Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1938 március 9-én, szerdán. szonyok között igen nehéz. Itt egy olyan fontos probléma megoldásáról van szó, amelyet a mai nehéz, körülmények között is egy nagy vidék konszolidációjának és termelési lehetőségeinek biztosítása érdekében meg kell oldanunk. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) Nem akarok belemenni azoknak a részletkérdéseknek taglalásába, amelyeket a képviselő úr szíves volt előhozni a fuvarkönnyítések, a szénkéneg ára, a védekezőszerek ára, a borfogyasztási adó mérséklése vagy eltörlése, a borhitel intézményes bevezetése és az exportszindikátus tekintetében. Méltóztassanak elhinni, ezek nagyon fontos kérdések és a földrnívelésügyi kormányzatnál állandóan tárgyalás alatt is állanak s egyik-másik vonatkozásban bizonyos eredmények mutatkoznak is vagy legalább is kilátás van eredményekre. Azt hiszem, az egész kérdés lényege mégis azs, amiről az előbb beszéltem: ennek a történelmi vagy hegyvidéki 20—25.000 hektoliter bornak az elhelyezése. Ezt a mennyiséget ki kell emelnünk, de nem úgy, hogy intervenciós vásárlással ez a bormennyiség továbbra is az országban maradjon, mivel szerintem ennek nemzetgazdasági hatása teljesen irreleváns, mert hiszen ez- egy itt fekvő készlet, amelyet a kereskedelem és a borértékesítéssel foglalkozó más szervek úgy fognak értékelni, hogy ez tulajdonképpen nincsen értékesítve. Ezt tehát úgy kell kiemelni, ahogyan az alföldi 'borokkal történik, ahol az intervenció révén felvett borok szesszé főzetnek fel. tehát ezt a mennyiséget mint bort éliminai juk. így kell itt a történelmi borvidékeken is eljárni: ezt a mennyiséget értékesíteni kell úgy.. . (Gr. Festetics Domonkos: Ezek nem történelmi borok!) Helyes a képviselő úr megjegyzése,, hogy ezeket nem történelmi, hanem hegyvidéki boroknak kell mondani, mert ma már a homokon is számos vidék joggal igényt tart a történelmi jelzőre- (Egy hang a jobboldalon: Nemesbor;v$dék!) Ëpnen ezért arra kérem a t. Házat, méltóztassék mai bejelentésemet erről a kérdésről tudomásul venni és meggyőződve lenni arról, hogy ennek a kérdésnek keresztülvitelénél nem látunk magunk előtt partikuláris érdekeket» hanem csak a magyar bor kérdését látjuk a maga teljes egészében és az a véleményünk. hogy az alföldi borok és egyéb borok kérdését a maga teljes egészében kell megoldanunk. Csak türelmet kérünk a mélyen t. Háztól és a magyar bortermelőktől, mert ha a földmívelésügyi miniszter úr tovább tudia építeni a maga programját ebben a tempóban és szervesen meg tudja fogni ezeket a kérdéseket, akikor reményem szerint ezzel a problémával is meg fogunk tudni birkózni, amit a képviselő úr itt a Ház színe előtt is elismerni szíves volt. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat méltóztassék tudomásul venni. (Elénk helyesMs és taps jobbfelől.) Elnök: Meizler Károly képviselő urat megilleti a viszonválasz jogaMeizler Károly: T. Ház! Azzal kezdtem beszédemet, hogy ezt a kérdést nem szabad úgy kezelni, hogy szembeállíttassék egymással a hegyvidéki és az alföldi szőlőtermelés. Magam mondottam, hogy hiba volna ezt a kérdést így kiélezni. Az is egészen bizonyos azonban, hogy az eddigi intézkedések — hiszen az államtitkár úr is sok tekintetben alátámasztotta és elismerte ezt — az alföldi bortermelőkre nézve jártak csak sikerrel, bár az államtitkár úr azt állította, hogy ennek volt bizonyos ártartó hatása a hegyvidéki borokra, de, sajnos, ez az a tétel, ahol nem tudok egyetérteni az államtitkár úrral, mert ha méltóztatik a tavalyi árakat az 'idei árakkal összehasonlítani, akkor meg méltóztatik állapítani, hogy tavaly a nem elsőrendű és nem tulajdonképpeni nemes borok, de mégis hegyvidéki borok ára 28—30 fillér volt, ma pedig ugyanezeket a borokat legfeljebb 22—23 fillérért lehet értékesíteni. Az államtitkár úr azt mondotta, hogy nincs baj az árszínvonallal a hegyvidéken. Ezt készséggel koncedáljuk. Igyekeznek tartani ezeket az árakat, amelyek azonban papirosárak maradnak. Mit érnek az emberek az árszínvonallal, ha az árszínvonal dacára a pincéikben ott marad a bor eladatlanul. Az államtitkár úr is mondotta: tulajdonképpen az a baj, hogy vevő nem jelentkezik. Kérdem, mit csináljanak ezek az eladók, ezek a szőlőtermelők, ha az árszínvonal bőven megmarad, viszont azonban vevő azon az árszínvonalon, sőt az árszínvonal alatt sem jelentkezik. Az államtitkár úr erre a kérdésre, sajnos, nem adott választ. (Marschall Ferenc földmíveíésügyi államtitkár: Adtam választ!) A türelem válaszát méltóztatott adni. Azt mondotta az államtitkár úr, hogy egy év alatt nem lehet mindent megcsinálni, most következünk mi. Tisztelettel megjegyzem, hogy ezt a miniszterelnök úr Kecskeméten már az ősz folyamán mondotta. Ezzel a válasszal tehát most nem lehetünk megelégedve. A dunántúli embernek az a furcsa sajátsága van, hogy csak abból tud megélni, amit maga eszik meg, abból, amit az Alföld eszik, nem lakik jól. Bennünk megvan a jószándék és mi magunk mondjuk, hogy nem szabad szembeállítani az Alföldet a hegyvidékkel, de tisztelettel kérjük, ne méltóztassanak olyan intézkedéseket tenni, amelyek az Alföldet a hegyvidékkel szembeállítják. Az államtitkár úr azt mondotta, hogy a hegyvidéki borok között körülbelül százezer hektoliter nemes borról van szó, ami tulajdonképpen a kérdés merituma. Ezt készséggel koncedálom. De nemcsak ezeikről a legjobb borokról van szó, amelyek export szempontjából jönnek figyelembe. Sajnos, közvetlenül a legjobb minőségű borok mellett^ egy-két kilométerrel odább gyengébb minőségű borok is vannak. Ezért mondottam, hogy nem minden hegyvidéki bor egyúttal minőségi bor is. Ezt mindnyájan tudjuk. Ezeknek az értéke csekélyebb, nem jelentkezik rájuk exportvevő, pedig ezekkel a borokkal is kell valamit csinálni. Bizonyára méltóztatnak emlékezni, hogy az emberek régen megéltek egy katasztrális hold szőlőből, a gyermekeket iskoláztatni tudták és az ősz folyamán, amikor a szüret még tartott, megjelentek Eger környékén, a Hegyalján a kereskedők, Lengyelországból, Oroszországból, Sziléziából vagy nálunk a Dunántúl a stájer és a bécsi kereskedők és még a szüretelő kádból megvásárolták a bort. Ezzel szemben áll a jelenlegi helyzet, amely ezeknek a vidékeknek teljes elszegényedését, elnéptelenedését vonja maga után. A pénzügyminiszter úrhoz már nem interpellálunk, mert a múltkori interpellációnkra adott válaszát nem tartottuk kielégítőnek, azonkívül pedig a miniszter úr nem tartotta meg az ígéreteit. Ezért fordulunk most a földmívelésügyi miniszter úrhoz, illetőleg helyetteséhez és kérjük, méltóztassék felismerni annak az okát, hogy azokon a területeken, ahol