Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Az országgyűlés képviselöMzának Wf. ket a szidásokat és kifakadásokat. Ahol azon­ban inem tehettem egyebet, legnagyob'brész'ben türelemmel és természtemhez képest moso­lyogva fogadtam ezeket, (Derültség.) mert tu­dom, hogy milyen rendkívüli feladatok hárani­lottak akkor az- Oti-ra. Egy dolog van meg­oldatlanul, t. i. a kisipar és az Oti. Annak­idején, amikor 17 milliós deficitről volt szó, azt mondták nekem, hogy ne engedjünk ki <a biztosítás köréből senkit. Ezt én méltányosnak ós igazságosnak tartottam, most azonban kissé megváltozott a helyzet és csakugyan arra kell gondolni, vájjon jó-e, hogy a kisiparosok benne vannak az Oti.nban. Nézetem szerint azon kell lenni, hogy váljanak el, divortiumot kell csinálni. Magyarországon ez idő szerint két kategória van, amely nincs seimímiképpen sem biztosítva: a kisiparos- és kislkereskedő­kategória. Azon kell lenni, hogy e két kate­gória számára teremtsünk meg valami 'biztosí­tást. (Felkiáltások jobbfelől: Itt van a kis­gazda is!) Ami aa Oti.-val való összeköttetésű illeti, ezt én elvágnám. Itt az idő, érett az idő arra, hogy ezt megcsináljuk. De különben az, hogy több biztosító pénztár van, egyike a legfon­tosabb dolgoknak, hiszen a német biztosítási pénztárak is egymás mellett működnek, kü­lönbözőképpen is vannak adminisztrálva, kü­lönböző területeken működnek és nincsenek annyira unií'ikálva, mint Magyarországon. Volt itt egy stádium, amelyben az unifikálás rendkívül fontos volt. Most túl vagyunk ezen a stádiumon is. Hogy például itt lesz egy füg­getlen pénztár, meg amott egy másik függet­len pénztár, ez mindenesetre csak kívánatos, mert érdekében áll az országnak az, hogy több ilyen független pénztár legyen. : Mármost hogyan állunk a befolyó tőkék­kel? Ha a pénztár független lesz, akkor na­gyon^ természetes, hogy a tőkékről, a tartalé­kokról máskép rendelkezhetik majd, mint a szomszédos és más hasonló és -analóg pénztár. E tőkék között és a gazdasági élet között ma már összefüggések vannak. Németországban — nem akarom a német államot valahogyan megsérteni biztosítási állapotai miatt — az utolsó stádiumban, ameddig még a nyilvános kimutatások megjelentek, lehetett látni, hogy mennyire építettek ők arra, hogy itt nagy tőkék vannak tezaurálva, éppen úgy, mint ahogyan az olasz állam rendhívül sokat épí­tett arra, hogy a biztosítási pénztárakban nagy tőkék vannak tezaurálva. Ez nem is lehet más­képpen. A múltkor már a pénzügyminiszter^ úr beszélt arról, hogy hogyan lehet értékállóvá tenni a tartalékpénzt. Nem nagyon hiztatta az embereket és nem nagyon kategorikus ta­nácsokat tudott adni a miniszter úr ezen a té­ren. Természetes, hogy ha különböző pénztárak vannak és azok — mint az Oti. és a Mabi. — sok millióval rendelkeznek és ha külön pénz­tára lesz ennek az intézetnek is, ezek természe­tesen rezervoárjai a gazdasági életinek és így a gazdasági életet kell, hogy támogassák. Ha ezek belemennek a gazdasági életbe megfelelő állami garanciák mellett, ezt nem lehet hely­teleníteni, annál kevóshbé, mert ez a rengetsg tőke a gazdasági életből vétetett ki és habár külön is áll itten, nem öncél ez a tőke, hogy együtt legyen, hanem .kell, hogy megfelelően összeköttessék a gazdasági élettel. (Helyeslés.) Mi történjék mostan? Mert én úgy látom, — ha nem értem félre a javaslatot — hogy a mi­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1938 február 18-án, pénteken. 533 niszter úr túlságosan sok hatalmat akar adni az állam kormányának arra vonatkozólag, hogy mi történjék ezekkel a pénzekkel. A másik pénz­tárnál kissé megkötöttük az államot, mert tisz­telet-hecsület ugyan az államnak, de benne nem bízunk mindig. (Derültség.) Ml természetesen megkötöttük, nehogy könnyű szerrel elvegye és másnemű bajaiban esetleg felhasználja az^ ál­lam azokat a tőkéket, amelyeket tezauráltak ezek az intézeteik. Én most látom és különösen a szaikemherek a következőket látják. Ismét Ivovrig Bélára hivatkozom, akinek tanulmányai rendkívül tanulságosak, különösein az angol és olasz viszonyok tekintet éhen. Ebben a két or­szágban rendkívül sok tekintetben ^igénybevet­ték ezeket a pénzeket kommunális célokra, Magyarországon azonban egy kis bibi van a dologban, mert a magyar kommunális célok nincsenek olyan erősen fundálva, mint például az angol kommunális célok:. Különösen pedig, tasmi az egyes közületeket illeti, ezek közt talán még a főváros a legszilárdabb és a legerősebb, míg a többieknél természetesen kissé vigyázni kell, mert hiszen a. mai gazdasági élet- nem bíztat bennünket nagy merészségre ezen a téren. Még egy szempont van itt, amelyet a ma­gam részéről nagyon megfontolandónak tar­tok. A t. -miniszter úr, mint az előhb is mon­dottam, azzal, hogy már eddig is 50.000 hol­dat juttatott telepítés címén a legszegényebb embereknek, igen nagy -munkát végzett, de én azt képzelem, hogy tényleg lehetne a hiztosítás tőkéjét és a telepítés kérdését kapcsolatba hozni. Ha azt mondják nekünk, hogy esetleg az állammal valami haj történhetik, mi lesz ak­kor, erre azt válaszolom, hogy ha az állam­mal baj történik, akkor mindenünk elveszett. Ezt mindenki tudhatja az egész világon, hi­szen tudvalevő dolog, hogy az egész jólétnek és & gazdasági életnek főpatrónusa mégis csak az állana. Ami az állam erejét illeti, az álla­mot csak vissza kell tartani, hogy esetleg köny­nyel-mű ne legyen, mert erre is volt már eset a világon. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban elsősorban arra kellett nézni hogy mire képes az állam a mai körülmények között. Itt van­nak az állam problémái, itt van a munka­nélküliség, különösen a mezőgazdasági munka­nélküliség. Olyan határozatokat, mint amilye­neket egy dunántúli vármegye hozott a múltkor a német munkásságra vonatkozólag, nézetem szerint nem kell hozni, mert nem használ senki­nek, inkább árt az egész vonalon az ilyen ha­tározat. Egyes körülményekkel és jelenségek­kel esetleg magánúton lehet foglalkozni, ebből azonban még nem következik az, hogy nyíltan és világosan ország-világ előtt esetleg olyan határozatokat lehet hozni, amelyek nincsenek kellőleg meggondolva. Mert természetesen számolni kell azzal, hogy mit jelent az, ha Magyarországból eset­leg kimegy az a munkás — amint kiment — külföldre. Amint látjuk, kiment még t Auszt­riából is, ahol pedig egészen más viszonyok vannak, de különösen kiment Lengyelország­ból, mégpedig óriási nagy mértékben ment ki, sokkal nagyobb mértékben, mint innen, amit azután ott kissé redukáltak. Hogy Magyaror­szágról ne menjenek ki a munkások, erre a tapasztalat szerint csak egy lehetőség van: iparkodjanak Magyarországon olyan körül­ményeket létesíteni, hogy ne kelljen kimen­niök ezeknek a munkásoknak. Azt is egészen 81

Next

/
Thumbnails
Contents