Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

60 Az országgyűlés képviselőházának 255 nunk, hogy ez a szándék káros és veszélyes. Sok igaza van a különvéleménynek abban a megállapításában, amikor figyelmeztet arra, hogy csak ragadja tehát magához az ingatlan és az ingó nagytőke, amelynek tipikus képviselete a mai felsőház is, a hatalmat, amellyel milliók boldogságútját elzárhatja, el is fogja zárni s a többi már csak a gátszakadás naptárkérdése, (Farkas István: Tökéletesen úgy van!) Ezekre a naptárkérdésekre nagy figyelemmel kellene a mai viszonyok között lenni. Mi, szociáldemokraták úgy látjuk, hogy a kormány ezt a köteles figyelmet elmulasztja s ez a napirenden lévő törvényjavaslat, sajnos. — mint mondottam — újabb lépés a reakciós kormányzat és berendezkedés irányában. Ezért ehhez a törvényjavaslathoz nem járulhatunk hozzá s ezért azt nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Antal István! Antal István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy mentege téssel kezdjem beszédemet, tudni illik azzal, hogy nem most szándékoztam szólásra emelkedni, hanem a vita későbbi folyamán, de pártoimhoK tartozó ti. képviselőtársaim megbetegedése folytán ma kell beszélnem. r Ezért elnézést kérek, ha bizonyos mértékig készületlenül szóivá, elmondandó] m nem fogják megütni azt a mértéket, amelyet ennek a javaslatnak a jelentősége megk ö vetélne. T. Képviselőház! Az országgyu'és felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló ez a tör vény javasat, a kormányzói jogkörre és a titkos választójogra vonatkozó javaslatok mellett, a, középső láncszeme annak a közjogi trilógiának, amellyel a [kormány, újjászervezve az állami főhatalmat gyakorló ós a nemzeti srnvérénitást birtoka közjogi szervek és intézmények hatás- és jogkörét, egymáshoz és a nemzethez való relációját, a szónak nemcsak formaii, hamem lényegbeli értelmében is valóságos aJikotmányrevíziót, alkotmányrefoirmoit. visz végbe a magyar nemzetállam életében. (Propper Sándor: Reakciós iránvban!) Ezért tehát ennek az alkofcmányrevíziónak mindenegyes fázisa — így ez a törvényjavaslat is — feltétlenül megkövetelné az egész politikai társadalom és az egész nemzeti [közvélemény fokozott érdeklődését, — mindenesetre fokozottafcbat, mint amit e törvényjavaslat előkészítésénél tapasztaltunk —• nemcsak a törvényjavaslat rendelkezései neik fontos politikái és közjogi jelen tősége miatt, hanem azért is, mert négyszáz esztendő óta talán most jntunk először abba a h^^vMhe. hogy egy alkotmányreform keresztülvitelénél, közjogi berendezkedésünk és alkotmányjogi intézményeink újjászervezésénél minden idegen és zavaró momentumot kikapcsolva, tisztán saját ímmiatívánk, sa.iát elhatározásunk és saját jól felfogott érdekeink szemmel tartásával járthatunk el. Olyképpen és olyan körülmények között, hogy e történelmi jelentő'séigű. közjogi és politikai művelet keresztülvitelénél nem kell figyelemmel lennünk a nemzet életviszonyain és politikai érdekem kívül lévő szempontokra, sem Ausztriára, sem a dinasztiára, sem a közös ügyekre, sera a dualizmusra, sem a látszatfüggetlenség külső formáinak fenntartására, sem a nemzetiségi problémáikra. (Farkas István: Csak a latifundiumok érdekeire!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, ma•"•adjon csendben! . ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. Antal István: ...s így tehát alkotmányunk, alkotmányos intézményeink és közjogi berendezkedésünk átszervezésénél kizárólag a »sacro egoismo della patria« elvének bölcs és hasznos útmutatását tarthatjuk szem előtt. (Rupert Rezső: De nem tartják!) Mire mutat, mire figyelmeztet bennünket ez az útmutatás? Felhívja figyelmünket az állam közjogi felépítményének és alkotmányos struktúrájának életbevágó jelentőségére az ország politikai viszonyainak és politikai problémáinak alakulására. Rámutat arra a szoros, szinte bensőséges összefüggésre, amely az állam legfőbb közjogi szerveinek működése és a társadalmi erők alakulása között áll fenn. Megvilágítja azt a szerves kapcsolatot, amely az alkotmány és a közjogi berendezkedés alakulása s a nemzet gazdasági, szociális és etikai erőinek fejlődése között áll fenn. Mindezek logikus velejárójaként: feltárja és megállapítja előttünk azoknak az elveknek és szempontoknak a direktíváit, amelyeket minden egyes esetben szem előtt kell tartanunk, valahányszor a létező alkotmányhoz hozzányúlva, azon valami lényeges, avagy lényegtelen változtatást akarunk keresztülvinni. Ez az a szempont, az az ok, amely miatt sajnálattal nélkülöztem a közvélemény és a politikai közszellem érdeklődését e javaslat előkészítésével kapcsolatban. A politikai közvélemény, ugyanis felfogásom szerint nem értékelte eléggé azt a nézőpontot, hogy itt voltaképpen nem csupán a felsőház jogkörének kiterjesztéséről van szó e javaslatban, de azzal egyidejűleg, annak logikus konzekvenciájaként eorybpn a népképviselet jogkörének meg"szűkítóséről, illetve továbbmenőleg: az alsóházhoz tartozó minden egyes törvényhozó ama poh'+ikai és közjogi befolyásának diminuálásáról, amelyet az illető törvényhozó, mint a képviselőház tagja, a közügyiek vitelére gyakorol. A főrendiház reformjának 1885-ös vitájánál Apponyi Albert gróf a javaslatnak annál a passzusánál, amely a régi főrendek egy részét megfosztotta főrendiházi tagságától, felhívta a képviselőház figyelmét arra, milyen Súlyos áldozatot követel a törvényjavaslat az érdekelt főrendektől, azoktól, akiket a javaslat — Tisza Kálmán és Pauler Tivadar igazságügy miniszter javaslata — jogaiktól megfoszt. Azt mondta volt akkor Apponyi Albert gróf a képviselőház 1885. február 13-án tartott ülé sén e kérdéssel kapcsolatban: Nem mondom, hogy nem lehet olyan igénnyel fellépni, hogy a főrendiház tagjaitól azt kérjük, hogy saját szavazataikkal önként mondjanak le azoknak a jogoknak nagy részéről, amelyek helyet biztosítottak nekik a felsőházban. Fel lehet ilyen igénnyel lépni, de csak abban az esetben, ha ez az igény erkölcsi alappal bír és nagy nemzeti érdeket és értéket reprezentál az az intézmény, amelynek javára ezt az áldozatot követelik. (Rupert Rezső: Más mindenben is hivatkozzék Apponyi Albertre!) T. Ház! Nekem az a nézetein, hogy Apponyi Albert grófnak e megállapítására a jelen törvényjavaslattal kapcsolatban talán még erőteljesebben lehetne hivatkozni, hiszen itt — ismétlem — voltaképpen nemcsak arról van szó, boary a törvényhozók egy részének törvónyhozásbeli személyes jogait csökkentjük és szűkítjük, hanem arról, hogy az alsóház'• nak a képviselőháznak magának, amely eddig a