Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

540 Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 1938 február 22-én, kedden. földbirtokpolitika módját, hanem abban, hogy igenis — hogy úgy mondjam — folyamatos földbirtokreform folyjék itt, olyan progreszszív földbirtokpolitika, amely kihasználja a gazdasági életnek azt a természetes tendenciáját, amely világszerte a kisbirtok szaporodásának kedvez, szemben a nagybirtokkal. Ezt a' folyamatot nem gátolni, hanem erősíteni kell. Ez sokkal egészségesebb és sokkal helyesebb módja a f öldbirtckpolitikáhak, mint az egyszer végrehajtott földbirtokreform, amelyből igen nagy jogbizonytalanság, igen .sok elintézetlen kérdés és úgy a megváltást szenvedők, mint a földhöz juttatottak szempontjából bizony talán heVzet származik. Ezt látjuk a mi földbirtokreformunknál is, amelyből még ma is sok pénzügyileg megoldatlan kérdés maradt fenn. T. Ház! A mezőgazdasági munkásság szempontjából azért sem látom célszerűnek a radikális földbirtokreform forszírozását, mert az ország földmennyisége lényegesen nem szaporítható. Egyes, ma még művelhet étlen területek művelhetővé tehetők, de az ország területe sajnos, adva van. Bár különböző beállítási! statisztikákban, de többször kimutatták ebben a Házban, hogyha minden földbirtokot e^sztanánk a törpebirtok minimumára,, akkor sem lenne elég föld ahhoz, hogy a mezőgazdálkodással foglalkozó egész lakosság földhöz juttatható legyen. Egészen másban látom a lehetőségeket a mezőgazdasági munkásság' sorsának javítására. Az bizonyos, hogy elő kell segíteni azt. hogy a mezőgazdasági mun kassá ősidővel saját földet szerezhessen. Elő kell segíteni azt, hogy a mezőgazdasági munkásból lassankint kisbirtokos legyen. Aláírom azonban azt, amit e tekintetben itt Farkas Elemér t képviselőtársam mondott, ho<?y ennek megindítására a leghelyesebb mód a házhelyak^. folytatása, amely talán a legbpváltabb intézkedése volt az itt lefolytatott fnVlbirtokreformnaik. Ezt a házhelyakciót feltétlenül folytatni kell, hogy így saját otthonhoz, házhoz juttassuk azt a mezőgazdasági munkást, ^ki munkáké t^pn né válván, kénytelen kiköltözni a cselédlakásból vagy onnan, ahol eddig lakott. A másiik dolog az, hogy a mezőgazdasági munkásság kérdését nem szabad úgy tekinteni, mint csak a mezőgazdaságot, a mezőgazdasági munkaadóikat és munkavállalókat érdeklő kérdést. Ez az egész országot érdekli, mert minden olyan társadalmi rétegnek, amelynek érdekében áll, hogv itt a héke, a rend, a nyugalom, a konszolidáció, a nemzet valódi egysége meglegyen, érdeke a .mezőgazdasági munkásság jóléte és olyan lelki állapota, hogy a mezőgazdasági munkásság megmaradjon a nyugalomnak, a rendnek az a tényezőié, amely eddig kedvezőtlen helyzetében is volt. Nemcsak a konszolidáció és a társadalmi rend érdekében fontos a mezőgazdasági munkásság alátámasztása, hanem tovább megyek, a honvédelem szempontjából is.- Nemcsak azért, amire igen helyesen rámutattak mélyen t. képviselőtársaim, hogy a, fizilkai jólétben élő emberből — hogy úgy mondjam — jobb katonaianyag is lesz, hanem azért is, mert a kavargó Közép- és Délkelet-Európában ma azt látjuk, hogy , nagyon terjeszkednek egyes hatalmak, nagyon közel jönnek a mi kapuinkhoz. (Rupert Rezső: Mégpedig jobbról-balról!) mégpedig johbról-halról, ez igaz. Ez vonatkozik a, germánságra és a szlávságra, amelyek közül együk az úgynevezett jobboldalhoz, a másik az úgynevezett baloldalhoz tartozik, de mind a kettő határozottan fenyegeti ezt a kis törpe magyar szigetet. Ellenállóképessé azonban ezt a népet csak akkor tesszük, ha viszonylag jólétbe hozzuk, ha a mezőgazdasági munkásság rétegével éreztetjük, hogy ez a haza, nemcsak áldozatokat követel tőle, hanem gondoskodik is róla addig a mértékig, ameddig tud, hogy valóban necsak a haza munkása, legyen, hanem a haza fiának is érezze magát. T. Ház! Itt a mezőgazdasági munkásság szociális kérdései kapcsán sok szó esett a németországi munkásexportról. Ebben a tekintetben nemcsak itt, hanem az egyes vármegyék törvényhatósági. bizottságaiban ^is r egészen különböző felfogások jutottak érvényre. Volt olyan felfogás, amely azt hirdette, hogy folytatni kell ezt a munkásexportot, mert van bizonyos mezőgazdasági munkásfelesleg, amelyet el kell helyezni, keresőképessé kell fenni éppen a munkásság érdekében, hogy itthon ne nyomja <a (munkabéreket. Volt egy másiik felfogás, amely <mezőgazdasági munkáshiányról beszélt, arról, hogy nincs elég mezőgazdasági munkás Magyarországon a munkásexport folytán. Természetesen ezenfelül politikai szempontból is bírálták a kérdést. Nem tudom pontosan, mi a helyzet ma ezen a téren, de szerintem ezt a munkásexportot, bármiiven aggályos is sok tekintetben, addig a mértékig folytatni kell, ameddig kenyeret adunk olyanoknak, akik különben nem keresnének. Attól nem félek, hogy munkáshiány legyen, de két dologra kell vigyáznunk. Az egyilk dolog az, hogy az a magasabb és fejlettebb mezőgazdasági kultúra, ame'y Németországban kétségtelenül - megvan és meg volt a hitlerizmus előtt is, természetesen más munkabéreket és más élet viszony okát terz tehetővé a mezőgazdasági munkásság számára. Ezt az életstandard különbséget ne használják . ki politikai agitációra azok, akik szembe akarják állítani (Rajniss Ferenc: Ne vegyék észre?) nem a német fejlettebb mezőgazdasági kultúrát a >mi primitívebb mezőgazdasági kultúránkkal, haneon szembe akarják állítani a hitlerizmus áldásthozó uralmát a mi állítólagos demokratikus rendszerünkkel. A másítk dolog, amire vigyáznunk kell, az, hogy az a mezőgazdasági munkás, aki kimegy Németországba do'gozni, ne váljék akaratlanul is... (Rajniss Ferenc: Ne hordja be az idegen eszméket!) Nem! Tévedés! Tévedni méltóztatik ! Nem ezt akarom mondani, hanem azt, hogy az. a mezőgazdasági munkás, aki kimegy dolgozni és keresni, akaratlanul is •.. (Farkas István: Miajd k kapára kapnak - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi György: ... ne rontsa külföldön a magyar nemzet jó hírnevét és a, magyar nemzetnek kijáró megbecsülést azzal, hogy kvázi mint kulit, mint olcsó munkaerőt viszik oda ki. Vigyázniuk kell az illetékeseknek arra, hogy a magyar munkásnak' Németországban való megbecsülése ugyanolyan legyen, mint a német munkás megbecsülése, nehogy úgy álljunk Németország előtt és esetleg más országok' előtt, — ha más ország felé is lenne munkásexport — mintha a magyar munkás olyan kuli volna, aki csak másodrendű munkaerő. Ezt azért hangsúlyozom, mert a Németországban ma uralkodó teóriák szerint a német minden j nemzetnél előbbre való, a német minden nemzetnél najgyobh, a német minden nemzetnél haI talmasabb, (Egy hang a jobboldalon; Sok igaz