Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-271
530 Az országgyűlés képviselőházának 271 erre, általánosságban sem fogadom el a tárgyalás alapjául. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Emiszt Sándor képviselő úr! Ernszt Sándor: T. Ház! Az előadó úr beszédében rendkívül precízen határozta meg azt, hogy ez a javaslat tulajdonképpen milyen rangot foglal el az európai államok hasonló törvényei közt. Nagyon világosan meghatározta, hogy (körülbelül a közepén áll és megfelel a magvar gazdasági viszonyoknak. Rendkívül sajnálom azonban, hogy az önkéntes biztosításról nem gondoskodik. A korábbi, Darányi Ignác-féle törvény az önkéntes biztosításra módot adott. Kezdet óta tagja vagyok ott az igazgatóságnak: és látom, hogy egvesek, akik értették a dolgot, nagyon felhasználták ezt az alkalmat,^ mert hiszen privilegizált biztosító társaságról van szó. A javaslat azonban akadálvt gördít annak a sok embernek az útjába, akik csakugyan szerettek volna ide beiratkozni, akik be fogiáik látni, hoa-y ennek az intézménynek létesítése rendkívül üdvös és fontos, de nem iratkozhatnak be, mert a törvény máskép rendelkezik. Nagyon természetes, hogy mi azon vagyunk és azon kell lennünk, hogy ezt a rendelkezést változtassulk m-Bff. Rendkívül sajnálatos még az a körülmény is, hosry a rokkantak, az özvegyek és a női pmn,Vások biztosítása nem történik meg. Gondolom és remélem, hogy sokáig ez az állapot nem fos- tartani és ezt a sajnálatos állapotot megjavítják. fCziríák Antal: Máris mód van rá!) Ami a rokkantságot illeti, a kötelező baleseti biztosítás a mezőgazdaságnál az egyes fosrlnlkozásí ágak szerint megvan. Hogy a női munkásokról egyáltalán nem gondoskodnak. ezt nem tartom igazságosnak, mert ha például « nő nem mecv férjhez és e<rész életében munkás marad, miért tesznek ilyen körülmények között különbséget nő é*s férfi között. (Losonczy István: Mení^n férjhez!) T. Ház! Tildy Zoltán felszólalását nagy érdeklődéssel kísértem. Rendkívül nagy hatást gyakorolt mindegyikünkre teljesen szolid felépítésű érveléseivel és azzal a meleg szívvel ahogy a kérdésekről nyilatkozott. Rendkívül örvendenünk kell, hogy benne és az ő köreiben ez a meggyőződés él, mertl hiszen Magyarország szociális szervezetének épületét nem lehet feléníteni. ha ők nem segítenének klasszist alkotó munkatársaikkal és kollégáikkal. Egy dolgot ajánlok nagybecsű figyelmébe azoknak az uraknak, akik túlságosan hangoztatják, hosy a törvény nem gondoskodik eléggé a mezőgazdasági munkásokról. Vannak nagy. imperialista államok, ahol ma is milliárdokat adnak ki fegyverkezésre, rárontanak a szomszédos államokra, ölik, gyilkolják a szomszéd néneket, anélkül, hogy egyszer is hadat üzentek volna nekik, és odahaza a saját mezőgazdasági munkásaikra semmit sem költenek akkor, amikor milliárdokat költenek fegyverkezésre. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalo*>) Az ilven világban természetesen reálisan kell gondolkozni és aiz egyes álJammik, különfv««n a ki«e^b államok kénytelenek alkalmazkodni e tekintetben a való helyzethez és ahhoz, ami körülöttük történik. Tildy Zoltán t. képviselőtársam hivatkozott egy doloara. amiről a mi sajátos magyar viszonyaink között különösen nem szabad megfeledkeznünk, tudniillik a meliorációra és a bonifiülése 1938 február 18-án, pénteken. kációra. amint a föld javítását Itáliában nevezik. Tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországon is van sok helyen olyan föld, amely szegény és sivár. Ezt a magyar földet azonban szintén meg lehetne javítani. Ez csak pénzkérdés. Ha volna pénz elegendő, nálunk is meg lehetne javítani a terméketlen szikes földeket, amint ezt Itáliában láttam, ahol ismételten látogattam meg azokat a vidékeket, amelyeken esztendőről esztendőre újabb és újabb földterületeket javítottak fel és új városokat létesítettek. Tény, hogy ez a bonifikáció és melioráció sok pénzbe keiül, de amikor Magyarországon is arról van vszó, hogy legalább a nincstelenek egy részét földhöz juttassák, akkor nálunk is kellene pénznek lennie a melioráció és bonifikáció céljaira. Igaz, hogy valahányszor egy-egy törvényjavaslat kerül a Ház elé, a t. Iképviselő urak nagyon könnyűszerrel beszélnek arról, hogy erre is kell pénznek lennie, arra is gondoskodni kell megfelelő pénzügyi fedezetről. Egész máskép fogják fel azonban a dolgot a pénzügyminis'Z'terek, akik az egész organizmus érdekében dolgoznak. Természetesen mii is {kötelesek vagyunk organikusan gondolkodni és az egész nemzet egyetemes érdekét tekintetbe venni. Az is egészem biztos, hogy egyoldalú lenne az eljárásunk, ha csakis a már kitaposott utakon mennénk előre. Éppen ezért feltétlenül kell •arra is nénzügvi fedezetet találni hogy a földeket a Duna—Tisza közén és különösen a Tiszántúl megjavítsák a szikes területeken, mert ezt a talajt egésizten biztosan m^g lehet javítani, ehhez csak munkaerő és pénz kell. Abban tehát mindnyájan megegyezhetünk, hogy ez okvetlenül programba veendő. Valamennyi párt és valamennyi szónok is egy nézeten van különösen egy kérdésben: abban, hogy a szegény embereket földhöz akarjuk juttatni. E tekintetben semminemű különbség nincs a pártok között. Nagyon jól tudjuk, mit jelent a mezőgazdasági életbén és a "mezőgaizdasági társadalomban azi, ha valaki •mezőgazdasáfyi cseléd, bére^, eeysizóval mezőgazdasági alkalmazott ós mit jelent az, ha valaíki kisgazda. Tudjuk azt is, hogy akárhányszor a, béresnek és az alkalmazottnak jobb a dolga, mint a kisgazdának, mert az alkalmazottról akkor is gondoskodás történik, h (mezőgazdasági esztendő deficites. Azt is lehet sokszor látni, hogy bizony a, 'mezőgazdasági cseléd asszonya és családtagjai könnyebben veszik az é 7 etpt mint a kisgazdák feleségei és családtagjai. Mi mégis mindnvájan azon vagyunk, hogy a ffazdn.ságban állandóan ídkialmazott embereikből, teihát a. gazdasási c^elédekibftl és bére^kbnil kisgazdákat csináljunk, mert egés'Z más légkörbe vezetjük őket. es-é^z más emberekké tesszük őket, ha ezt elősegítjük. Megtörténik imanapság is, hogy m cselédek vagy ezek fiai kisgazdáiklkiá lesznek. Ezt a processzust azonban siettetni kell és amennyire lehet a földművelési kormányoknak ama kell törekedniük, hogy ezt a réteget, amely másképpen gondolkozik, mint a kisgazdaréfceg, Önálló exisztenciává tegyék. Az országnak elsőrangú érdeke, hogy a gazdasági cselédeket hozzásegítsék ahhoz, hogy Önálló kisgazdákká legyenek. Szeder t. képviselőtársam rendkívül figyelemreméltó és rendkívül praktikus beszédet mondott (Igaz! Ügy van! a balközépen.), hogy azok a sebek, 'amelyek gazdasági életünlkben
