Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának . áea. tekintetben megnyugtató, nem veszem tudomásul. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mélyen t. Ház! Sajnos, én is kénytelen vagyok visszatérni a kérdésre. A képviselő úr tévedésben van, mert a távvezeték engedélyezése ma semmi néven nevezendő befolyással nincs a város koncessziós szerződésére. A helyzet ugyanis az, hogy a koncessziós szerződés az áram szétosztásáról intézkedik, viszont a távvezetéken csak a nagybani áramszolgáltatást lehet megvalósítani. Mint méltóztatik tudni, 11 év ntán lejár a koncessziós szerződés s ha a város új szerződést nem köt, vagy a szerződést nem hosszabbítja meg, akkor a konceszsziós szerződés által képviselt üzletág

s az árain szétosztása hiánytalanul a város kezébe kerül. Az azután más kérdés, hogy akkor a város saját telepén fogja-e termelni az áramot, vagy pedig előnyös ajánlat esetén a mellette elhúzódó távvezetékből fogja azt vásárolni. A távvezeték kiépítése tehát semmi néven nevezendő kapcsolatban a koncessziós szerződés eredeti rendelkezéseivel nincs. Ami azt a kérdést illeti, hogy az áramár mérséklése nem következhetik be, tévedésben méltóztatik lenni. Nem azt mondtam, hogy nem következhetik be, mert igenis a törvény világosan intézkedik, hogy ilyen esetekben van áramár-mérséklési joga az illető közületnek. l>e nem ón vagyok ennek eldöntésére illetékes, mert a törvény világosan kifejezi, hogy azt a Kúria mellett alakuló külön bíróság dönti el. Amennyiben ezek a körülmények fennforognak, — és azt hiszem fennforognak — a városnak ehhez a bírósághoz kell folyamodnia. Ami már most a képviselő

1 urnák azt a megjegyzését illeti, hogy a távvezetékből egyedül a vállaikozónák lesz haszna, az tisztán a várostól függ, mert vagy meg tud egyezni a vállalkozóval, vagy — ha nem tud megegyezni—forduljon ehhez a külön bírósághoz és a külön bíróság (majd tényleg a való helyzetnek megfelelően fogja eldönteni ezt a vitát, amely a város és a vállalkozó közt van. Még egyszer hangsúlyozom, a koncessziós szerződést ez nem befolyásolja, a városnak szabad keze van ia koncessziós szerződés meghosszabbítása értelmében dönteni vagy ettől a megho-szialabítá tói eltekinteni és 'bevárni a háramlás határidejét, . amikor a'.villamosáram szétosztásának üzletága csorbítatlanul a város tulaidoinába fog átmenni. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal'. Kérdem a t. Házat, méltóztaitiik-e az, interpellációra adott miniszteri választ tudomásul vennie (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Payr Hugó képviselő úr a ku ügyminiszter úrhoz intézendő interpellációjára halasztást kapott. Következik Payr Hugó ^képviselő úrnak_ a belügyminiszter úrhoz intézet interpellációja. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kiír. belügyminiszter úrhoz Budapest közbiztonsági helyzetéről. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrinak arról, hogy a hivatása 'magaslatán álló budapesti államrendőrség védelme dacára kétes elemek veszélyeztetik a főváros ós az ország nyugalmát ós közbiztonságát? 9. illése 1938 február 16-án, szerdán. 469 2. Mit szándékozik a miniszter; úr ezek ehlen tenni ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! Interpellációimban azzal a kérdéssel fordultam. ia belügyminiszter úrhoz, magyarázza meg nekünik, mi az oika annak, hogy az ország belbékéjét, politikai békéjét ós közbiztonsági állapotait egyes kétes elemek állandóan rontják és veszélyeztetik? Előre kell bocsátanom, hogy meggyőződésem szerint a m. kir. államrendőrség teljesen hivatása 'magaslatán áll. Elete veszélyeztetéséig hűséges, megbízható rendőrle^énység, •képzett tisztikar és kiváló vezetők, akik a nyomozás terén világsikereket arattak: ezek jellemzik ma az államrendőrséget és tudom, hogy a rendőrség teljes értékét nem csorbította az a körü-mény, hogy a legutóbbi tíz esztendőben a tisztikar létszáma például csak Budapesten 80 vagy 90 fővel csökkent. Mi az oka ilyen körülmények között annak, hogy a. közbiztonsági állapotok mégis romlanak'? Miért van az, hogy országszerte nyugtalanság lett úrrá az embereken? (Felkiáltások jobbfelől: Hol? Hol?) Miért van az, hogy maga a kultuszminiszter úr is szükségesnek tartotta a Nep.-ben a bizalmi és lelkiismereti válság bomlasztó hatásáról beszélni és megállapítani, hogy ennek kísérő jelenségei egyik oldalon a zavaros eszmeáramlatok, másik oldalon pedig a csodaszemélyekbe vetett hit. Valószínű, hogy a helyettes pártvezér úr nem ok nélkül szállt szembe a forradalmi törekvésekkel és minősített minden rendbontást hazaárulásnak vagy árulásnak a nemzet, ellen. Ez mindenesetre korrekt nyilatkozat egy történelemtudós részéről. A kultuszminiszter úr azonban — sajnos — nemcsak történettudós, hanem politikus is, sőt helyettes pártvezér, akinek az elméleti megállapításokból le kellett vonnia a konzekvenciákat és azok alapján meg kellett volna mondania, hogy ő, pártja miképpen akarják letörni a forradalmi törekvéseket és az ezzel járó hazaárulást? (Baross Endre: Szociális politikával! — Mojzes János: Kik azok a csodaszemélyek?) Mert" erre nem kaptunk választ, azért kell végre ezekről a kérdésekről őszintén, a nemzet nyilvánossága, az országgyűlés színe előtt beszélni. Komoly problémák ezek, t. Ház és a parlament nem érdemli meg a létalapját, amely süketen, vakon és szótlanul megy el a nemzet életét veszélyeztető ilyen aggályos jelenségek mellett. (Mos9ás.) A magyar társadalom egy része a forradalom előszelét érzi. Azok az okok, amelyek ezt az érzést előidézik, könnyen érthetők. Egyrészt a kapitalizmus mohósága, másrészt sok-sok ezer ember kétségbeejtő és reménytelen nyomora, . a szociális alkotások késedelmessége (Kajniss Ferenc: Ügy van! Ügy van!) és végül talán a csalódás a gombosi politikában, amelyet annak be nem váltott ígéretei okoztak. (Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) Ezek az érzések a nép széles rétegeit tették hajlamossá a kétségbeesésre, a gyűlölködésre és a hitetlenségre. (Felkiáltások jobbfelől: Miért támadták Gömböst?) A hitetelenségtől pedig a lelkek forradalmasításáig már csak egy lépés van. (Bajniss Ferenc: Ugy van!) Csak elszánt emberek kellenek hozzá, lelkiis-