Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Az országgyűlés képviselőházának 271, az ipari munkát. Ezért a szociális gondoskodás egyéb területein, a munkabérek, a munkánál; küliség megelőzése, a társadalom- és betegségi biztosítás terén kell javítani a földmunkások helyzetén. Végeredményben — és igaza van Jurcsek Béla t. képviselőtársamnak — az egész kérdés sarkpontja a mezőgazdasági birtok jövedelmezőségén nyugszik.« Ez a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal megállapítása és nem az én magam bölesesége. Azt mondja továbbá a jelentés (olvassa): »A munkabérek felemelése és a munkások lakásviszonyainak javítása a mezőgazdaság termelési költségeinek növelésével jár együtt és az egész népességre kiható általános drágulást von maga után.« Érdekes megállapítás. Ezt a tényt semmiféle szociális törvényalkotásnál eoha nem szabad szem elől téveszteni. Ez a megállapítás Genfben hangzott el, nem Magyarországra, hanem az egész európai helyzetre vonatkozólag, és intő példa lehet azok számára, akilk a kormány lépését kevésnek tartják és nem megfontolva akarnak haladni azon az úton, amelyen pedig csak lassan és megfontolva szabad járni. T. Képviselőház! Visszakanyarodva most már a magyar szociálpolitika mérlegének kérdésére, néhány mondattal vizsgálni kívánom ennek helyzetét. Említeni voltam ihátox, hogy a mérlegnek a háború előtti időikre vonatkozó neszét, kétségtelenül passzívnak tartom. Az^ okait is bátor voltam felemlíteni. Nem így állunk azonban a háború után. Nézzünk egy pillanatra a szemébe ennek a kérdésinek. Kiragadok egyetlen intézkedést, melyet a miniszterelnök úr is kiragadott a szociálpolitikai tasnácsban a szociális' intézkedések közül és ez a földreform. Nem. akarok most ezzel bővebben foglalkozni, de ennek a földreforminak volt egy résize, az a bizonyos házhely-akció, amelynél jobbat, üdvösebbet alig alkothatott volna im-eg a magyar törvényhozás ós ha erőltetnünk, ha kérnütnik lehet valamit, akkor ez az, hogy mindent el kell követnünk abban az irányban, hogy a kis házhely-akciót az eddiginél is hatékonyabb mértékben folytassák. {Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Más kérdés

1 a földreform kérdése. Nem kívánom én ezt: most bírálni, az idő fogja eldönteni, vájjon arányban állott-e az, amit a földtulajdon helyesebb megoszlásaként, előnyként bozott ez a törvény, szemben azokkal a hátrányokkal, melyek a kérdés hitelpolitikai és termelésszervezeti elhanyagolása során, különösen napjainkban tömegesein jelentkeznek. Egy biztos: a szűkebb értelemben vett szioeiálpolitikának mai helyzetét igazolja a háborút követő magyar élet mindmegannyi adottsága. Más országban az emibervédekim gondolatát intézményesítették, nekünk az f államterület összezsugorodásából következésképpen a politikai ós gazdasági helyzetnek teljesen más vágányokra való átállításából származó, nemzeti veszélyeikkel kellett megbirkóznunk. A megváltozott európai gazdasági helyzet, az 1920-as évefeben a neomerkantilizmusnak kedvezett s agrármivoltunk ellenére nagyarányú iparosodásra kényszerültünk akkor, amikor^ az infláció következtében az összes számbajöhető tőkék megsemmisültek és idegen tőkével voltunk kénytelenek megindítani gazdasági életünket, akikor, amikor a politika és a bizalmatlanság a legmagasabbra hajtotta fel a kölcsöntőkék árát. Agrárválság pusztította ezt az országot már akkor, amikor országos határozattá emeltük a mezőgazdasági [munkásság ülése 1938 február 18-án, pénteken. tű% öregségi és rokkantsági biztosítását és rendeztük a niapszámbéreket. Méltóztatik látni: ezért igazolt a magyar szociálpolitika. Nem semmisítette meg a történelmi adottságokat mellőző mohósággal a nép létérdekének, a nép megélhetésének alapjait, de nem is maradt veszteg. Elment addig a határig, ameddig a nemzeti jövedelem kialakulása és a (vállalkozás eredményességének szempontja megkövetelte. Szerkezetében nem vette fel az állami pénzügyeket destruáló munkanélküli segélyt. De nem vette fel az azóta, régóta csődöt mondott KaufKrafttheorie-ből származó hatósági bérpolitikát sem. Mi következik ebből? Az, hogy ismerjük fel valamennyien az élet gazdasági alapjainak teherbíró képességével számoló — megengedem — túlontúl megfontolva haladó, magyar szociálpolitika reális értékét és elégedjünk meg az életre nem alkalmazható, irracionális totális megoldások erőszakolása helyett azzal, hogy az emberhez méltóbb életkereteket igyekezzünk [kialakítani mezőgazdasági munkásságunk számára. Csak ez lehet a magyar szociálpolitikának útja. Megengedem, lépésről lépésre való haladás, megengedem, fontolva való haladás ez, de mégsem karitatív politika, aminek Makray Lajos t. képviselőtársam nemrégiben egyik vidéki — egyébként nagyon értékes — beszédében mondotta. Igaza van Makray Lajos t. barátomnak abban, hogy az ember nem koldusnak született, hanem önmagát eltartó önérzetes embernek ós addig maradhat valaki csak hasznos tagja a társadalomnak, ameddig a családja, nemzete és önmaga javára hasznos munkát tud teljesíteni. Azonban az, is biztos, hogy nincs a világnak az az országa, ahol a tehetősebbeknek, a vagyonnak, a nagytőkének hozzájárulása és segítsége nélkül és szociális gondolkodás nélkül lehetne ezeket a problémákat megoldani. T. Ház! Tőlem távol áll igazán mindenféle görögtüzek gyújtása, de meg kell állapítanom, hogy a Darányi-kormány, kétesztendei működése alatt a szociális gondoskodás terén többet tett, mint a háborút megelőző kormányok 40 esztendő alatt csak ki is gondoltak. Az a bejelentés, amely nem nagy dobpergés kíséretében, hanem a iminisztertanácson elhangzott egyszerű nyilatkozat formájában, vált közismertté, hogy a kormány két esztendő alatt 50.000 hold földet osztott ki, a telepítési törvény és egyéb eszközök segítségével a kisemberek között, — méltóztassék elhinni — többet ér, mint egy félmázsányi görögtüzes elmetermék és szellemi eszmefuttatás, amit a falusi parasztot alig látott úgynevezett falukutatók és a pesti aszfalt többi humanistái írnak Össze(Egy hang a jobboldalon: Az Athenaeum kiadásában!) Aki kíváncsi rá, nézze meg az 1904 : V. tc.-t, ebből megtudhatja, hogy 1914-ig, vagyis 20 esztendő alatt mindössze 40.000 hold föld került a kisemberek kezébe. Ezzel szemben a mostani kormány és ez a törvényhozás, két esztendő alatt tudott 50-000 holdat juttatni a kisemberek kezéhez. Ha ezen a nyomon és ebben a gondolatmenetben fogjuk járni a magyar szociálpolitika útját, akkor nem kell attól tartani, hogy televény-talajra találhat és romboló viharrá nőhet az a kétségbeesés ós nyomor, amelyet Makray Lajos t képviselőtársam — egyébként igen helyesen — rendkívül izgató jelenségnek mondott- Kifejtettük nagyon sokszor ebben a Házban, hogy politikai és tár-