Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. Ennek együk oka talán a pénzügyi megalapozottság hiánya volt, mert hiszen a törvény éppen akkor lépett életbe, amikor a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdöttünk, tudniillik az infláció idején. Azt hiszem azonban, a törvény tulajdonképpen azért nem tudta a várt kedvező hatást kiváltani, mert éppen a törvény végrehajtása idejében köszöntött be a világválság* amely a mezőgazdasági termények értékét nagymértékben devalválta. Ezt a törvényalkotást követte a, falusi kislakásépítő akcióról szóló 1921 : XXXVI. te., amely felülmulta minden hasonló megelőző szociális jellegű törvény hatását, amennyiben azoknak a szegény embereknek tízezreit juttatta állandó lakáshoz, akik soha nem is remélték, hogy valaha saját hajlékkal fognak rendelkezni. Az utóbbi évek nagyjelentőségű szociálpolitikai törvényalkotásai a hitbizományi reform és a telepítési törvény, amely az utóbbi két esztendőben, — amint már több előttem szólott t. képviselőtársam is említette — több mint 50.000 katasztrális holdat juttatott a teljesen szegény embereknek. Ezekhez a törvényekhez kapcsolódik most szervesen az előttünk fekvő törvényjavaslat. amely az elaggott mezőgazdasági munkások biztosításáról szól. T. Képviselőház! Ha komolyan beletekintünk a mezőgazdasági munkásság vergődő életébe, igen sötét kép tárul lelki szemeink e-é. Nekem 'alkalmam volt közel két évtizeden át állandóan foglalkozni a mezőgazdasági munkássággal országunknak azon a vidékén, ahol ezek a legnagyobb tömegben laknak ós ahol egy-egy községben a lakosságnak több, mint 50 százaiékát a teljesen szegény földmunkások teszik ki. Szinte megengedhetőnek sem tartom, hogy itt hűen .megrajzoljam azt a szomorú képet, amely különösen így télvíz idején tárul az ember szeme elé, ha végigmegy ezekben a községekben egy-egy olyan utcán, ahol nagy tömegben laknak ezek a szegény embereik. Elszorul az ember szíve, ha látja azt a nyomort, amelyben önhibájukon kívül jutottak ezek a szerencsétlen, egyébként tisztességes, szorgalmas munkásemberek, akik már szinte elfásulva hallgatják lerongyolódott, éhező és fázó gyermekeik panaszát. Mi pedig, akik segíteni igyekezünk rajtuk, majdnem tehetetlenül állunk szemben ezzel a kiáltó tömegnyomorral és nem csodálkozhatunk rajta, ha ezek a szegény emberek már tehernek tekintik a családjuk körében élő öreg, elaggot szülőket, akiknek eltartása szintén az ő keresetüket terheli. S mégis azt látjuk, t. Képviselőház, hogy ez a hazájához hű, tiszta színmagyar nép a legnagyobb önmegtagadással és béketűréssel néz szembe az élet. küzdelmeivel és megvon magától mindent, csakhogy éhező gyermekeinek megszerezze a mindennapi kenyeret. Ezeknek a szegény embereknek, ezeknek a szegény osodavaroknak a szemüvegén kell ezt a törvényjavaslatot vizsgálnunk, ezeknek a szegény embereknek mostani nyomorúságos helyzetébe kell beletekintenünk, hogy kellőképpen felmérhessük azt a segítséget, amelyet ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után nyomban nyújt azoknak a szegény emibereknek, akiknek ana még nincs semmijük és akik ima még csak felesleges terhei hozzátartozóiknak. Ha ezt a kiáltó nyomort nézzük, akkor érzékelhetjük, hogy ezzel a csekélynek látszó segítségKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1933 február 22-én, kedden. 543 gel mennyi könnyet fogunk letörölni és menynyit segítünk ezeknek a szegény, nyomorult helyzetben lévő öregembereiknek a sorsán. En mindig csodálattal és megilletődéssel szemléltem a vidéki magyar közigazgatás,, az aLispánok, főszolgabírók és, a községi jegyzők heroikus munkáját, amely már a legtöbbször szinte a művészetbe csap át, amikor ők, akik egészen közelről látják ezt a nyomorult helyzetet, a rendelkezésünkre álló aránylag igen csekély anyagi eszközök révén csodálatos beosztással és még nagyobb melegséggel tudják levezetni azt a "már-már kicsapni akaró, azt a már-már szinte feszültségig fajuló elégedetlenséget. T. Képviselőház! Ha mindezeket a körülményeket figyelembe vesszük és ha mérlegeljük a magyar mezőgazdaság teherbírókéipességét, megállapíthatjuk, hogy bár igen szerény keretek között mozog ez a törvényjavaslat, ( szociális szempontból mégis igen nagy jelentősége van és csak a legnagyobb elismeréssel fordulhatunk a miniszterelnök úr felé azért a bátor lépésért, amellyel megindította a biztosításnak azt az ágazatát, amellyel éppen a, legnagyobb nyomorúságon fog segíteni. (Ügy van! jobbfelől) De a legnagyobb megütközés hangján kell szólanunk arról, hogy ennek az igazán nemes érzéstől áthatott szociális segítésnek értékét igyekeznek egyes lelkiismeretlen agitátorok a maguk felforgató céljai érdekében leszállítani. Lelkiismeretlen célzatossággal állítják szembe a falu közalkalmazottai ós az ott élő nyugdíjasoknak ellátását ezen törvényjavaslatban kontemplált segítéssel. Az osztálykülönbség rosszindulatú kiélezésével igyekeznek ezeknek az egyszerű, szegény embereknek lelkéből kioltani azt a jóleső meleg érzést ésazt a reménykedést, amelyet ennek a törvényjavaslatnak már a híre is előidézett lelkünkben. Pedig mindannyian tapasztaltuk, hogy amikor erről a törvényjavaslatról legelőször szólott a miniszterelnök úr a nyilvánosság előtt, akkor a falu szegény népe osztatlan elismeréssel és örömmel fogadta, azt. Elítélendőnek tartom azt a célzatos aknamunkát, azt a kútmérgezóst, amely legfeljebb csak a szenvedélyek felkeltésére .alkalmas, (Krúdy Ferenc: Ügy van!) mert necm számol azzal, hogy elsősorban a falu népe, tehát a munkás ós a gazda között bontja meg a meglévő összhangot és nem számol azzal, hogy ezzel a megbontott összhanggal nemcsak a nemzet termelésének folytonosságát, hanem a nemzet békéjét is veszélyezteti. T. Képviselőház! Meggyőződésem az, hogy ez a javaslat csak bevezetője lesz egy nagy és általánosabb szociális jellegű törvényalkotásnak, aminek tervszerű ós fokozatos kiépítésével remélhetőleg meg fogjuk tudni adni a legszegényebb mezőgazdasági munkásoknak is azt a szociális segítést, amelyet az ipari munkások, hála Istennek, már hosszú idő óta élveznek ós amelyet az emberi érzéstől áthatott haladó kor szelleme meg is követel. De megköveteli a hatékony szociális gondoskodást maga a közgazdasági élet fejlődő menete is, mert csak a munkásosztály életszínvonalának emelésével, közegészségügyének erőteljesebb rendezésével, legfőképpen pedig az öreg korára való gondoskodás által emelhetjük az egyén munkaképességét és fokozhatjuk a nemzeti termelés szempontjából oly rendkívül nagy fontosságú "odaadó muinkakészségét is. Már pedig nem lehet közömbös sem a nemzet jelene, sem pedig a 83