrel valaha is visszaélhessenek. Ugyanis az elmúlt alka­lommal, amikor a választási visszaélések az egész országban elburjánzottak és a közigazga­tási bíróság számos ítélete mutatta ki, hogy milyen sok visszaélés, törvényszegés, törvény­sértés történt, (Mojzes János: Egyik se ült!) azok a személyek, akik a törvénysértésekben résztvettek, valójában büntetlenül úszták bün­tetendő cselekményeiket. (Mojzes János: Sza­badon szaladgálnak!) Azt szerettük volna te­hát, hogy ebben a törvényjavaslatban történ­jék gondoskodás arról, hogy ezek a közjogi büntettek úgy megtoroltassanak, hogy ebből a megtorlásból ne lehessen menekülés. E helyett — azt kell mondanom — a régi rendszerrel szemben bizonyos vonatkozásban a büntető szankciók még enyhébbek. (Mojzes János: Ötévi börtön helyett két év!) A régi törvény öt évig terjedő börtönt írt elő abban az eset­ben, ha valaki a választási eljárást meghiu­sítja, vagy olyan cselekményt k,övet el, amely a választási eredményt meghamisítja. Itt kot esztendei börtönről van szó és a cselekményt le fogják minősíteni vétséggé, úgyhogy megint előáll, vagy előállhat eset, hogy súlyos deliktumokat 10—20—50 és 100 pengős bírsá­gokkal fognak majd megúszni egyes szemé­lyek, akik hajlamosak arra, hogy a választások során bűncselekményeket kövessenek . el. (Sur­goth Gyula: A 92. §-szal nem lehet pénzbünte­tést kiszabni, ha börtönbüntetésről szállítják le! — Mojzes János: Nem kell amnesztiára előterjeszteni őket! Az amnesztiára spekulál­nak! — Surgoth Gyula: A 92. § szerint is csak fogházra lehet változtatni!) Nekünk tehát vigyázni kellett volna arra, hogy ezt a törvényt majd mindenki komolyan vegye és mindenki tartózkodjék egy ilyen köz­jogi törvény megszegésétől, mert semminek nincs olyan romboló hatása a közerkölcsökre, minit aninaik, ha ©ízt látja a népesség, hogy itt ebben az országban büntetlenül lehet a törvé­nyeket megszegni. (Mojzes János: Mi lenne akkor a többséggel? — Kölcsey István: Ne za­varja a szónokot! — Zaj jobbfelől!) Hiszen lát­hatjuk, hogy a törvény uralma milyen nagy­mértékben alászállott egyes emberek szemében ebben az országban. Hallunk bírósági tárgya­lásokról, ahol vakmerő személyek kijelentik, hogy törvényen kívül állóknak érzik magukat. (Strausz István: Ilyen is van?) Nyíltan szembe mernek helyezkedni a tör­vényekkel, egymást érik az uszító, az izgató és lázító akciók és ahol az embernek naponta olyan iratok kerülnek a birtokába, amilyenek­kel a kommün alatt nem találkozott. A napok­ban is olvastam egy röpiratot. (Mojzes János: A zsidóbérenc Darányi-kormányról!) Sza­muelly és Kun Béla idején nem olvastam olyan szennyáradatot, amilyet ebben a röpiratban

Next

/
Thumbnails
Contents