Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának azt nyomtatványaiból és és térképeiről is: tud­juk. (Ellentmondások jobbfelől.) T. Képviselőház! A kormány ezekkel a pár­tokkal szemben tétlen. Hóman miniszter úr be­szédeiből tudjuk, hogy a kormány a veszedel­meket ismeri, de elhárításukra, sajnos, nem tesz semmit. A közigazgatási hatóságok meg­csúfolásával százezerszámra árasztják el az országot plakátokkal ós röpcédulákkal. Békés kirándulókat szervezett bandák támadnak meg és vernek meg. (Nagy zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Szegények! — Gr. Festetics Domon­kos: A zsidó ne menjen kirándulni, hanem a kávéházba!) Fizetett agitátorok járnak min­denfelé az országban, nyugtalanítanak, lázíta­nak és forradalmasítanak. Nap-nap után ol­vasunk arról, hogy suhancok revolverrel tá­madnak meg rendőröket s megtörtént az a hallatlan és szomorú eset, hogy egy rendőr majdnem az életét áldozta . •. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Méltóztassék tíz percnyi meg­hosszabbítást adni. (Rajniss Ferenc: Megadjuk. Meséljen tovább! — Gr. Festetics Domonkos: Nagyanyó meséi!) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Payr Hugó: A legnagyobb baj az, hogy az emberekben az a hit kerekedik felül, hogy a kormány támogatja, a hatóságok tűrik és elnézik a rendbontó jelenségeket. (Gr. Feste­tics Domonkos: Ugyan! Ugyan!) Sőt a közhit — joggal vagy anélkül, nem tudom — arról beszél, hogy a kormánynak két tagja is van, aki rokonszenvez a nyilasmozgalimaikkal. (Elten­mondások és felkiáltások jobbfelől: Kik azok?) különben hogyan volna lehetséges például az, hogy példának okáért a képviselőház elnöke kcrai örömének adott kifejezést a Goga-kor­mány megalakítása alkalmából, (vitéz Csi­csery-Rónai István: Hát ez nem igaz! — Moj­zes János: Goga és Magog fia vagyok én!) már pedig a Ház elnöke kétségtelenül politikai pár­tokon felül áll. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Csendet kér­tem képviselő urak, mert különben nem tudom figyelemmel kísérni ezt a nem egészen élnél­küli beszédet. Payr Hugó: Hogyan volna egyébként le­hetséges, hogy a helyettes pártvezér úr meg­állapította ugyan, hogy hazaárulók vannak körülöttünk, de elfelejtette őket kikergetni a magyar közéletből? Meg kell ezért végre kér­dezni a kormánytól, hogy ha nem támogatja ezt' a mozgalmat, — amint hogy erről meg vagyok győződve (Alföldi Béla: Akkor mit 'beszél 1 ?) — akkor miért tűri a szabály­talanságokat. ^ (Zaj. — Rajniss Ferenc közbe­szól. — Fábián Béla: Csak tiszta, vizet a pohárba!) a törvénysértéseket 1 ? Hogy van az, hogy egyetlenegy röpcédulaosztogatót sem fogtak el, azaz bocsánat: négyét elfogtak, de százezer- és százezerszámra osztogatják a röp­cédulákat! (vitéz Csicsery-Rónay István: Azok ügyesek!) Hogy van az, hogy egyetlenegy lá­zítót nem tudtak hidegre tenni? Hogy van az. hogy az államrendőrség, amely minden bal­oldali megmozdulásról pontosan és állandóan tájékozva van, (Gr. Festetics Domonkos: Mi­lyen jól tudja!) a debreceni királyválasztásról, a svábhegyi verekedésre,! csak utólag értesült? Miért tűri a kormány, — mely az ellenzék lo­jalitását élvezte és élvezi — hogy turbulens elemek megmételyezzék a magyar közéletet, 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 471 megrontsák a közbiztonságot és állandóan iz­gassanak felekezetek ós osztályok ellen? A kormány csorbítatlan hatalmat vett át elődeitől, miért engedi ki a kezéből? Ha pedig a kezében van, miéit nem él vele? Sokkal ne­hezebb időkben, a forradalom, a kommün és az ellenforradalom után rendet és közbizton­ságot tudott teremteni egy erős kéz. Könnyebb volna ezt a rendet fenntartani, mint a köny­uyelműen megnövesztett romboló erőket utó­lag megfékezni. De — belpolitikáról nem is beszélve — az ország szövetségi értékét engedi aláásni az, aki becsukott szemmel tűri, hogy az ország mint férgektől átrágott gyümölcs hulljon egy idegen halálom ölébe. (Rajniss Ferenc: Ez szép volt! Ami igaz. az igaz! — Fábián Béla: Az a kérdés, hogy igaz-e? — Zaj.) Bolond volna r minden külföldi hatalom, amely nem próbálná meg propaganda út­ján szolgúlatába állítani ezt az országot, hiszen a propaganda mindig olcsóbb, mint a szövetségi ellenszolgáltatás. (Gr. Feste­tics Domonkos: A gettóban lehetne ; ezt el­mondani!) Kérdem a kormánytól, miért nem kíváncsi arra, hogy miből fedezik a különböző nyilaspártok megalakulásuknak kezdeti sebes­ségét? (vitéy Csics^rv-Rónay István: Tagdí­jakból! — Fábián Béla: Honnan tudja a kép­viselő úr? — vitéz Csicsery-Rónay István: Hallottam! — Gr. Festetics Domonkos: Hát a zsidó hitközség miből olyan gazdag? — Fábián Béla: A befolyó adókból! — Zaj.) Valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy mibe kerül egy hathetes választási kampány egy kerületben; kiszámíthatjuk, hogy akkor egy több esztendős mozgalom mibe kerülhet, mely az egész országra kiterjed. Kiszámíthat­juk, mibe kerülnek a röpcédulák, a plakátok ezrei és az agitátorok. (Rajniss Ferenc: Ezrei? — Fábián Béla: Ezrei! — Baross Endre: És ha ingyen csinálják ezt?) Honnan származik mindehhez a pénz? A polgárok, az egyszerű, dolgozó, adófizető polgárok csak azt látják, hogy mindennap letöredezik egy kevés arról a gátról, amely az ő nyugalmukat védi. A sze­repek ugyanúgy vannak kiosztva ma, mint 20 esztendővel ezelőtt, 1918-ban, (Jurcsek Béla: Csak kevesebb a zsidó!) akkor is három párt, a Károlyiék, a radikálisok és a szélsőbaloldali szocialisták pártja külön-külön dolgozott, de együtt ásták meg az ország sírját. (Farkas István: Na, Na! Nem azok ásták meg, a há­ború ásta meg! Hát a háború mi volt? — Zaj. — Elnök csenget.) Sajnos, a fülledt magyar légkörben, ahol nagy a köd és kevés a tisztánlátás, ahol sok a mámor és kevés a józanság, a féltudatos áram­latoknak sex appeal-jük van. Ezért veszedel­mes szó nélkül hagyni azt a suttogó fenyege­tőzést, amely szerint ezek az. urak még az idén nyáron át akarják venni a 'hatalmat. (Mojzes János: 1938!) A fáradt és megtört gerincű emberekre talán hatással vannak az ilyen bemondások, a gyönge jellemek talán sietnek is alibit bizonyítani erre a hírre. A tőke is megijedhet és azt hiszem, azért van ismét sok­ezer ember munka nélkül. A magyar képviselőház azonban ettől nem ijedhet meg, a népképviselőknek szembe kell szállania ezekkel a badarságokkal és emlékez­tetnie kell az embereket 1919-re, amikor kétes elemek bűnszövetsége magához kaparintotta a hatalmat és ezzel együtt a közpéinztárak kul­csait. (Rajniss Ferenc: Óriási!) Az a köteles­sége a parlaanentnek és minden képviselőnek,

Next

/
Thumbnails
Contents