Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

10 Az országgyűlés, képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. úgyis a legszomorúbb életszínvonalon tengetik életüket. : Mindezeknek a problémáknak tisztességes és becsületes megoldására annál is inkább szüksége van a nemzetnek, mert ezek megoldása alkalmas arra, hogy az országban felburjánzott szélsőségek munkáját megakadályozhassuk. Sajnos, a politikai lázítás éppen ennél a szegény társadalmi rétegnél érezteti legjobban hatását. A nincstelenség, a munkátlanság, a munkásról való hiányos gondoskodás, a betegségi és öregségi biztosítás hiánya ugyanis talajt ad ezeknek az agitációknak s alkalmas arra, hogy az ország alapjait felfordítsák és ezer éve becsülettel szolgált és bevált alkotmányunkat és nemzeti politikánkat megszüntesse. Az egyedüli út, amelyen ez ellen el tu

1 dunk járni—és ezzel az izgatással kemény akarattal meg tudunk küzdeni, amellyel ennek az agitációnak létjogosultságát meg tudjuk szüntetni,—csak az lehet, hogy szociális téren megsegítjük ezt a társadalmi réteget, begy á nemzet kebelén belül biztosítani tudja megélhetését, hogy újból a nemzetihez tartozónak érezze magát. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk ezt a törvényjavaslatot, amely ezt lehetővé teszi. Eá kell azonban térnem a nemzetnek egy másik problémájára, ez pedig a mi katonai gyengeségünk. Amikor az egész világ állig fel van fegyverezve, — mind közvetlen szomszédságunkban, mind pedig távolabb is — akár elismerik katonai egyenjogúságunkat, akár nem, szerény véleményem szerint fel kell fegyverkeznünk, mert nem nézhetjük tétlenül azokat a célkitűzéseket, sem a nagy nemzetek, sem a kisebb nemzetek részéről, amelyek ellenünk fordulva s gyengeségünket kihasználva, esetleg nemzetünk létét is aláássák. Szükségesnek tartjuk tehát, — és tartom magam is — hogy katonai és fegyverkezési célokra a legrövidebb időn belül előteremtsük a teljes felfegyverkezéshez szükséges összeget. Hiába adunk azonban fegyvert a katonák kezébe és hiába igyekszünk hadseregünket teljesen felszerelni, ha nem oldjuk meg egyúttal szociális problémáinkat is és nem tudjuk biztosítani a hadbavonultak családjainaik megélhetését. (Ügy van! Ügy van!) Ebből a szempontból is fontosnak tartom ezt a javaslatot és arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat s a kormány minden egyes tagját, hogy ezen a téren a legmesszebbmenő áldozatoktól se riadjanak vissza, mert hiszen csak úgy tudunk majd a jövőben boldogulni, ha az új politikai irányzatokból átvesszük és megvalósítjuk azt, ami azokban jó. Ismételten arra kérem a miniszterelnök urat, hogy ilyen és hasonló javaslatokkal méltóztassék a képviselőház elé jönni, hogy ezeket az évtizedek óta elhanyagolt kérdéseket, ha lassan is, de kellő eréllyel és fokozatosan meg tudjuk oldani. A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Schandl Károly képviselő úr. Schandl Károly: T. Ház! Amikor a vita harmadik hetében felszólalok, én is csak a legnagyobb elismeréssel nyilatlkozihatom a magyar képviselőháznak arról a megértéséről, amellyel ezt a fontos^ kérdést tárgyalja. Ha van ma a magyar közéletben, a magyar gazdasági, politikai és szociális életben probléma, amely meg-. érdemli a nemzet közfigyelmét és elsősorban a törvényhozás érdeklődését, úgy ennek a széles nép rétegnek, ezeknek a legkisebb, dolgos mar gyár embernek gondjaival kell foglalkozni. Ezeket a kérdésieket nem egy törvényjavaslattal, hanem a törvényjavaslatok egész sorozatával kell megoldani. (Helyeslés. — Rajniss Ferenc: Erről van szó! — Farkas István: Már régen kellett volna!) A vita során felmerült az a nagyon helyes gondolat, hogy érdemes lenne a magyar parlamentnek királyi bizottságokat kiküldeni^ az ilyen prohlémák tanulmányozására. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes.) Amikor ezt elfogadom, rá kell mutatnom arra is, hogy a földmlyeliésügyi miniszter úr csak a*legutóbb alakította meg az Országos Mezőgazdasági Szociálpolitikai Tanácsot, amelynek éppen az a feladata, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság életszínvonalának emelésével foglalkozzék (Farkas István: Nem csinál semmit a tanács!) és addig ne fejezze be munkáját, amíg az egész vonalon •nem juttat a megoldás stádiumába mindenegyes olyan kérdést, számolva a 'gazdasági?, a pénzügyi, a politikai és az egyéb lehetőségekkel. T. Ház! A mezőgazdasági munkásság problémája számos oknál fogva mind nagyobb erővel lép előtérbe. A magyar föld az alapja ; a nemzet létének, de a magyar földdel együtt-a, föld népe biztosítja ennek az országnak ai jövőjét. Az elhangzott felszólalások s így az előttem felszólalt képviselő úr beszédje is azt mutatják, hogy lényegében a magyar képviselőház pártjai között nincs különbség abban a tekintetben, hogy ehhez a kérdéshez politikamentesen, szeretettel, tárgyilagosan és úgy kell hozzányúlni, hogyannak üdvös hatása legyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szent a haza földje, amelynek majdnem minden barázdáját az ősök vére áztatta, de még beesés ebb és a nemzetnék még féltőbb gonddal őrzött kincse a föld népe, amely verejtékével öntözi, munkálja és ha kell, védi a haza (földjét. A keresztény népies agrárpolitikának íőkövetelménye és alaptörvénye, az, hogy a föld minél több embernek minél kedvezőbb helyzetet biztosítson. (Farkas 1st-; ván: A föld azé, aki megmunkálja,! Ez volna a helyes állapot! — Propper Sándor: Azé kellene, hogy legyen!) Ehhez kell igazodnia a birtokpolitikának és az egész szociálpolitikának. Azért jelentkeznek most olyan. nagy erővel az agrárpolitika kérdései, mert a népszaporodási statisztika azt mutatja, ^hogy a helyes birtokpolitika ellenére az önálló birtokkal rendelkező löldmívesek mellett mind nagyobb lesz a földnélküli földmunkások arányszáma, akiknek az igényeit nem lehet egy törvényjavaslattal megoldani, sőt a birtokpolitika keretében egyáltalában nem lehet megtoldani, egyszerűen azért, mert nincs elegendő föld és a föld nem szaporodik. T. Ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat sem vindikálja azt, hogy a földmunkásság kérdését teljes egészében megoldia, (Farkas István: Semmit sem old meg.) sőt az indokolásból kitűnik, hogy még azt sem vindikálja, hogy a földmunkásság öregségi biztosítását egészen megoldja, hanem csak a probléma egy részét oldja meg azzal, hogy (Pronper Sándor: Végre igazat hallunk! — Farkas István: Nesze semmi, fogd meg jól!) az öregséggel járó gondokat iparkodik csökk/enteni. (Farkas István: 65 év után havi 5 pengő!) T. Képviselőház! A törvényjavaslat a falu ; legikisebb emberéinek, a föld legszegényebb'