Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

450 Az országgyűlés képviselőházának többször abból erednek, hogy az orvos egy-egy eset elbírálására nem tud annyi időt fordítani, mint kisebbszámú beteg kezelésénél. Neon .kétséges, 'hogy ezeknek a nehézségeknek' kiküszöbölésére minden lehetőt . meg kell tenni. Az is bizonyos, hogy különösen az Országiois Társadaloanbiiztoisító Intézet budapesti rendelőintézetiéiben a helyzet e vonatkozásban nem aniond'ható ideálisnak. Azonban az Országos Társadalombziiztosító Intézet, de a többi biztosító intézményünk is, új rendelőintézeteik felállításával és a szakrendelések számánalk és idejének, úgyszintén a íkörzeti kezelőorvosok számának a szükséglethez képest szaporításával rajta van, hogy • az orvosi munkának individualizáló minőségét biztosítsa. A magam jóváhagyási hatáskörében a biztosító intézeteknek az orvosi szolgálat javítására irányuló ezt a .törekvéslét mindenei-eitre támogatóim. Nem szabad azonban sízem elől tévesztenünk, ihogy a (kérdésnek gyökeres (megoldása a pénzügyi lehetőségektől iis függ s ezek — imiint már említettem — ezidőszerinit nem alakulnak a legkedvezőbbéinTisztelt kéviselőtáream. foglalkozott az orvosgyakornokok ügyével is. Legnagyobb társadalombiztosító intézményünknél, nevezetesen az Oti.-nál összesen 63 rendelőintézeti orvosigyakcamoik van és einak valóban 120 pengő havi fizetést kapnak. A gyakornokokat 1928. évi eleje óta a rendelőintézeti 'szakorvosok adminisztratív munkájának csökkentésié, tehát a szakorvosok tehermentesítése céljából állította be az Intézet. De az, orvosigyakornoki állásick szervezése azt a célt is szolgálta, hogy ezekben^ minél nagyabbszámú fiatal icrvos diplomájának elnyerése után rövidesen átmeneti elhelyezkedést kapjon és (megkönnyítést arra, hogy ^ más állásokra pályázhasson. A gyakornoki ^állásckban való elhelyezkedés tehát tásiztára átmeneti jeileigű 8 ezért logikus annak a .tervezett rendszernek bevezetése, hogy gyakornoki állásban három évnél tovább senki ne maradhasson. így az állások rendeltetésénél fogva nem lehet és nem is szabad éhlbérről beszélni, mikicr tudvaievőleg más egyetemi végzettséghez kötött, átmeneti jellegű állásokban mindössze havi 80 pengő, vagy alig valamivel több a fizetés. A felszólalásban említett alorvosok és segéd orvosok csakugyan havi 150—200 pengő^ díjazást kapnak, de viszicnt naponként legfeljebb 2Í-Í—3 órai munkát végeznek. Téves az aiz állítás, hogy az orvosokra né/ve minősen semmiféle előmeneteli lehetőség. Az Országos' Társadalombiztosító Intézet alsóbb kategóriájú, de magasabb illetményekkel egybekötött orvosi állásaira pályázók közül az alkalmazás szempontjából elsősorban mindig az Intézetnél már működő orvosok részesülnek előnyben. Viszont a vezetőállások betöltésénél w Intézetnél! teljesített szolgálaton felül természetesen elsősorban a magasabb képzettség és rátermettség vétetik figyelembeTény, hogy a Mabi. központi rendelőjének néhány rendelésén előfordult, hogy a megüresedett osztályvezetőhelyettesi állás- segédorvossal töltetett be, ez azonban azzal a szándékkal történt, hogy az így megüresedett felsőbb állások olyan rendeléseknek adassanak át, amelyeken egyrészről nagyobb szükség volt osztályvezetőhelyettesre, másrészről pedig ahol már régebben szolgáló és előléptetésre érdemes segédorvosok voltak. Az Intézet orvosi tanácsa kérte, hogy az Intézet elnöke az eddigi helyzeten ne változtasson és az eddigi beosztást 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. tartsa meg. Az Intézet elnöke ennek a kívánságnak eleget tenni kívánván, a megfelelő rendeléseken az osztály vezetőhelyettesi állásokra a pályázatot legközelebb kihirdetni készül. Az orvosi adminisztrációs tevékenység túltengése és az orvosoknak a gyógyító munkától elvonása ellen szól, hogy a rendelőintézetekben e munka végzésére az Országps Társadalombiztosító Intézet a már fentemlített gyakornokokat beállította. Ami a körzeti orvosokat illeti, azok általában nem végeznek a biztosítottról több feljegyzést, mint amennyit magánbetegéről általában minden gondos orvos végez. Ezeket a feljegyzéseket elengedni és mellőzni nem lehet, mert az Oti.-nál feltűnő gyakorivá vált kártérítési perekben ezekre az adatokra az Intézetnek feltétlenül szüksége van. Különben is a magyar betegségi biztosítóintézeti orvosok összehasonlíthatatlanul kevesebb adminisztratív munkát végeznek, mint egyes külföldi,- például az olaszországi ipari betegségi biztosítás orvosai. Helytelen orvos-proletárok kitenyésztéséről beszélni. Lényegében az a hiba, hogy a székesfővárosban és a vidéki nagyobb városokban iparkodik a fiatal orvosok túlnyomó része elhelyezkedni. Itt apró díjazásokért vállalnak évekre menő küszködést, viszont az Oti. olyan kisebb vidéki állásaira, hol a havi fizetés 100— 320 pengő és e mellett még más kereseti lehetőségek is adódnak, a tapasztalat szerint az Oti. csaik nagy nehézséggel tud fiatal orvosokat kapni! Helyt nem álló 11Z cl /' állítás, hogy a betegek legnagyobb része bizalmatlanná válik a biztosító intézményekkel szemben. Ezzel az állítással szemben áll az a tény, hogy az Oti. orvosi ellátását a biztosítottak mindinkább növekvő számban veszik igénybe és ha a számos, egyedül az Oti.-nél 2250 tagból álló orvosi karban akadhat is néhány hivatását át nem érző orvos, ezekkel szemben az Intézetnek módjában van mindig megfelelően eljárni. A képviselő úr felpanaszolja az orvosnak az egész intézményben állítólagosán alárendelt szerepét. Nem tudom, hogy ezzel mire céloz. A társadalombiztosítási jogszabályok alapján például az Országos Társadalombiztosító Imté- ' zeínél a szerződött orvosok érdekképviseleteként az orvosi érdekeltség által választott központi orvosi tanács, a helyi szerveknél pedig az ugyancsak választott kerületi orvosi tanácsok működnek. Az intézeti ügyvitel körében a főorvos-igazgatónak a törvényben biztosított külön jogállása és hatásköre van. TJj orvosi állások megszervezése, meglevő megszüntetése csak az én jóváhagyásommal történhetik, én pedig ilyen kérdésekben mindig orvosszakértőim meghallgatásával határozok. Az önkormányzatok minden lényeges orvosi kérdésben csak az orvosi tanácsok meghallgatásával határozhat. Mega lapítható mindezekből, hogy az érdekelt orvosi társadalomnalk' a szociális biztosításnak az orvosi érdekeket érintő kérdéseire kellő befolyása van. Képviselőtársam alapvető hibának minősíti, hogy a jogiáiiEok és a sz.ámszéki tisztviselők túltengenék és túlsúlyban vannak az orvosokkal szemben. Szíves figyelmébe ajánlom, hogy az Oti.-nál a fogalmazási karra háruló nagyfontosságú teendőket 172 tisztviselő látja el, akik közül 152 jogi vagy állomtudományi képesítésű, 15 közgazdaságtudományi s a többi egyéb képesítésű tisztviselő, ezzel szemben a tisztviselőorvosok száma 163, a szerződött orvosokó pedig 2250.