Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 19S8 február 22-én, kedden. 557 zött már akkor is, amikr a régebbi időben az amerikai > kivándorlással összelüggesben az ottani kereseti ienetosegeket sobasem kívánta a imagyar viszonyokra alikakaazni. {ügy van/ a jooooidaton.) De felvetem a kérdést: dtta van munkanélküliség és ha van munkásíeiesieg, akkor mi a helyesebb if Ha itthon vannak munka nélkül, vagy pedig rövidebb időre, bár küiíöldön, de mégis .munkalehetőséghez, keresethez és pénzíorrashoz tudnak jutni? Azt hiszem, erre a kérdésre egyszerű a I eleiét. T. Ház! Káterve a javaslat rövid méltatására, én azt tartom, hogy ezt a javaslatot olyan szeretettel kell fogadni, mint amilyen szeretettel készült. (tíelyestés.) Ez a javaslat az igazi keresztény cselekvő politikának megnyilatkozása, mert a í'öld legszegényebb embereinek sorsáról van hivatva gondoskodni. Kimagasló jelentőségű szociális törvényjavaslatnak tartom, mert azokon segít, akik sok tekintetben a legelesettebb rétegei az ország lakosságának, segítséget és támogatást nyújt sok szegény embernek,, aki öregsége miatt már nem tudja megkeresni mindennapi kenyerét és ennek következtében többnyire gyermekeit vagy hozzátartozóit terheli meg ellátásával. Ez a törvényjavaslat lehetőséget nyújt arra, hogy az időjárás viszontagságai között az Isten szabad ege alatt egész életén át dolgozó magyar mezőgazdasági munkás öreg korában nem szorul majd a fiatalabb családtagok sokszor igen keserű kegy elemkenyerére, hanem élete végéig bár nem nagy, de csonka országunk teherbíróképességéhez mért biztos és állandó támogatásban részesül. Tagadhatatlan, hogy az az összeg, mely a javaslatban kontemplálva van, mint .az öregségi biztosítás révén juttatandó támogatás nem nagy. De ezt az Összeget nem szabad sem a városi embernek* sem az ipari munkásnak a szemüvegén át nézni. Faluhelyen cseléd- és földmívescsaládban ennek a kis pénznek is nagy jelentősége van. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a napi 50 fillér lehetőséget nyújt arra, hogy a mindennapi élet legelemibb szükségleteinek eszközei megszerezhetők legyenek. Meg vagyok győződve, hogy ilyen okokból folyólag az érdekelt munkáscsaládoknak nemcsak anyagi helyzetén fogunk ezzel a kis pénzösszeggel segíteni, hanem a dolgozókban jó érzést fog kelteni tudat is, hogy öreg napjaikban bizonyos segítségre és támogatásra számíthatnak és nem szorulnak kegy elemkenyérre. T. Ház! A társadalmi életben az egyensúly a .boldogulás nyitja. A gazdasági életben ez az egyensúly talán soha sincs meg, de az egyensúly megközelítésén fáradoznia kell mindenkinek, ki a köz szolgálatában áll. Ennek az országnak gazdasági, szociális és politikai egyensúlya a falusi lakosság sorsával egybe van fűzve. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a korszerű javaslat alkalmas lesz arra, hogy ezt az egyensúlyt szolgálja. Ha a javaslat intézkedéseit és: várható eredményeit vizsgálom, a legélesebben aaamfoé kell helyezkednemi Matolcsy Mátyás igen t. .képviselőtársamnak .azzal .a kijelentésével és kívánságával, (Felkiáltások jobbfelől: Ügy van! Ez biztos!) hogy a kormány a parasztság érdekeit jobban és becsületesebben szolgáló és szívén viselő törvényjavaslatot terjesszen elő. Szemíbe kell helyezkednem ezzel a kijelentéssel vagy kívánsággal, mert először is a miniszter elnök úr kijelentette, hogy a javaslat osak egy kezdő lépés a további mezőgazdasági szociaús javaslatok felié, de azért is, mert ez a javaslat voltaképpen nem az egyetemes parasztság érdekeiről kíván gondoskodni, hanem a legszegényebb földmívesnóp felkarolására törekszik a legigazibb 'keresztényi szeretettel. Képviselőtársamnak azzal a megjegyzésével vagy jelszavával, hogy »ibecsületesebben« nem is kívánok íogiaLkozni, mert feltételezem, hogy eirre a kifejezésre t. képviselőtársamat a még le nem higgadt ifjúi hév ragadta. Ami pedig .a »jobban«-t illeti, e tekintetben rá kell mutatnom arra, hogy nagyobb juttatás osak nagyobb megterheléssel volna elérhető. A nagyobb megterhelés lehető*siégét vizsgálva, meg (kell állapítanom,, hogy sem a mezőgazdasági munkavállaló, sem a munkaadó ezidősizerint jolblban meg nem terhelhető. Figyelembe kell venni azt, hogy a szociális terhek növelik a (mezőgazdasági termelés költségeit. A termelés egyensúlyának megbolygatása esetleg épp a mezőgazdasági •munkavállalókat hozná kedvezőtlenebb helyzetbe abból kifolyólag, hogy a mezőgazdaság nem tudja, a termelési (költségeket áthárítani, ellentétben az iparral,, amely miég a szociális biztosítás terhét is áthárítja éppen elsősorban a mi kifejezetten agrár országunkban a mezőgazdaságra, mint legnagyobb fogyasztóra. Ha esak tehát a közö> ségvállalást, aminek eszméjét Szeder János igen t. képviselőtársam nagyon szép beszédben fejtette ki, nem akarjuk a gazdasági élet minden rétegére jobban elosztani, a javaslatiban foglalt korszerű "követelményeiknek csakis a mezőgazdaság nagyobb érdekeinek kockázata nélkül s a mezőgazdaság követelményeinek szem előtt tartásával lehet eleget tenni. Ez a nagyjelentőségű, nagyhorderejű és szociálpolitikailag is helyes konstrukciójú törvényjavaslat még így is megérdemli az egész magyar gazdasági élet figyelmét. (Ügy van! a jobbóldalon.) A mumkáskérdés rendezése ugyanis . egyaránt érinti a termelő társadalom minden rétegét s így ez a törvényjavaslat is nemcsak a közvetlen érdekelt mezőgazdasági ^munkásokat érinti, hanem érinti a gazdasági élet minden ágazatát, tehát érinti az egyetemes magyar közéletet. Nemcsak egy kifejezetten agrár problémáról van tehát itt szó, hanem nemzetgazdasági kérdésről és így valójában is kívánatos szociálpolitikai reformról, amelynek szolgálata minden vonatkozásban és minden kihatásában közérdek. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A járadék formájában folyósítandó összegek végső eredményben az ipari termelés előmozdítását fogják szolgálni, jóllehet elsősorban az agrárlakosság helyzetét vannak hivatva jobbá tenni. De pénzügyi probléma is van a javaslatban, mert tőkegyűjtést jelent, amit a javaslat indokolásában is kifejez, amikor a kötelező öregségi biztosítás bevezetését szinte kényszertakarékosságnak tartja, illetőleg a tőkének előre meghatározott célra történő kény szertartalékolását írja elő. A tartalék 60%a pedig gyümölcsöző betétként a pénzintézeteknél kerül elhelyezésre. Az összeg tehát évről évre nő- így kerül ez a kifejezetten agrár és szociális probléma a pénzvilágba és azon keresztül az egyetemes magyar gazdasági életbe. Ezt figy elembe véve önkéntelenül adódik az a gondolat, vájjon a nagyobb juttatás^ vagy az özvegyek segítése és bevonása érdekében nem