Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Áz országgyűlés képviselőházának 5—5% engedményben részesítette. A gyerme­kek számára tekintettel adott 5—5% mérsék­lés összegszerűsége szempontjából nem jelent különbséget az, hogy a mérséklést a megvál­tási árból, — amint azt a t. képviselő úr kí­vánja — vagy pedig — amint a fennálló jog­szabályok rendelik — az évi szolgáltatásból engedélyezzük, minthogy azonban a mérsék­lésnek a családvédelem elvének helyes alkal­mazása mellett a gyermekek számához kell igazodnia, s ha a gyermekek száma növekszik, magasabb kedvezményt kell adni, ennélfogva az az eljárás a helyes, hogy a kedvezményt a mindenkori állapotnak megfelelően az évi szolgáltatásból adjuk. A javaslat teljesítése egyébként nem jelentene az eddigivel szemben több kedvezményt a juttatott számára, a pénz­ügyi hatóságoknak azonban igen nagy munka­többletet okozna, mert a gyermekek számának változásaihoz képest esetleg évenként kellene a megváltási árat s az annak alapján járó évi szolgáltatást az egyes juttatottaknál megálla­pítani. Nem indokolt a kedvezménynek oly­értelmű kiterjesztése sem, hogy a harmadik s minden további gyermek után megadott 5—5% mérséklés f helyett a juttatott minden, tehát az első és második gyermek után is meg­kapja az 5—5%-os mérséklést, mert a kedvez­mény célja éppen a többgyermekes családok jutalmazása. ad 4. Az aránytalanul magas házhelyárak további mérséklése tekintetében újabb intéz­kedésre szükség nincsen, mert a még mindig aránytalanul magas házheryárak mérséklésére a 2000/1937. M. E. számú rendelet 7. és 11. §-aiban foglalt rendelkezések lehetőséget nyúj­tottak. [/:•'• I ad. 5. A földhöz- és házhelyhezjutottakat a hatóságok mindenkor a legméllányosabb el­bánásban részesítették s a juttatott föld után őket terhelő évi szolgáltatások meg nem fize­tése miatt kényszerintézkedésként a juttatott ingatlan birtokából való kimozdítást a legrit­kább esetben, egész szórványosan, csak akkor alkalmazták, ha a juttatott a fizetési készség­nek semmi jelét nem adta, illetőleg nem tett eleget ama méltányosan megszabott részletfi­zetési kötelezettségének sem, amelyet megfe­lelő okok alapján a hátralékos tartozása ki­egyenlíthetése^ végett részére engedélyeztek. Ha a kimozdítás (folytán megüresedett ingat­lant más — arra érdemes egyén — részére jogerősen tovább juttatták s az új tulajdonost már birtokba is helyezték, a részére juttatott földet tőle elvenni csakis szerzett jogának megsértésével lehetne. Nagyon igazságtalan és méltánytalan eljárás volna azonban, hogy a jó fizető új juttatottól azért vétessék el az in­gatlan, hogy annak birtokába a semmi fizetési készséget nem tanúsított s éppen azért kimoz­dított régebbi juttatott helyeztessék vissza. ad 6. Elemi kár esetében a földhöz jutott az évi szolgáltatásokból a földadó minden tö­rölt harmada után 20—20%-os mérséklésben részesül, amelynek összegét külön kérelem nélkül, hivatalból kell megállapítani és a föld­höz jutott kérheti azt is, hogy az elemi káro­sodás évében az évi részletből csupán a mér­sékelt kamatnak megfelelő összeget fizethesse. ad 7. A megüresedett ingatlanok tovább­juttatásánál elsősorban az az irányadó, hogy az olyan földmíveléssel foglalkozók meglévő birtoka egészíttessék ki, akik m eddig is eleget tettek a részükre már előbb juttatott földért járó fizetési kötelezettségüknek. A cél az, hogy bizonyos észszerű mértékig elősegítsük egy '9. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 443 erősebb törpebirtokos réteg kialakulását. Az ingatlanoknak megüresedését a községi elöl­járóság közhírré teszi, azoknak részére jutta­tását bárki kérheti, így a közigazgatási bizott­ság gazdasági albizottságának módjában áll a juttatásért folyamodók közül az arra legalkal­masabbat kiválasztani és megakadályozni azt is, hogy (megüresedett ingatlanok arra érdem­telenek kezében halmozódjanak. Hangsúlyozom azonban, hogy nem kívá­nom megakadályozni és a magam részéről is helyesnek tartom azt, hogy a bármely okból megüresedett ingatlanok juttatása útján élet­erős törpebirtokos osztály alakuljon ki s ép­pen ezért a gazdasági albizottságok ilyen­irányú működését elő kívánom segíteni. Az előadottak alapján az említett 2000. 1937. M. E. számú kormányrendelet kiegészíté­sét nem tartom szükségesnek, mert ennek a rendeletnek a t. képviselő úr interpellációjá­nak elmondása után történt végrehajtása so­rán is arról győződtem meg, hogy a földhöz­és házhelyhezjutottak tartozásainak annak alapján történt rendezése általában megnyug­vást keltett. Budapest, 1938. évi január hó 11-én. Dr. Fabinyi Tihamér s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válasziát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. •••'...' i t\ Következik a pénzügyminiszter úr válasza Vázsonyi János képviselő úr interpellációjára. Kérein a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Vá­lasz Vázsonyi János országgyűlési képviselő úrnak a m. kir. pénzügyminiszterhez a tiszt; viselők karácsonyi segélye tárgyában 1937. évi december hó 7-én előterjesztett és az 1937. évi december hó 15-én elmondott szóbeli interpel­lációjára. Vázsonyi János dr. országgyűlési képvi­selő úr interpellációját a köztisztviselők nehéz anyagi helyzetének előadásával vezeti be. Ez­zel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy a kormány elég tanújelét adta, hogy különös gondot kíván fordítani a köztisztviselők anyagi helyzetének javítására. Amikor először volt módjában a köztisztviselők érdekében valamit tenni, a nagyobb családú köztisztviselők pót­lékát emelte fel. Az államháztartás anyagi helyzetének javulásával a következő lépés, amit a kormány a köztisztviselők érdekében tett, r az 1938. évi január hó 1-én életbelépett tizetesemelés, amels r a köztisztviselők összessé­gének érdekeit tartotta szem előtt. Ebből a fizetésemelésből származó kiadási többlet évi 177 millió P-t tesz. Ezenfelül utalok az alkal­mazottak betegségi ellátása és tisztviselői köl­csönben való részesítése tekintetében tett több intézkedésre. A képviselő úr szerint helyesebb lett volna a legutóbbi százalékos, lineáris fizetésemelés helyett megkülönböztetést tenni a fizetéseme­lésnél a családos és nem családos köztisztvise­lők között. A fizetések csökkentése is lineárisan a családi állapot figyelembevétele nélkül történt. Erre való tekintettel tehát a 7000/1937. M. E. számú rendelet is, — melynek célja a leg­utolsó fizetéscsökkentő rendelet hatályon kí­vül helyezése volt — természetszerűleg a szá­zalékos, lineáris emelés elvén alapul. A képviselő úr kívánja továbbá, a családi pótlékok teljes és korlátozás nélkül való visz­68*

Next

/
Thumbnails
Contents