Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-281

160 Az országgyűlés képviselőházának 28 akkor középiskoláinkat vagy legalább is azoknak túlnyomó részét úgy kell megreformál nunk, hogy ennek a feladatnak: az életre való nevelésnek és tanításnak kellő módon meg is tudjanak felelni • T. Ház! Sajnos, a világháború elvesztése után kicsiny nép lettünk. Számban megfogyva és anyagiakban leromolva nagy és nehéz feladatok állanak előttünk, amikor a körülöttünk dúló viharokban nemcsak ennek a nemzetnek a fennmaradását kell biztosítani!dk, hanem harcolnunk keli egy igazságos és elkerülhetetlen revízióért is. Számbeli kicsinységünket és^ anyagi gyengeségünket azonban még^ lehet és kell is pótolni az ész kiművelésével és a tudás fegyvereivel. Különösen a színmagyar faj tudása és felkészültsége szorul pótlásra, hogy az a gazdasági élet különböző ágaiban is fel tudja venni a versenyt. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogv különösen a gazdasági pályák azok. amelyekre a multb'in nem tudtunk megfelelő nemzedéket nevelni és ha megfigyeljük, hogy a jól jövedelmező foglalkozási ágaknak tekintélyes részébe, amelyekben ma nem magyarok vannak elhelyezkedve, miért nem tudunk magyar embereket ültetni, egész bizonyos, hogy ennek oka az, hogy ezek a múltban nem tudtak megfelelő ismereteket elsajátítani és így ezeket az életpályákat nem tudták megfelelő módon betölteni. (Mózes Sándor: Derogált az ipar és kereskedelem!) Az én elgondolásom az, akármilyen hihetetlennek látszik is ma, a gazdaságtörténelem tanulságaiból is azt a konzekvenciát lehet levonni, hogy el fog jönni az az idő, amikor a gazdasági élet szerkezete nemzetközi viszonylatban is meg fog változni, amikor meg fog szűnni a mai állapot, hogy tudniillik az állam^ egyéneknek és társaságoknak a támogatására siet és a mai módon iparkodik őket védeni és akkor a szabadversenyben az fog felül maradni, aki megfelelő felkészültséggel rendelkezik, akinek a legnagyobb a tudása. (Mózes Sándor: Ügy van!) T. Ház! A törvényjavaslat intencióival teljes egészében egyetértek és készséggel támogatok éppen ezért minden olyan törekvést, amely a fennálló helytelen állapotok megszüntetését, illetve azok megjavítását tűzte ki céljául. A gyakorlati irányú középiskolák megteremtése kétségkívül helyes gondolat, bár kétségeim vannak a tekintetben, hogy a törvényjavaslat az indokolásban lefektetett gon dola tokai terveket és célokat a gyakorlati életben kellő mértékben me^ fogja-e tudni valósítani. Minden azon fordul meg, hogyan lesznek tartalommal kitöltve a jelen törvényjavaslatba felállított keretek. T. Képviselőház! Ha most az előttünk fekvő törvényjavaslatok által felállított különféle új iskolatípusokat teszem vizsgálat tárgvává. akkor azt hiszem ezek közül a tanítóképző-akadémiák fognak feladatuknak a gyakorlati élet követelményemé^ a legjobban megfelel ni. Ennek a megállapításomnak ellenére azonban kétségtelennek tartom azt, hogy az az elgondolás, amely az akadémiát, mint külön álló szervet a négyéves líceum fölé helyezi, a tanítóképzés Programm iá ban és tananyag szerves elosztásában zökkenőket fog okozni. A múltban ugyanis az volt a helyzet, hogy a tanítójelöltnek a négy gimnázium, il M ve a négy polgári után csak az ötéves tanítóképző tanfolyamot kellett elvégeznie, ezután a törvényi avaslat után azonban az illetó. ülése 19S8 március ll-én, pénteken. nek már három helyen kell iskoláit végeznie, így tanulmányai három részre tagozódnak szét. Ez a^ körülmény talán bizonyos mértékben a tanítóképzés kárára fog szolgálni. A gimnáziumok jó eredményeiket. — de talán helyesebben fejezem ki magam, ha ezt mondom — mélyebb és tartósabb hatásukat éppen azáltal érték el, hogy nyolc esztendőn keresztül kezükben tudták tartani a tanulókat, s a gimnáziumoknak ez az előnyös helyzete a gyakorlati irányú középiskolák megalakítása és életbeléptetése után is kétségkívül megmarad. T. Ház! Ami most a gyakorlati irányú líceumokat illeti, azt hiszem, nem vagyok pesszimista, ha azt mondom, hogy ezeknek száma előreláthatólag nem igen fogja meghaladni a jelenleg fennálló és működő tanítóképzőintézetek számát. Attól félek, hogy a gimnáziumok még párhuzamos osztályaikat sem fogják átalakítani ilyen gyakorlati irányú középiskolákká, mert a magyar társadalom csökönyösen ragaszkodik a gimnáziumokhoz és gyermekeit szívesebben járatja a gimnáziumokba, mint más, talán a gyermekek jövője szempontjából is helyesebb és hasznosabb iskolatípusokba. Ennek a körülménynek az okát — azonkívül, hogy^ a gimnáziumok minden egyetemre képesítő bizonyítványt adtak ki — főleg* abban látom, hogy a társadalomban helytelen felfogás uralkodik a gimnáziumokat illetőleg, amennyiben az a balhiedelem alakult ki, hogy a gimnázium egy magasabbrendű iskola, mint a többi középiskola és azt tartják, hogy a gimnáziumi érettségi bizonyítvány sokkal többet jelent, mint egy más iskola érettségi bizonyítványa. Ettől a helytelen elgondolástól nem tudom, hogy a jelenleg létesítendő gyakorlati középiskolák megalkotásával is el fogunk-e térni, pedig ettől a helytelen és alaptalan elgondolásból azután sok téves és nemzeti szempontból egyenesen káros következtetés vonódott le. Kialakult például a múltban a felsőkereskedelmi iskolákkal szemben, amelyeket ezután kereskedelmi közéniskoláknak fognak nevezni, az a helytelen felfogás, hogy ott kevesebbet kell tanulni és hogy az kisebb és felületesebb műveltséget ad- Ennek azután egészen természetesen az volt a következménye, hogy ezekbe a felsőkereskedelmi iskolákba rendesen csak gyengébb ké/pességű tanulók mentek, akik a gimnáziumok nehézségeivel nem tudtak megbirkózni, amikor a szülők kénytelenek voltak beletörődni abba, hogy gyermekeik gyengébb képessége miatt nekik meg kell elégedniök az ilyen kisebb minősítésű kereskedelmi érettségi bizonyítvánnyal is. A szülőknek, de az odakerül» gyermekeknek is sokszor nagyon keserves csalódások árán kellett azután meggyőződni ök arról a helytelen felfogásról, amelv őket odavitte, mert hiszen a felsőkereskedelmi iskola, akárhányszor sokkal súlyosabb feladatok elé állítja bizonyos ismeretek megtanulásánál azt az ifjút, és nagyobb igényekkel^ lén fel velük szemben, mint a gimnázium és ott kellett megtanulná ok, hogy a kereskedelmi iskola a végzendő anyag nagyságát és anyagát tekintve, nem menedékhely a gyengeképességű tanítók számára. Félő. hogy ez a helytelen felfogás a líceumokkal szemben is fenn fog maradni, pedig elsőrendű nemzeti érdek volna, hogv ennen az ifjúság legiobbiai már kicsiny koruktól kezdve szaktudományokkal foglalkoznak, il ven gazdasági ismereteket tanuljanak, sajátítsanak el,