Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-285
Az országgyűlés képviselőházának töröltessék, A népiskolai tanítóképzés elnevezés ugyanis nem tökéletesen pontos fogalmazás, egyébként is a legújabb törvényhozási intézkedések folytán a tanító fogalom kizárólag csak a népiskolai tanítóra szorítkozik, teljesen elegendő tehát, ha a tanítóképzéssel kapcsolatosan nem határozzuk meg külön, hogy népiskolai tanítóképzésről van szó, hanem csak a »«'tanítóképzés« szót tesszük bele^ a címbe. Ellenkező esetben ez, mint fogalmazás, talán félreértéseikre adhat alkalmat. Javaslom tehát, hogy a törvényjavaslat címe következőkép hangozzék: »Törvényjavasláit a tanítóképzésről.« (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Pintér László képviselő úr. Piritér László: T. Ház! Előrebocsátom, hojgy a címet elfogadom. Köszönete ! met akarom kifejezni a kultuszminiszter úrnak ezúttal azért, hogy a javaslat vitáját bezáró beszédében a kisebbségi kérdésben ilyen nyílt, határozott és félreérthetetlen nyilatkozatot tett. (Taps a jobboldalon.) Le akarom szögezni, hogy csak ez lehet az egyedüli helyes, nemzeti magyar álláspont. A vita folyamán azért hangsúlyoztam az egységes nemzeti közfelfogás szükségességét, mert azok közé a kérdések közé, melyekben egységes közvéleményt kell teremteni, a kisebbségi kérdés is beletartozik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon?.) T. Ház! Vagy vannak a magyarnak reményei s vagy meg vagyunk győződve arról, hogy a Kárpátok medencéjében ennek az 1 országnak küldetése van és akkor a kisebbségi kérdésben a [miniszter úr álláspontját kell vallanunk, vagy valljuk be, hogy nincsenek, s iákkor maradjunk az erőszakos asszimiláció álláspontján. A kettő között • választani kell s minden magyar embernek fel kell (tennie a saját lelkében ezt a kérdést. A miniszter úr álláspontját, amelyben ő azt 'mondja, hogy az iskola nevelése körül meg kell hallgatni a szülők óhaját, elfogadom. Én ezt korrekt és kifogástalan álláspontnak tartom. Rámutattam azonban Klein Antal képviselőtársammal együtt arra, hogy a gyakorlat során bajok vannak, s éppen e miatt nem tudunk előrejutni a megoldást illetőleg. Éppen ezért arra kérem a miniszter 'ural, hogy ahol az éritekezletek mai formája nem hoz'za meg az eredményt, ne arra helyezze a hangsúlyt, hogy az . óhaj a szülők részéről értekezleteiken nyilvánuljon meg, hanem a hangsúly azon legyen, hogy maga az óhaj nyilatkozzék meg. Hogy milyen formában, az mellékes. A lényeg az, hogy szabadon, befolyástól^ mentesen nyilvánuljon meg a szülők óhaja és ha ez megnyilvánul és ha más formában is, de hitelt érdemlően eljut a miniszter úr elé, akkor azt méltóztassék elfogadni és ennek (alapján a kisebbségi iskolatípust ott, ahol arra a jog fennáll, keresztül vezettetni. A lényeg az: hogy a kisebbségei jogától az iskolához, szülői értekezlettel ne lehessen elütni. ^A miniszter határozott akarata a rendelet végrehajtására találja meg az utalt annak gyakorlati keresztülvitelére. Ha ennek ellenére is nem sikerülne az akció, a legszebb teórián is változtatni kell. Én csak azlt kívánom ebben a szent nemzeti esztendőben az' országniak, hogy ebben a kérdésben is a magyar közvélemény újuljon ímeg Szent István szellemében. A címet elfogadom. 285, ülése 1938 március 21-én, hétfőn. 271 Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnefk jelentem ki. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat méltóztatnak-e a törvényjavaslat eredeti címét elfogadni, szemben az előadó úr törlési indítványával? (Nem!) A Ház a törvényjavaslat címét az előadó úr törlési indítványával fogadta el. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa az 1—11. §-okat, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 12. §-t). Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A tanítóképző intézeteknél megállapított létszámba eddig sohasem számították he ugyanazon szerzetnek szerzetes növendékeit. Szeretném, ha ennek az eddigi szokásnak a fenntartására imód lenne és a miniszter úr meg tudná toldani ezt a 25-ös létszámot a szerzetesnövendékeknek azzal a számával, amelyet valamely szerzet a maga utánpótlására nevelni kíván. Erre vonatkozik az én tiszteletteljes módosításom, amelynek elfogadását kérem. Elnök: A miniszter úr kíván szólaniHóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Sajnálatomra nem járulhatok hozzá a módosításhoz, mert az ellen tótben áll a kialakult rendszerrel. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 12. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Petrovácz képviselő úr kiegészítő indítványával. (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház a 12. H eredeti szövegében fogadta el. Következik a 13- §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvasm a IX §-t). Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A 13. § határozza meg, hogy tanítóképző akadémia csak internátus sal kapcsolatban létesíthető és ebben az internátusban minden növendéknek benn kell laknia. Az internátuson kívül való lakásra tehát engedélyt adui nem lehet. Nem hiszem, hogy a miniszter úr ezt úgy értelmezné, — megint a szerzetes leányiskolákra gondolva — hogy a szerzetes-jelölteknek^ is ugyanabban az internátusban kell lakni ok, ahol a többi tanítónőjelölt lakik, hiszen a szerzetes növendékek előkészítése a szerzetesi pályára egészen más típusú, nagy lelki elmélyülést kívánó különleges nevelésben kell, hogy megnyilvánuljon. Kérem a miniszter urat, méltóztassék hozájárulni ahhoz, hogy a szerzetes növendékeknek ilyen akadémián való nevelése az internátuson kívül, illetve a szerzetesi internátusban való lakással történhessék meg, hogy a szerzetes növendékek ne legyenek kénytelenek a többi növendékekkel együtt lakni az internátusban, mert ez eltekintve az előbb mondottaktól, az ő számukra lehetetlen óra-, illetve napirendet jelentene. 39*
