Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. nünk, hogy miért kell ezt megcsinálni, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon,) A túloldalról halljuk, hogy a felsőház a maga hivatását az ország érdekében az elmúlt 31 év alatt nagyszerűen és kifogástalanul töltötte !

b<e, tehát gyakorlati szükségességi szempontok nem játszanak szerepet, rialljuk a jogfolytonosságot; az előadó úr is említette, t. képviselőtársaim is hivatkoztak rá, hogy az alkotmány integritása követeli azt meg, hogy a jogfolytonosság helyreállíttassák a két kamara egyenjogúsításával. De hát a jogfolytonosság mellett az élet folytonosságát is helyre kellene akkor állítani (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ós ha én a két kamarának egyenjogúságot akarok adni, akkor, Isten ments meg tőle, de vissza kellene állítani azt a rendi szervezetet, amelyben ez az egyenjogúság- kifejlődött és amely értelme, célja, jogosultsága és Indokoltsága volt. Valljuk meg őszintén, nincs itt másról szó, mint egy igen tiszteletreméltó ambícóról a felsőház részéről. ^ Tiszteletreméltó, mert minden testület életképességét mutatja, ha a saját jogkörét ki akarja terjeszteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) És még egyről van szó: taktikáról van szó. Amikor a titkos választójog kérdése jobbról és balról, lentről és fentről az érdeklődés előterébe helyeztetett, akkor egyszerűen elkezdték emlegetni a garanciáknak és a kautéláknak a követelését és teljesen Önkényesen — ma megtagadva a t. túloldalról — a felsőház reformját is beállították a kau-, télák sorába és ezáltal adtak aktualitást annak a kérdésnek, amely kérdésnek különben semminemű aktualitása nincs. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Eseti törvényhozás!) Van egy eset, ,' amikor a felsőház jogkörének kiterjesztése, ha úgy tetszik: egyenrangúsítása, vagy egyenjogúsítása talán aktualitást nyert volna abban az esetben, ha igaz volna az, amit az indokolás a többi argumentum közt felhoz, amikor azt mondja, hogy ma a felsőház is éppúgy a nemzet demokratikus képviselete, mint a más alapon létrejött képviselőház. (Mojzes János: Ezen csak nevetni lehet! — Rupert Rezső: Ez rosszhiszemű cinizmus!) Mindenesetre megállapítom, hogy a szervezet és a hatáskör öszszeütközése az indokolásban is jelentkezik, mert kénytelen maga felállítani egy tételt, a demokratikus közvéleményt kifejező szervnek állítva a felsőházat, amely argumentum arra, hogy az egyenjogúsítást keresztül kell vinni. Az a kérdés, t. Ház, hogy így van-e, hogy a mai felsőház valóban a nemzet demokratikus képviselete-e? Ez a kérdés, és itt méltóztassék megengedni, hogy én a magam részéiről bizonyos kételyeknek adjak kifejezést. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Illés t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában nagy és komoly argumentum gyanánt, megtévesztő argumentum gyanánt felhozta az 1885. évi reform tárgyalása alkalmával az akkori közjogi ellenzék vezetői, mint Szilágyi Dezső, ^ Apponyi Albert stb., részéről beadott módosító indítványt, amely indítványban kétségkívül, mint követelésiek szerepelnek azok a momentumok, amelyek többékevésbbé 'helyesen megvalósulva, az 1926. évi tör vényben is szerepet kaptak. Hivatkozott az én t. képviselőtársam arra, hogy a vármegyei képviseleteit követelitek: íme itt van; 'hogy követelték az arisztokrácia által sajátmaguk válasiztottjaiinak helytfoglialását a főrendiházban: íme itt van; követelték a kine•vezetteiknek 50 tagban való megállapítását: mit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. 71 panaszkodunk, itt van, a mai fennálló jog szerint 40 tagot nevezhet ki a kormányzó. Én azonban azt hiszem, t. Ház, hogy nem magyon meggyőző ez az argumentáció. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azóta 50 év múlt el is ha én egy 50 évvel ezelőtt lefolyt tárgyalásból kiveszem azokat az indítványokat, amelyek az akkori állapottal szemben a haladást, a fejlődésit akarták szolgálni, nem. vonhatom le belőle azt a, konzekvenciát, mintha azoikinak a férfiaknak a felfogásában, vagy 50 év után a mai generáció felfogásában ez valóban jelentett volna, a mai viszonyok között egy demokratikus átalakulást. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dulin Jenő: 50 évvel ezielőtft haladás volt!) Ez ugyanannyi értékű, mintha valaki a választójogi -tárgyalások annaleselit elolvaissiai és azt látva, hogy 1874-ben harcot indítottak az ellen, hogy az adóhátralékban maradt választó ne zárassék ki a választójogból, ma ezt követelné és azt akarná ezzel indokolni, hogy íme azok, afciik megfizették adójukat, a választójog jogos birtokosai. (Mojzes János: Százezerpengős adóhátralékok vannak! Kadvánszky!) De hogy mennyire a,z idők és körülmények szerint kell megítélni a régmúlt eseményeket, mutatja az én mólyen t. képviselőtársamnak az 1926 : XX11. te. tárgyalásakor elmondott beszéde. Az 1926 : XXII. te. tárgyalásánál Illés mélyen t. képviselőtársaim a következőket mondotta (olvassa): »Aniii a két Házinak egymáshoz vailó viszonyát illeti, ennek a kérdésnek^ a megoldása felveti a vétójogot, az abszolút, vagy szuszpenzív vétójog kérdésiéit is. Kétségtelen, hogy itt meg kell őrizni az, alsóiházait, amely népképviseleti alapon szervezkedik; _ az alsóházat, 'amelynek bizalmia alapján és ,a^többségi elv alapján történik a kormányzás, a parlamentárliis kormányzás alapelvei szerint, a túlsúly •állapján. Ezt meg kell őrizni s erre vállalkoznak aziok a javaslattervezetek is, amelyeket legújabhatn Angliában látunk s amelyek megóvják az alsóházat attól, hogy a felsőház olyan helyzetbe jusson, mint Franciaországban a szenátus, amely igen sokszor magához ragadta a veaetóst.« Továbbmenve azt mondja (olvassa): »Ha a két Ház között összeütközés áll elő, a törvényjavaslat azt a megoldást fogadja el, amely szintén biztosítja az alsóház akaratának érvényesülését^ (Horváth Zoltán: Éljen! — Taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Br. Berg Miksa: Ezt elfogadjuk! — Meizler Károly: Most mi helyezkedünk erre az álláspontra! — Br. Berg Miksa: Az alapvizsgán sajátmagát megbuktatta! — Derültség a baloldalon. — Rupert Rezső: Nem érti az ember ezeket az embereket, egyik nap így, a másik nap úgy beszélnek!) Ne méltóztassék félreérteni, én megértem Illés t. képviselőtársam helyzetét, (Rupert Rezső: Amilyen nótát rendelnek!) aki előadó volt és mint előadó képviselt egy kormányjavaslatot, Én csak azt kérem, hogy ugyanezen objektivitással transzponálja mai megállapításait az 50 évvel ezelőtti légkörbe, és ő is értse meg Szilágyi Dezsőt és Apponyi Albertet. (Ügy van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Hol van az a vármegye?) De őszintén megvallva, nem egészen meggyőző erővel hatott rám t. képviselőtársaim részéről a külföldi pél dák ismertetése. T. képviselőtársam annak illusztrálására, hogy jelenleg a magyar felsőház demokratikus elveken épül fel, ismertette a francia és a belga országit