Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-287
Az országgyűlés képviselőházának 2< váltani a nemzet jobb léte,, .a nemzet jövendő fejlődése érdekében. Azon a választójogi pártközi értekezleten, amely 193fí december 2-án kezdődött és talán három vagy négy napig tartott, Rassav Károly igen t. képviselőtársam azt a megállapítást tette, hogy a választójog tulajdonképpen instrumentum, instrumentum a közvélemény akaratának megnyilvánulására egyrészt, másrészt az államhatalom gyakorlására. Kétségtelenül így van. A választójog tulajdonképpen nem öncél, hanem csak eszköz a nemzeti közakarat kipuhatolására,, a nemzeti közakarat érvényesülésre juttatására irányuló eszköz, a hatalomnak, az uralomnak egy eszköze. Ha az uralom eszközét tárgyaljuk, talán nem lesz érdektelen ennek az uralomnak természetére rámutatni. Az uralom szellemi ha~ talom. Uralkodni csak a közvélemény nevében lehet és csak az az uralom a valódi, amely a közvéleményre támaszkodik. Hogy ez menynyire így van, legyen szabad csak két ellentétes példára rámutatnom. Miut tűz és víz állanak egymással szemben korunk két szélsősége, a német tekintélyuralom, és a francia népfront kormányzata és mind a kettő kivétel nélkül a közvéleményre, a közvélemény elhatározására hivatkozva gyakorolja a maga hatalmát. Tízezer év óta, amióta szervezett emberi közösségek egyáltalán elképzelhetők, soha senki uralmat másként, mint a közvélemény .nevében, nem gyakorolt. Az az uralom, amelyet, a tényleges közvélemény nevében gyakorolnak, felemel,, nagy dolgok végrehajtására képesít egy nemzetet. Az önkéntes alávetés, ha a felettünk uralkodó uralmat önkéntesen elismerjük, lelkesedéssel csatlak ózunk hozzá, a legnagyobb eredmények elérésére képesíti a nemzetet. Ezzel szemben az az uralom, amely nem, őszinte közvéleményre támaszkodik, amelyet az alattvalók nem lelkesedésből szolgáinajk, hanem eltűrik, lealjásít. Az önkéntes alávetés felemel és megnemesít, az eltűrés lealjasít, lealjasítja azt, aki ilyen alapon uralmat gyakorol, de lealjasítja azt a népet is, amely hosszasan eltűr maga fölött egy ilyen, a. saját közvéleményével,, belső meggyőződésével ellentétes uralmat. T. Ház! A hazugságok szerves egységben állnak egymással. Egy hazugság százat szül és ha egy nemzet közéletében eltűr egy ilyen hazugságot és megtűr oly uralmat maga fölött, amely nem az ő közvéleményén alapul, amely nem a communis opinio-nak kifolyása, annak eredménye, hogy az a nemzet menthetetlenül lealjasul." Nem lehet szerepe a történelemben egy olyan társadalomnak, amelynek állama intézményesen hazug, intézményesen csalárd. Amikor mi itt választójogot alkotunk, majdnem azt mondhatnám, minden m & s szempont mellékes, a részletkérdések egészen elenyésznek fontosságukban, a mellett a nagy kérdés mellett, hogy milyen "szándék, milyen intenció vezet bennünket. Ha minket az a szándék vezetne itt, hogy olyan választójogot alkossunk, amelyen keresztül a ^közvéleményt meg lehet hamisítani, akkor mi aljasok volnánk, lealjasítanánk egész korunkat és lealjasítanánk egész nemzetünket. Nekünk tehát csak azzal a gondolattal szabad hozzányúlnunk ehhez a kérdéshez, hogy a választójog, amely kezünkből kikerül, ne a közvélemény szavának meghamisítására, hanem a közvélemény őszinte hangjának reprodukálására legyen alkalmas. '. ülése 1938 'március 23-án } szerdán. 311 Itt elsősorban nem is az anyagi jogi intézkedések a fontosak, hanem az eljárási rész. Miután pedig a mélyen t. belügyminiszter úr a bizottsági tárgyalás során a miniszterelnök úrral egyetemben hajlandó volt minden irányból jövő és minden olyan módosítást magáévá tenni, amely az eljárás tisztaságát és becsületességét volt hivatva szolgálni, azt hiszem, hogy relative ebben a tekintetben meglehetősen jó munkát végeztünk és az eljárási szabályok alkalmasak lesznek egy ilyen őszinte közvélemény napfényrehozására, a közvélemény őszinte hangjainak feltárására. Beszéltem arról, hogy a választójog instrumentum, eszköz a közvélemény elhatározásainak világossá tételére és eszköz a hatalom gyakorlására. Talán nem lesz érdektelen, ha beszélhetek arról is, hogy mi az a matéria, mi az a közeg, amelyben ezzel az instrumentummal a hatalom a maga hatalmi tevékenykedését gyakorolni akarja. Talán nem lesz érdektelen, ha beszélek a ma emberéről, arról a mai emberről, aki a maga társadalmában az állam; nak kereteit betölti, arról a mai emberről, aki a maga boldogulását ezen a javaslaton keresztül meg akarja találni. T. Ház! A mai Európát a tömegeknek a hatalomig való előrenyomulása jellemzi. Míg azelőtt — és éppen ez a demokrácia lényege — a tömeg megelégedett azzal, hogy egyik vagy másik politikai pártnak programmját magáévá tette és ezzel salvus conductust adott az illető pártnak, hogy fölötte uralkodjék és a sorsát intézze, addig ma azt látjuk, hogy Európa számos államában már az actio directa eszközével élve, a tömegek maguk veszik kezükbe a saját sorsuknak irányítását. Rendkívül érdekes kép az, amelyet a mai Európa felmutat. A történelmi életszínvonal felemelkedett. A mai átlagember körülbelül azon a magaslaton és azon a történelmi színvonalon él, amelyen két-háromszáz esztendővel f-zelőtt az arisztokrácia, a leggazdagabbak és a legjobbak éltek. íAz elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A mai középosztálynak életnívója, élettartama, ha az anyagi javakat és általában az összes körülményeket figyelembe veszem, olyan színvonal-emelkedést mutat, amely kétségtelenül azt jelzi, hogy az emberiség életszínvonala magasan a régebbi koroké fölé emelkedett. Együtt jár ez egy nagyon érdekes népszaporodási adatnak érvényesülésével is. Amíg Európa lakossága a hatodik századtól egészen 1800-ig nem emelkedett a 180 millió fölé, míg tehát tizenkét évszázad az Európában lakó emberek számát nem tudta 180 millió fölé emelni, addig 1800-tól 1914-ig Werner Sombart megállapítása szerint ez a szám 480 millióra emelkedett. Ez annyit jelent, hogy míg tizenkét évszázad alatt Euirópa lakossága nagyjában és egészében változatlan volt, addig 114 év, tehát egy század alatt majdnem megháromszorozódott. T. Ház! Most engedjük meg magunknak azt, hogy objektív bírálatot mondjunk a napjainkban sokat szidott liberalizmusról. A történelem tulajdonképpen egy nagy laborató;rium, ahol azzal kísérleteznek, hogy az emberi élet lehető legteljesebb kifejtésére vonatkozó eszközöket feltalálják. Tizenkét évszázadon keresztül nem tudtak az emberi élet kiteljesedésre vonatkozó olyan eszközt feltalálni, amely ezt az emberi életet megsokszorozta, felfokozta
