Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

478 ' Az országgyűlés képviselőházának pénzekből tartják és minő propaganda céljára használják? 3. Megengedhetőnek tartja-e az igen t. kul­tuszminiszter úr, hogy egy ifjúsági mozgalom titkos pénzforrásából táplálkozzék és annak élén egy magyar egyetemi tanár álljon, jól­lehet, ebben a társaságban nemzetgyalázásért elítélt egyének vannak, kik továbbfolytatják a nemzetre káros működésüket? Klein Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Huss Richárd debreceni magyar tudomány­egyetemi tanár és a vezetése alatt működő úgynevezett »Volksdeutsche Kameradschaft« működéséről, munkájáról, agitáció járói a kö­zelmúltban két, szerintem igen erős és felleb­bezhetetlen ítélet hangzott el. Az első ítélet az volt, amelyet a bonyhádi választókerület né­metajkú, de hazafias, nemzethű polgársága mondott ki, (Élénk éljenzés és taps) mely ítélet nem az én személyem mellett szólt, de amely ítéletben leszögezte azt az álláspontját, ho<*v a Huss-féle irányzattal és a Volksdeutsche Ka­meradschaft irányzatával nem ért egyet, abból nem kór. T. Ház! A másik ítélet az volt, amelyet a német külügyi államtitkár úr múlt hó 24-én a Külügyi Társaságban itt a delegációs terem­ben mondott el, amely beszéd a német kormány hivatalos álláspontját képviselte, midőn ünne­pélyesen deklarált álláspontokat, amely állás­pontok az országban mindenütt a leg- I nagyobb megelégedést keltették s amelyekben j a leglojálisabban, a -'egkorrektp'bben és vala- j mennyiünk által elismert módon intézte el ezt | a kérdést. Ugyanakkor azonban a német kül­ügyi államtitkár úrnak ebben az ő beszédében tett megállapításai ítéletet is jelentettek a Huss Richárd vezetése alatt álló irányzattal szemben. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Szórói-szóra vagyok bátor felolvasni erre­vonia'tkozól&ig Bohle álliauntitkár úrnak a szavait (olvassa): »Különbséget' kell tennünk a külföldön élő németek között és a kisebbségi németek között. A nemzeti szocialista, pártnak nem az a feladata, hogy a kisebbségig némete­ket megszervezze^ ellenben azt mondja, hogy »nines hőbb kívánsága Németországnak,, mint az, hogy a magyarországi német kisebbség a magyar á^lam hű alkatórésze legyen. A har­madik birodalom soha nem várta vagy óhaj­totta, hogy a magyarországi németség más le­gyen, mint a magyar állam hű és lojális al­kotó része. Ha egyesek vagy illetéktelen kö­rök kísérletet tennének arra, hogy a magyar­országi németséget a magyar állam ellen iz­gassák, nyomatékosan biztosíthatom önöket, hogy nemeit részről a legékesebben elítélik az ilyen • mesterkedéseket. A német birodalom nem engedi meg, hogy a Magyarországgal való viszonyát a politikai fantaszták magánkirán­dulásai a legcsekélyebb mértékben is meg­zavarják. A német birodalom ' érdeklődése a magyarországi németség iránt nem politikai, hanem tisztán kulturális jellegű.« Ugyanakkor megállapítja azt, hogy a magyarországi né­metségnek kell lenni annak a hídnak,^ amely a két nemzet közötti jóviszonyt biztosítja és fenntartja. Ez téliesen korrekt megállapítás, amely egyben ítéletet is jelent ezeknek a politikai fantasztáknak magánkirándulásaival szemben. 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, középen és a baloldalon.) Amidőn itt két, szerintem jog­erős és megfellebbezhetetlen ítélet hangzott el, iákkor ón kérem ezeknek az ítéleteknek végrehajtását és a végrehajtásra egyedül il­letékesnek a m. kir. kormányt és annak első­sorban kultuszminiszterét tartom, akit szeren­csénk van látni ennek a kérdésinek tárgya­lásánál. r T. Ház! Amdőn ezt a kérdést idehozom, méltóztassanak meggyőződve lenni, engem pártpolitika semmi tekintetben nem vezet; {tietyesiés.) ez nem pártpolitikai kérdés, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, középen és a baloldalon.) sem a jobb old alnaik, sem a bal­oldalnak nem kérdése, ez országos ügy, nem­zeti ügy, magyar ügy és ezt a kérdést igenis itt, a közvé.eimény előtt, a közvélemény nyil­ván or.sága e.őtt végre tisztázni kell. És én szükségesnek tartanám, — éppen talán az én ^ztLiuöiyerauiel fogva — hogy bár hallaná meg ezeket a szavaimat a német birodalom is, mert magam is súlyt helyezek arra, hogy Magyar­ur^ag és Németország között a legmesszebb­<menő jó viszony tartassék fenn, amely semmi körülmények között és sehonnan meg ne za­varta—ék. (Elénk helyeslés.) Ugyanakkor t. Ház, kijelentem, hogy soha, sem én magam,, sem azok az urak és barátaim, akik ebben a kérdésben egyek vagyunk úgy a jobb-, mint a baloldalon, nem vindikáltuk magunknak azt, hogy mi a németségnek itt fuhrerjei vagy vezetői legyünk. (Ügy van! jobbfelöl) De ugyanakkor tiltakozunk az el­len, hogy minket — és ezt most pártkülönb­ség nélkül mondhatom — a túloldalról Pintéi­László barátomat, erről az oldalról Gratz Gusztáv t. képviselőtárisamat, itt pedig Riesz Ádám és Láng Lénárd barátaimat úgy állít­sanak be a sajtóban, különösen a külföldi sajtó­ban, mintha árulói és renegátjai volnának itt a németségnek. Ez ellen tiltakoznunk kell. Ugyanakkor azonban tiltakoznom kell az ellen is, hogy ezek a jó urak, Huss Richárd és a vezetése alatt, álló Volksdeutsche Kamerad­schaft magát olyan színben tüntesse fel Német­ország felé mintha ők volnának itt a Magyar­országon élő német kisebbségnek vezetői. (Zaj.) Az a két nyilatkozat, amely elhangzott és — büszkén állítom — a legtisztább választás; amely valaha Magyarországon volt, (Br. Berg Miksa: Ez biztos!) garanciák és biztosítékok arra, hogy ez a nép és ez a németség, amely itt él ebben a honban, Magyarországon nem kívánja és nem akarja semmi tekintetben, sőt nem is engedi és nem is tűri, hogy a német­ség és a magyarság közé éket verjenek. (He­lyeslés balfelöl.) T. Képviselőház! Ugyanakkor azonban volna még egy-két szavam és szeretném, ha ezt Németország felé is meghallanák: Tilta­kozunk az ellen, hogy ezek a jó urak Német­országban és a német illetékes körök előtt ma­gukat úgy tüntessék fel, mintha ők volnának a németség vezetői, mi pedig annak árulói, mert mi soha nem szegy eltük, hanem büsz­kék voltunk arra, hogy német anyanyelvű, sváb szülőknek vagyunk gyermekei, de minden­kor súlyt helyeztünk arra, hogy ebben az or­szágban, amely nekünk pozíciót, kenyeret, mindent adott, a legjobb viszonyt, a megértést, a szeretetet hirdessük. Ugyanakkor tiltakozunk az ellen, hogy Huss Riohárd és társai — vol­taképpen nem mint személyek, de mégis meg-

Next

/
Thumbnails
Contents