Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

14" Az' országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án } csütörtökön. sával, a Faluszövetség' sikeres akciója foly­tán mindössze 2700 mezőgazdasági munkás ment ki külföldi munkára a magyar anya­nyelvű, vidékekről, ahol. nagy számiban voltak munkanélküli munkások, akik nem jutottak aratáshoz. Es én örülök annak is, hogy ezek a mezőgazdasági munkások — ahogyan a szá­mok mutatják — a hitelszövetkezeteken keresz­tül 1,200.000 pengő megtakarított pénzt juttat­tak haza családjaiknak, (Elénk tetszés a jobb­oldalon.) szóval fejenként közel 500 pengőt, mert ez nemcsak arra vall, hogy ott — amint meggyőződtünk róla — teljesen higiénikus el­látásiban, szociálpolitikaialg kifogástalan elbá­násban részesültek, sőt ;a német hatóságok val­lásgyakorlatuknak az ápolásában is segítsé­gükre voltak, hanem arra is mutat, hogy a mi mezőgazdasági munkásaink valóban gyarapod­tak is ezzel a keresettel. Ne méltóztassék azt az egyik oldalon sem sajnálni, hogy amikor ez a^ 2700^munkás hazahozta azt a 400—500 pengő­jét,, még arra is jutott neki, hogy ezen egy kis hitelszövetkezeti kölcsönnel egy vagy két ka­tasztrális hóid földet is vegyen, mert ezzel csak emelekedik a mezőgazdasági munkásság élet­színvonala. Kétségtelen az, hogy miután ott kint so­kat tapasztaltak, idehaza is emelkedni fognak az"• igényeik, azonban meg kell állapítanom, hogy mi nem tartunk ott, ahol Németország, amely mezőgazdasági tekintetben import­ország, ahol a klimatikus viszonyok is kedve­zőbbek, ahol az ipari városokba tódul a mun­kásság és a mezőgazdaságban munkáshiány van; Magyarország sokkal nehezebb körülmé­nyek között gazdálkodik, a magyar mezőgaz­daságnak sokkal nehezebb a megélhetése, de még egyszer hangsúlyozni akarom, hogy ami­kor én a magyar mezőgazdasági munkásság életszínvonalának az emelését hangoztatom, akkor előfeltételként aláhúzom és nem tudom eléggé nyomatékosan hangoztatni azt. hogy a mi mezőgazdaságunkat és gazdaságainkat kell abba a helyzetbe hozni, hogy több jöve­delemből többet juttassanak a magyar mező­gazdasági munkásságnak. (Gr. Festetics Do­monkos: Nagyon helyes!) -Azzal tisztában kell lennünk, hogy egyet­len szociálpolitikai törvényjavaslattal nem le­het elintézni a mezőgazdasági munkásság sor­sát. A magyar mezőgazdasági munkásság, a földmívelőnép sorsát nemcsak szociálpoliti­kai alkotásokkal kell javítani, hanem a gazdaságpolitikai, birtokpolitikai és hi­telpolitikai intézkedések egész sorozatával is. Én azért fogadom örömmel a föld­mívelésügyi miniszter úrnak ezt a kez­deményezését is, mert egész gesztió­jában azt látom, hogy mind a birtokpolitiká­val, mind a szövetkezeti politikával, mind a gazdaságpolitikával arra törekszik, hogy a falun-a kiegyenlítődés megtörténjék, hogy a magyar falu felemeltessék. Rámutatok arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ennek a gyümölcsöző agrárpolitikának az útját követi ezzel a torvényjavaslattal is, mert hiszen nem­csak- >a járadékokkal iparkodik szolgálni a ma­gyar agrárszociálpolitikát, hanem más oldal­ról a járulékokból befolyó tőkék kihelyezésé­nél is nagy súlyt helyez arra, hogy azok mind a magyar mezőgazdaságnak használjanak. A miniszterelnök úr egyrészt az öregségi bizto­sítási pénzek, másrészt az átmenetileg kezel­hető pénzek felhasználásával egy újabb szo­ciálpolitikai kezdeményezésre törekszik. Amint a bizottsági tárgyaláson örömmel hallottam, — és szeretném' ezt (aláhúzni — a miniszter­elnök úr nemcsak az agrár öregségi biztosítás intézményét iparkodik megkezdeni, hanem a másik oldalon egy másik nagyvonalú szociál­politikába kezd bele, amikor az öregségi ala­pok kihelyezésével a mezőgazdasági munkás­házak, cselédlakások építésére nyújt segítsé­get a gazdáknak. (Helyeslés jobbfelől.) A me­zőgazdasági biztosításból befolyó tőkék a falu­ból erednek, ezek minden fillérjének a faluba is kell visszajutniuk. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Amikor az Országos Társadalombiztosító Intézet tőkéjéről volt szó, akkor azzal az indo­kolással, hogy az ipart a nagyobb bankok, a nagyobb pénzintézetek finanszírozzák, az^ Ösz­szegyűlt tőkéknek betéti gyümölcsözitetését a bankokra bízták. A magyar falu népe, ia ma­gyar földülívelő nép az egyenlő elbánás elve alapján áll, amikor arra kéri a kormányt, hogy eme indokolás iá-lapján viszont a magyar mezőgazdasági biztosításból befolyó pénzeket elsősorban a falusi hitelszövetikezieték útján hozza forgalomba, (Elénk éljenzés és taps jobb­felől.) amint erre már Teleki Mihály gróf, Her­telendy Miklós, Flandorffer Ignác és több kép­viselőtársaink nagyon helyesen rámutattak., Ez nem a.falusi hitelszövetkezetek, hanem a falu kérdése. A falu sorsán, a falu népén tükröző­dik vissza a bétszűkesztendő minden nyomorú­sága. Aki a faluban jár, látja, hogy annak kultúrája, gazdasági élete, szociális helyzete elmaradott. (Ügy van! Ügy van!) Ne méltóz­tassanak megállani annál az intézkedésnél, hogy a főváros most már nem fogja ialkalmazni a faluról feljövő fiatalságot, — aminek indo­kát részben magam is elismerem — de mielőtt ezt tenné az ország fővárosa, gondoskodnunk kell arról, hogy a falu élete, a faluban a gazda­sági élet fokozatosan emelkedjék addig a szin­tig, amelyen a városokban van. A falu fiatal­sága a városokba törekszik s ez az exode rural, amely már Károlyi Sándor gróf megindulása idején a magyar közélet nagy veszedelme volt, még ma is tart, a faluból menekül a fiatalság, mert kenyeret akar keresni; -menekül a falu la­kossága, mert szebb életet akar látni, mivel azt hiszi, hogy a városokban, ahol villanyfény és kultúra van, — de ahol a gyárkéményekből kijövő füst nemcsak a falakat, hanem sokszor a lelkeket is bekurmozza — sokkal szebb életet talál. Nekünk tehát a falusi életet szebbé és jobbá kell tennünk. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban elsősorban arra kérem a földmívelésügyi^ mi­niszter urat, méltóztassék lehetőséget nyújtani arra, hogy a falu épülhessen, szépülhessen és kultúrájának, gazdasági és szociális életének színvonala emelkedjék. Lehetőséget kell nyúj­tani arra., hogy a falun a módosabb polgárok, de a legkisebbek is f— az utóbbinak bizonyos állami segítséggel a falusi kislakásépítő aikció folytatása révén, a többiek pedig állami segít­ség nélkül, minden állami akció nélkül — mó­: dot nyerjenek arra, hogy házaikat tatarozzák, az új fiatal családok pedig új gazdaportákat emelhessenek, továbbá, hogy a birtokpolitika terén megállás ne legyen. Most, amikor a nagy­birtokok egész sora kerül piacra, vigyázni kell arra, nehogy apró vidéki bankok, megbízhatat­lan ügynökök kis váltók ölcsönökkel menjenek

Next

/
Thumbnails
Contents