Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. arra, hogy fentről túlságosan egyenrangúnak és úriembernek tartsanak bennüiket, ha ez az értékelés nem jelentené egyúttal a munka anyagi értékelését is, — és itt van az ugrópontja a kérdésnek. Társadalmunk ugyanis még nem dobta ki magából az úr és rabszolgaértékelést. E szerint úr az, aki nem szennyezi be^ kezét fizikai munkával (Hertelendy Miklós: Végeztem már fizikai munkát, még sem szenynyeztem be a kezemet!) és szolga az, aki kénytelen-kelletlen — ezt a munkát el kell hogy vállalja. (Hertelendy Miklós: Furcsa megállapítások ezek!) Ez nem is multszázadbeli, hanem sokkal régebbi felfogás. Elnök: Képviselőtársunkat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék az ilyen megállapításoktól, tmert különben kénytelen volnék rendreutasítani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nem a saját felfogását juttatta kifejezésre!) Ha a képviselő úr helyesli ezeket a meg állapításokat, akkor a képviselő urat is rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Azért mégis úgy van! így értelmezték!) Kéthly Anna: Nekem semmiféle kifogá

: som nem volna az ellen, hogy a társadalmi } felfogás a közfelfogás kétfelé választja az or; szagot, ha ez nem jelentkeznék a munka anyagi értékelésénél is és nem jelentené azt, hogy a munkás, a dolgozó, fizikai munkás nem kapja meg munkájának még azt az ellenszolgáltatását sem, amelyből hozzávetőleg tisztességes, emberi életet tudna élni. (Hertelendy Miklós: Ez is helytelen megállapítás!) A képviselő úr, úgy látszik, még nem volt textilgyárban, ahol... (Hertelendy Miklós: Tisztában vagyok vele! Ismerem az órabéreket és a különböző viszonyokat és ismerem a gazdasági helyzetet is... — Zaj a jobbközépen és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: És természetesnek tartja, ugye, hogy nyolc pengőért dolgozzanak egy héten? — Zaj half elől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Farkas István: Az volna az a bizonyos magyar nemzeti politika, hogy a külföldi tőke itt kizsákmányol? — Hertelendy Miklós: Nem maguk fogják csinálni a magyar nemzeti politikát! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat mind a két oldalon, Hertelendy Miklós képviselő urat éppúgy, mint Farkas István képviselő urat, méltóztassanak csendben maradni és lehetővé tenni, hogy képviselőtársunk, akit a szó illet, elmondhassa beszédét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ez a javaslat most azt célozza, hogy a művelt középosztályt átterelje az eddig megvetett gazdasági pályákra, azokra a gazdasági pályákra, amelyek eddig tulajdonképpen a Senkiföldje voltak, amelyeket mindenki elfoglalhatott és amelyeken mindenki dolgozhatott, aki ide akart jönni. Csak az a. baj, hogy ez az intézkedés is egy kissé későn jön, akkor, amikor a kormányintézkedések már teljesen lekaszálták a magángazdaságot, megölték a magángazdaság tevékenységét, a nélkül, hogy kollektív gazdaságot tudtak volna f teremteni s a jelentkező feleslegek elhelyezésére most mégis az ezek felé a lenézett pályák felé való irányulást prédikálják. De a javaslat is — ahogy már az előbb mondottam — csak a vezetés kiváltságát akarja szolgálni, aminek a szülőoka nem pedagógiai természetű, nem átnevelés olyan új feladatokra, amelyek mindenkire várnak ezekben az időkben, nem tudomásuladása és tudomásul vétetése annak a ténynek, hogy a gazülése 1938 március 16-án, szerdán. 173 dasági pályákon a tehetségesebb versenytárstól nem óv meg senkit az összeköttetés és a szigorú rangsor, nem az oktatás módszereinek és a nevelés szellemének megváltoztatása egy ,új közszellem és közfelfogás kialakítására, ha' nem a javaslat íme beáll bizonyítgatni azt» hogy: lássátok, mégis csak úri pálya a gazdasági pálya is, úri pálya a gép mellé, a pult ; ] inellé és az eke mellé állani, mert érettségi; bizonyítványt adunk nektek hozzá. Ezek azok a társadalompolitikai szempontok, amelyek a javaslatot életrehívták. A törvényjavaslat tehát eszerint meg fogja állítani az állástalan diplomások rohamát, azokét az állástalan diplomásokét, akikről olyan sajnálatai állapítja meg az indokolás, hogy éppen azért, mert kenyérhez nem jutottak, részben, romboló eszmékre inklinálnak, romboló eszmék iránit válnak; hajlamosokká. Ez a javaslat most elveszi tőlük ezt a jogcímet, hogy az állami eltartásra hivatkozhassanak azért, mert egyetemet végeztek, nem engedi őket az egyetemre, ezt iá jogcímet egy szűkebb körre, egy .szűkebb társaságra fogja korlátozni, a többinek pedig azután fájdalomdíjként megiadja az érettségi bizonyítványt — a művelt középosztályhoz való tartozás elismerő okleveleként. Egy új és radikális leckét kellene megtanulnia ennek a gazdasági válságba jutott középosztálynak, radikális átképzésre volna szükség és ehelyett az egész indokolás és maga a törvényjavaslat szelleme tápot ad annak a közfelfogásnak, annak a közszellemnek, amely eddig élt ebben az osztályban, azért, hogy megmaradhasson eddigi álmainak mámorában. De nem gondoljáke azok, akik ezt a javaslatot megcsinálták, hogy ilyen szellemmel, ezzel az egész átalakítással nem tesznek egyebet, amint hogy megengedik és lehetővé teszik, hogy ez a szavakban odaátról is kifogásolt közszellem ebben a keretbe is egy új hivatalnoktenyésztő lényeget önt bele? (Krompaszky Miksa: Éppen ellenkező az egész javaslat szelleme!) Hogy ez mennyire igaz, arra nézve Petrovácz képviselő úrra hivatkozom, aki a bizottságban beszélt az ipari középiskolákról és hivatkozom az ő módosításainak egyikére, amellyel a 42. §-hoz azt indítványozza, hogy csak azt vehessék fel, aki legalább egyévi szakmába vágó előgyakorlattal jelentkezik felvételi vizsgálatra. Ez is hiányzik ebből a javaslatból, tehát ez is bizonyítéka annak, hogy nem új szellemet akarnak, hanem egészen egyszerűen a vezetésre hivatottság címe alatt egy új hivatalnoktenyésztő lényeget teremtenek. Ennek a javaslatnak ía célzata én szerintem az, hogy a művelt középosztály feleslege kikerüljön abból a esukamentes halastóból, amelyet az egyetemi végzettség jelentett eddig, — ebben a pillanatban nem jelenti, de sokáig jelentette — de ugyanakkor vigyáznak rá, hogy a védővámokhoz hasonlóan körülvegyék ezt a többletet különféle biztosítékokkal, védett területeken és védett vizekben éljenek gazdasági vonatkozásban is. A gyakorlati pálya, hiába, nem olyan finom foglalkozás, mint a kötött pályák. Emlékszem rá, Ferenc Józsefről olvastam egyszer egy róla szóló emlékiratban, hogy mem akarta kinevezni az udvari orvosát valóságos belső titkos tanácsossá, mert egy olyan ember, akinek (más ember bélműködésére kell vigyáznia, nem lehet úriember. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azóta haladtunk, de azért arról, hogy egy fizikai munkást olyan tisztelet vegyen körül, mint akár egy miniszteri díjno-