Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

490 Az országgyűlés képviselőházának É7Ö, magam részéről a legteljesebb elismerésemet akarom kifejezem a földmüvelésügyi miniszter úrnak azért, hogy ez a javaslat abban az időben került a képviselőház elé, ahogyan azt előre tervezte. Bízom abban, hogy a végrehajtási utasítás is ebben az esztendőben megjelenik, úgyhogy a törvény 1939 január 1-től kezdve már életbelép és ezzel az életbelépéssel tanúbizonyságot tesz nemcsak a földművelésügyi miniszter úr, hanem az egész magyar képviselőház szociális érzéséről, annyiban, hogy ha segíteni kell azokon, akik akár anyagi, akár egészségi, akár más szempontból gyengék, akkor ott nyújtja ezt a segítést, ahol erre a legnagyobb szükség van. Ezzel reménységet ad arra, hogy ez a segítés kimélyülhet és a társadalmi biztosítás elve érvényesülhet az egész magyar társadalmi berendezkedésénél, úgy, hogy nem fog már akadni egyetlenegy társadalmi osztály sem, amely mostohagyermeknek érzi magát ebben a hazában, mert megvalósul az a testvéri szeretet, a krisztusi vallás, a nemzeti egység, amelyet annyit prédikálnak, amelyet hirdetnek a politikusok, hirdetnek a fórumon és hirdetnek a szószéken. Bízom abban, hogy ez a felebaráti szeretet legalább a trianoni csonka ország magyarjai között meg fogja kovácsolni azt az egységet,' amelyre a történelmi időkben CsonkaMagyarországnak oly nagy szüksége van. Ezért tartom korszakalkotónak ezt a javaslatot és fogadom el a magam részéről az általános tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés és t<xps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Griger Miklós! (Felkiáltások: Nincs jelen!) Elnök: Nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Csoór Lajos! (Felkiáltások: Nincs jelen!) Elnök: Nincs jelen, feliratkozása körültetik. (Br. Vay Miklós: Bliccelnek az urak?) Következik: vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Szetsey István! Szetsey István: Mélyen t. Képviselőház! Olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek — úgylátszik a tárgyalás során az lesz a jellegzetes sorsa, hogy mindenki örömmel üdvözli és végezetül — esetleg módosításoktól feltételezetten — elfogadja. Az előttem szólott képviselősamnak nagyon sok megjegyzését és kifogását magamévá teszem, de a dicsérő szavait is, első tekintetben arranézve, hogy megdicsérte a kodifikálásnak alaposságát ós tartalmasságát. T. Képviselőház! Az Országos Mezőgazdasági Szociálpolitikai Tanácsnak a múlt napokban tartott alakuló gyűlésén a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a kormány egyik sarkalatos programmpontja a mezőgazdasági szociális politika fejlesztése. Ebben az irányban az előzményekre is rámutatott, utalván az 50.000 holdnyi kiosztott földre, rámutatván a létesített iskolákra, óvodákra, az árszínvonal fenntartására irányuló intézkedésekre ,a mezőgazdasági munkabéreikre s rámutatván ezenkívül egészségügyi és népgondozási intézményeinkre is. Megjelölte azonban a miniszterelnök úr éppen ezt a javaslatot, mint olyant, amely hathatós és első lépés ugyanebben az irányban. A miniszterelnök úr szavainak, de különösen az indokolásnak szerintem az a legfontosabb, legértékesebb kifejezése,, hogy »első lépés«. Tényülése 1938 február 17-én, csütörtökön. leg, ez itt az első lépés, a mezőgazdasági munkásságnak, a családtagokkal együtt közel hárommillió léleknek az elesettségből, a mai nehéz helyzetéből való kiemelésére. Magam is azok közé tartozom, akik a falun élnek, ismerem a falusi munkásságnak, a napszámosoknak életét, de ismerem a pusztán a béreseknek, a cselédségnek a sorsát is. Talán nincs annak három vagy négy hete, hogy az irodámban megjelenik; egy ilyen mezőgazdasági munkás,, egy uradalmi cseléd és azt mondja, azzal kezdi szavait, hogy: 58 esztendeje szolgálok. Ötvennyolc esztendeig szolgált ós most kimegy az uradalomból, mert kitették. Most mi legyen ővele! Keresi a megélhetés lehetőségét. Ez a szerencsétlen öregember már 13 éves korában beszegődött kisebb konvencióra és így viszi végig az életét évtizedeken keresztül. Végül is nem olyan a foglalkozása, hogy tőkét gyűjthessen öregségére, tehát mi marad a részére? Az, amire egyes* képviselőtársaim rámutattak: tengődés, nyomorgás az unokánál, a családnál, a rokonnál,, vagy esetleg az uradalomnál, ha megtűrik, vagy ahol az uradalom gazdája jólelkű ember és ad neki esetleg valami könnyebb foglalkozást és kisebb konvenciót- Mindazonáltal teher ő az uradalomra és a rokonságra,, neki magának is teher a .saját élete. Ezeket az egyéneket, ezeket a munkás, félévszázadokon keresztül dolgozó munkálkodó embereket van hivatva ez a javaslat megsegíteni. Az előttem szólott képviselőtársamnak igaza van abban, hogy szinte megdöbbenten gondol az ember arra az egy tételre, amely azt mondja, hogy január 1-étől kezdve már 75.000 ilyen 65 éves, vagyis a korhatárt elért ember kap öregségi járulékot. Ez szinte váratlan, ajándék ennek a 75.000 embernek >a részére. Igaz, hogy csekélység az az összeg,, amit kapnak, de nagyon jól tudjuk, akik a falun, a pusztán élünk, hogy ott ez is sok és különösen jelentős összeg azért, mert ha havi részletekben adják, állandó és biztos bevételét jelenti annak a családnak, amely az öreget eltartjaT. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban legyen szabad mindjárt az, előttem szóló képviselőtársaim szavai nyomán rámutatnom a 3. §-ra, illetőleg arra, hogy az ilyen •elöregedett munkásnak vele együtt öregedő feleségére vonatkozólag nem intézkedik az a, javaslat és arra a pontra,, amely 20 korona kataszteri tiszta jövedelmen felüli tulajdon esetében kizárja a biztosításiból ezeket a mezőgazdasági munkavállalókat. Matolcsy képviselőtársam szava nyomán én is keveslem ezt a 20 aranykoronás értékhatáirt. mert hiszen nem tudja megadni a megélhetést az a három hold föld sem, ez a legkisebb birtok, amit még törpebirtoknak nevezhetünk ós amely mégis valami segítség egy családnak. Ez olyan, mintha büntetnék! azt' a kicsiny, szerény családot, mert szorgalmas volt, kikapcsolják abból a lehetőségből, hogy a biztosítottak közé bejuthasson. Mélyen t. Ház! Ugyancsak rámutatok arra, hogy a betegségi biztosítás kérdése nincs ebben a javaslatban szabályozva,, valamint hiányzik a rokkantság esetére való biztosítás kérdésének megoldása is. De ha — ismétlem — ezeknek a kérdéseiknek megoldása a későbbi törvényhozási munkára marad is> eat a. javaslatot szívesen üdvözölhetjük, annál ás inkább, aneirt hiszen tulajdonképpen nem a gazdasági cselédeket, a munkásokat, a fmunkavállalókat 'biztosítjuk ezzel a javaslattal, hanem magát