Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254.

: 45.000 pengőnek felel meg. (Rakovszky Tibor: Hol vagyunk; mi ettől!) Ha ezt olvasom, akkor azt kell mondanom, hogy mi nem is lehetünk olyan rossz helyzetiben, hiszen ezt a francia mértéket Magyarországon igen sok közérdekeltségű, vállalat vezetőjének a fizetése eléri, isőt meg is haladja. (Rakovszky Tibor: Még a közérdekeltségeknél is.) A 'közérdekeltségekről beszélek, hiszen a magánvállalkozásokról nem beszélhetek ilyen szempontból. Az a kérésem tehát, hogy ebben a törvényjavaslatban neosak a kettős állások megszüntetéséről legyen szó, hanem legyen szó arról is, hogy az olyan vállalatoknál, amelyeknél az állam a maga pénzével és vagyonával támogat (Rakovszky Tibor: Kádió!) — sok ilyen van ebben az országban — a vezető fizetése ne legyen több, mint a miniszteré. A miniszteri munkakör rendkívül felelősségteljes, rendkívüli lekötöttséget jelent, amelynél egy nagy vállalat vezetője sem végez több munkát: ezért azt mondom, hogy egy vállalat, amely állami támogatásban részesül és állami szubvencióra szorul rá, fizetéseiben is tartsa magát ahhoz, hogy a legmagasabb fizetés ne lehessen több, mint a miniszteri fizetés. Ha ezt végre méltóztatnak hajtani, akkor már ez önmagában párezer diplomás fiatalember elhelyezését teszi lehetővé, de nemcsak ezt teszi lehetővé, hanem meg is nyugtatja a magyar közvéleményt, amely számontartja, (Rakovszky Tibor: Ez a lényeg!) hogy itt sokan diplomával a zsebükben éheznek és kiváló fiatalemberek nem tudják megszerezni még a legszerényebb mindennapi kenyeret sem, mint az én fiatalemberem, (Esztergályos János: Diplomás fiatalemberek tömeglakásban laknak!) aki két év után elvesztette ingyenes irodagyakornoki állását, azt vissza szerette volna kapni s azért könyörgött, hogy legalább más hasonló állásba helyezzék el, hiszen édesapja 73 éves s neki kellene már őt támogatni, nem pedig neki élni az apja támogatásából. Az ilyen intézkedésnek a magyar közvéleményre tett megnyugtató hatása nem lebecsülendő. De ha már a közérdekeltségű vállalatokról beszélünk, akkor még egy megjegyzést szeretnék ezzel kapcsolatban tenni. A magánvállalatok és a gyáripar körében is vannak egyes vállalatok állami kedvezmények birtokában s ennek folytán kedvező gazdasági, konjunkturális helyzetbe jutnakAzt is helyesnek tartom, hogy ezeket a magánvállalatokat, amelyek bizonyos állami kedvezményeket, (Br. Berg Miksa: Adó, vám!) adó, ykm. és egyéb kedvezményeket élveznek, szintén kötelezzék az állástalan diplomások egy részének elhelyezésére. Ezzel kettőt is elérünk. Sokszor szó van itt arról,, hogy a keresztény ifjúságnak a gazdasági életben való elhelyezését biztosítsuk. Ez egy módja volna annak, hogy a keresztény ifjúság bevezettessék a gazdasági életbe az állam segítségével, ahová a magántevékenység

< útján, a Nemzeti önállósítási Alapból neki juttatott párezer pengős kölcsön útján, bizony nehezen fogja megtalálni az utat. Kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Megadja a t. Ház? (Igen!) A Ház megadja. (Br. Berg Miksa: Úgyis mi vagyunk többségben!) Horváth Ferenc: A miniszter úr költségveülése J937 november 17-én

} szerdán. 31 tési beszédében arra is utalt, hogy a korhatárt elért és szolgálati idejüket betöltött tisztviselők visszatartásának ügyét az önkormányzatokkal kapcsolatban a kormány a maga részéről szabályozni fogja s ebben is lehetőséget lát diplomások elhelyezésére. Itt csak az a megjegyzésem, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatban ezt a, rendeletet az elmúlt év nyarán tényleg kiadta a kormány, a rendeletet az önkormányzatok végre is hajtották, kivéve a vezető tisztviselőket. A vezető tisztviselők abban a nézetben voltak, hogy ők nélkülözhetetlenek. r A miniszter úr a belügyi tárca körében, az egészségügyi népgondozás rendszerének kifejlesztése körül is lát bizonyos lehetőségeket arra, hogy különösen a tanítók és óvónők részére bizonyos elhelyezkedési lehetőségeket biztosítson. Ez a lehetőség tényleg fennáll, de ha az egészségügyi szolgálatot nézem, éppen annak a törvénynek kapcsán, amellyel a Ház az elmúlt évben foglalkozott és amely irányban bizonyos kezdeményező lépéseket már tett, akkor azt tapasztalom, hogy a kormány részéről egy ilyen intézkedésnek a nemzeti társadalomra és az államra kedvező hatása csak akkor lesz, ha annak bizonyos előfeltételei is meglesznek. Mik ezek az előfeltételek? Az egészségügyi szolgálat előfeltétele az, hogy népünk megélhetését, mindennapi kenyerét biztosítsuk. Ha azt tapasztalom, hogy elmegy az egészségügyi szolgálatot végző alkalmazott abba a túlzsúfolt falusi lakásba, ahol az embereiknek rendes lakhatási lehetősége nincs, ahol a mindennapi tenyerük Ibiztosítva nincs: ott hiába ad nekik szép tanácsokat, ott hiába mondja azt, hogy orvoshoz kellene a gyermeket vinni, ott hiába rendel az orvos gyógyszert, ha nincs nekik olcsó cukruk, ha mincs nekik biztosítva a mindennapi kenyerük. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rakovszky Tibor: De lisztforgalmi adó az van!) Ezért szerettem volna, ha ennek a kérdésnek tárgyalásánál a (miniszterelnök úr is itt lett volna, mert hiszen ezeket a 'kérdéseket gyökeresen, szervesen megoldani — a miniszter úr is erre helyezte a hangsúlyt — csak úgy lehet, ha ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban a kormányzat más irányban r is •megteszi a .szükséges teendőket. Az egészségügyi szolgálattal kapcsolatban tessék adómentes cukrot, adóanentes petróleumot, adómentes sót biztosítani, de tessék a mindennapi munka lehetőségét is biztosítani. |gy az az aikció, amely állástalan diplomásokat is el akar helyezni, e körben tényleg hasznos szolgálatokat is végezhetne és nemcsak tanácsban fog megnyilvánulni, de erediménye tényleg a nép egészségügyéinek kiépítése is lesz. Ez az egész probléma, az egész diplomás probléma a magyar közéletben sokszor olyan pesszimisztikus megítélésiben részesül, hogy valóságos tkulturdefetizsmusról kell ma már beszélni. Az a vélemény, hogy sok a tanult ember, az a vélemény, hogy sok a diplomás ember, az az érzés, hogy ez tehertétel. A nemzeti értékek nemcsak tőkéből és nemesatk vagyonból állanak, a nemzet értékei a kulturális értékeik is és ha ezeket a kulturális értékeket feleslegnek érezzük, akkor csak azért érezzük feleslegnek, mert valahol a szervezésben hibának kell lennie. Ezeket a kultúrértékeket kell szervesen beállítani a nemzeti termelés szolgálatába és én azt szeretném hallani a kormánytól, hogy ilyen irányban megfelelő lépések történnék. Szeretném látni azt, hogy, ha ma még nem is érezzük