Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1928 március 9-én, szerdán. kölyből való pálinkafőzést és nem engedik meg az alföldi magyarnak, hogy megmaradt borseprőjéből pálinkát főzzön. (Mocsáry Dániel: Ezt ki proponálta? — Zaí.) Ez az egyezmény létrejött a pénzügyminiszter úr előtt annak ellenére, hogy a borérdekeltségnek az volt a kívánsága, hogy sokkal nagyobb mennyiségű borból főzzenek ki szeszt, annak ellenére, hogy a borérdekeltség tiltakozott a borseprőből és törkölyből való szeszkifőzés eltiltása ellen, annak ellenére, hogy a borérdekeltség mindent elkövetett, hogy ez a kérdés szebben és jobban oldassák meg a borősgazdák szempontjából. Érdekesebb volt azonban a szesztörvényjavaslat történetének a másik része. A pénzügyminiszter úr- igyekezett közös nevezőre hozni a mezőgazdasági és az ipari szeszérdekeltséget. Ez nagyon helyes lett volna. (Meizler Károly: Összeveszett a két szesz!) A helyzet az volt, hogy a pénzügyminiszter úr törvényjavaslatában úgy kontemplálta a dolgot, hogy 10% legyen a differencia az „ipar által kifőzött és a mezőgazdaság által kifőzött szesz átvételi ára között. A pénzügyminiszter úr úgy kontemplálta, hogy a keret a két érdekeltség között 75 :25 arányban osztassák meg, a mező; gazdasági szeszérdekeltség javára. Most mi történt? A két érdekeltség, amelynek képviselői a szeszértékesítő szövetkezet igazgatóságában és végrehajtóbizottságában ülnek, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr 10%-os differenciát kívánt a szeszátvételi árakban kreálni és a mezőgazdasági szeszérdekeltséget képviselő urak nem is kértek 10%-ot, hanem csak, 7%-ot, végül 6%-ban állapodtak meg, továbbá annak ellenére, hogy a miniszter hajlandó volt arra, hogy 75 és 25%-ban állapítsák meg a keretet, a mezőgazdasági szeszérdekeltség hozzájárult ahhoz, hogy 70 és 30%-ban állapítsák meg a keretet és ezzel lemondott a mezőgazdasági szeszérdekeltség terhére f évi 18.000 abszolút hektoliterfok szesz kifőzéséről. (Rajniss Ferenc: Van még nagylelkűség!) Erre megkapta azután a választ az a társaság, amely az ipari, szeszérdekeltséggel a miniszter előtt kiegyezett, mert amikor a mezőgazdasági szeszérdekeltségi egyesület elé vitték ezt a kérdést jóváhagyás végett, akkor az egyesülejt a legnagyobb ellentmondások közepette elutasította a vezetői által kötött egyezséget, anélkül, hogy a mezőgazdasági szeszérdekeltség tárgyaló vezetői kötelességüknek tartották volna, hogy megbízatásukról, a szeszérdekeltségben s a szeszértékesítő szövetkezetben elfoglalt és busásan díjazott állásaikról lemondjanak. (Felkiáltások balfelöl: Kik azok? — Mocsáry Dániel: Talán ez volt az ok!) T. Ház! Úgy látom, — most már hajlandó vagyok elhinni — hogy az egész egyezkedés az ipari szeszérdekeltség részéről és a mezőgazdasági szeszérdekeltség részéről a tárgyaláson résztvett urak közül némelyeknek csak alkalom volt arra. hogy a törvényjavaslat beterjesztését továbbra is kitolják, hogy a pénzügyminiszter részére lehetetlenné tegyék a törvényjavaslat beterjesztését, csak alkalom volt arra, hogy a szeszértékesítő szövetkezetben helyet foglaló mezőgazdasági és szeszipari vezetők továbbra is meg- tudják tartani busás jövedelmekkel járó pozíciójukat. (Jurcsek Béla: Amely majd megszűnik, ha monopólium lesz! — Alföldy Béla: Milliókat százezrek kár ara. ) Igen t. Ház! Helyesnek tartanám, ha megszűnnék a magyarországi szeszértékesítő ' szövetkezet és n magyar áüam bonyolítaná le az értékesítést. (Felkiáltások jobbfelol: Éljen a monopólium! — Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) A miniszterelnök úr győri beszédében a gazdasági kérdéseket összefüggésbe hozta a zsidókérdéssel. Távol legyen tőlem minden antiszemitizmus, de ha a miniszterelnök úrnak szabad volt győri nagy beszédében ezt a ké* dést nyíltan tárgyalni, legyen szabad ezt n>> kern is megtennem. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Megvizsgáltam a szeszértékesítő szövetkezetet és azt láttam, hogy ott csak Öt keresztény alkalmazott van, de ezek is alsóbbrendű állásban vannak alkalmazva. Azt láttam továbbá, hogy a szövetkezetnél legalább öt olyan igazgató és vezérigazgató van. akinél« havonként 3000 pengőnél nagyobb jövedelme van. (Gr. Festetics Domonkos: Mikor szivárogtak be?) Megállapítható az, hogy a szeszértékesítő szövetkezet a nyugdíjegyesületének olyan fényes palotát építtetett és olyan tőkék kel rendelkezik, hogy ha az az állami ajándék, melyet az ipari szesz és ezen keresztül a szeszérdekeltség 1921-ben kapott meg is szűnik, a tisztviselőknek nem lehet gondjuk arra. hogy megfelelően megélhessenek. (Meizler Károly: A kisgazda pedig tönkremegy! — Jurcsek Béla: Ez az antiszemita izgatás!) Azt hallom, hogy az igazgatósági ülésekben arról tárgyainaik a szeszipari érdekeltségeknél, hogy amennyiben állami monopóliumot vezet be a kormány, ha ilyen törvényjavaslatot fognak beterjeszteni, akkor majd nem bocsátanak vagonokat rendelkezésre a szesz szállítására. (Zajos felkiáltások: Hallatlan! — Meizler Károly: Fenyegetik az államot!) Ha ez igaz, akikor, ha szabad ezeresztendős vagyonokat igénybe venni a föld népe javára, (Ügy van! Ügy van!) ki fogja gátolni és szabad-e gátolni, (Alföldy Béla: Azért van ökle az államhatalomnak!) hogy amennyiben a mezőgazdaságnak és a borgazdaságnak szüksége van arra, hogy vagonok álljanak rendelkezésre; ezeket a vagónotkat ne onnan vegyék el, ellenérték mellett ahol ezek a vagonok rendelkezésre állanak. (Élénk helyeslés.) Amikor ilyen hangot hallok, én fontosabbnak tartom elnémítani az ilyen hangokat, fontosabbnak tartom az állam szempontiából nemcsaik ezen a téren, hanem más téren is olyan gazdasági politikát inaugurálni és bevezetni, amely ilyen hangok elhangoztatására alkalmat nem ad. (Élénk helyeslés és taps.) Elsősorban ezeket a kérdéseket kell lebonyolítania és megoldania a kormányzatnak (Úgy van! Ügy van!) és csak azután kezdjük a Szálasiakat letartóztatni. (Élénk helyeslés és taps a, jobboldalon.) Mert ha demagógia az. * amit Szálasi csinál, még inkább demagógia és demagógiának tápanyaga az, amikor azt látjuk, hogy^ a kormányzat tehetetlen valakivel szemben és nem látjuk, hogy kivel szemben. (Úgy van! Ügy van!) Ebben a Házban mindenki kívánja és követeli és nem tudjuk ki akadályozza, nem látjuk, mi az oka annak. hogy ez a javaslat nem lett törvény. (Kakovszky Tibor: Ez a láthatatlan front! — Andaházi-Kasnya Béla: Mindenkit lepénzelnek! — Mojzes János: Láthatatlan kezek, láthatatlan zsebek! — Zaj. — Elnök csenget.) Kérek 15 perc meghosszabbítást. (Zajos fellúál+fUok: Mepndjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Petro Kálmán: Legyen szabad rátérnem ezzel kapcsolatban arra, (Halljuk! Halljuk!